A valóság és a csodák

Az argentin labdarúgó-válogatott újabb világbajnoki címe nyomán sokan eldöntöttnek tekintik a vitát arról, hogy Lionel Messi a világ valaha volt legjobb futballistája-e. Természetesen azok látják lezártnak a kérdést, akik már a katari vb előtt is ezt állították a fenoménról. Tagadhatatlan, hogy komoly érvre tettek szert, erős tromffal előállni nehéz lenne. Nem is igyekszik ezen ez a cikk, sőt, nem is szól bele a vitába. Az ugyanis igazából fölösleges.

Kikiáltani valakit minden idők legnagyobbjának, ez korunkban szinte létszükségletté vált. Az ember már csak olyan, hogy vonzódik a sikerhez, felajzzák a rekordok, szívesen hajigálja a levegőbe a sapkáját megéljenezve a győzteseket. Manapság abban a könnyű és egyben nehéz helyzetben vagyunk, hogy lépten-nyomon statisztikákkal traktálnak bennünket. Az adatokra alapozva, az információk zajában nehéz nem azt hallani rendszeresen, hogy éppen történelmet ír valaki itt, eddig még nem látott eredménnyel rukkol ki valaki más amott. Napjaink embere soha nem tapasztalt mennyiségű sportdiadalnak lehet szemtanúja. Ami nem is csoda, hiszen soha annyi sportesemény nem zajlott, mint manapság. Gazdasági tényezővé vált a sport, így nem csoda, hogy egyre káprázatosabbnak látjuk: ökonómiai érdek, hogy annak láttassák velünk. Korunk emberének csapongó figyelmét nem könnyű megragadni. Valamikor, a digitális világ előtti időkben a vurstliban a kétfejű ember vagy a szakállas nő látványa elég volt a vándormutatványos sikeréhez. A 21. századi közönség már szinte mindent látott, nehéz elkápráztatni. Talán nem is lenne szükséges, de nincs az a marketinges, aki állását féltve ne igyekezne cáfolni ezt a vélekedést. Láthatóan nincs más út előttünk, csak az egyre fokozódó felső fokkal kikövezett. Ezt az ösvényt taposva számolatlanul mutatják be nekünk minden idők legjobbjait.

Amikor aztán az igazán nagyokat látja az ember, rögtön ráébred, hogy milyen üresen tudnak csengeni a dicsérő szavak.

Valószínűleg hosszú ideig vita lesz arról, hogy melyikük a legfölülmúlhatatlanabb. Haszontalan, de érdekes erről beszélni. Érvek és érzelmek vegyülnek ebben a diskurzusban, amiből azt bízvást le lehet szűrni, hogy igazi zseni csak ritkán tűnik fel. A globális vurstlinak ettől függetlenül működnie kell, és mi beérjük hétköznapi csodákkal is, hiszen valóságunk fontos részét képezik.