"Csakis az olimpia lebeg a szemeim előtt célként"

Debrecen - Hazánk legjobb középtávfutója, Kazi Tamás a cívisvárosba költözött, s hosszabb távú céljai vannak a Hajdúságban.

A londoni olimpikon, Kazi Tamás immár nyolc esztendeje a Debreceni Sportcentrum-Sportiskola versenyzője, ám eddig a fővárosban lakott és készült a megmérettetésekre. De ennek az időszaknak vége, a 800 méteres síkfutás országos csúcstartója immár a cívisvárosban él, s itt dolgozik azért, hogy kiharcolja a jogot a riói olimpián való indulásra 1500 méteren. Az újdonsült debreceni lakos a Hajdú-bihari Naplónak adott interjújában beszélt többek között a költözés legfőbb okáról, a rendkívül aktív facebookos jelenlétéről, a világmárkák reklámozásáról, illetve arról, miért irigyli Hosszú Katinkát.

Egy élsportoló életében gyakran előfordul, hogy lakhelyet kell változtatnia. Mennyire tartozol a „vándormadarak” közé?

Kazi Tamás: A költözködésekhez elég fiatalon hozzászoktam, mindannak ellenére, hogy inkább az a típus vagyok, aki szeret nyugodt körülmények között, a komfortzónájában élni. Ehhez képest már gyerekkoromban muszáj volt megtapasztalnom a változást, ugyanis a szüleim elváltak, így költöznünk kellett. Bajai születésű vagyok, de a labdarúgó-karrierem miatt Dunaújvárosba mentem, majd az egyetemi évek alatt Budapesten éltem. Miután egyre sikeresebb lettem az atlétikában, rendszeressé váltak az edzőtáborok, majd a világversenyekre való utazások, gyakorlatilag az összes kontinenst bejártam.

Hogyan merült fel annak a lehetősége, hogy a cívisvárosba költözz?

Kazi Tamás: Már nyolc éve versenyzem a DSC-SI kötelékében, viszont az edzőtáborozásokon, versenyeken és a médiamegjelenéseken túl huzamosabb időt nem töltöttem a városban. Viszont az idény végén az új klubvezetés részéről – élén Becsky Andrással és Makray Balázzsal – felvetődött a kérdés, áttenném-e a székhelyemet a cívisvárosba? A sportvezetők azért szorgalmazták ezt a lehetőséget, hogy még jobban megismerjenek a debreceni emberek, sportolók. Aki ismer, tudja, mennyire maximalista vagyok, s ez a mentalitás vélhetően sokat jelentene a Sportiskola színeiben versenyző fiatalok számára. Lényegében példaképnek állítanának, mert nagy hajtóerőt jelentene az ifjú tehetségeknek, ha a szemük láttára edzene egy országos csúcstartó olimpikon. Az én oldalamat nézve pedig azt ígérték, minden segítséget megadnak ahhoz, hogy a lehető legjobb körülmények között készülhessek a 2016-os idényre. Fontos megjegyeznem, az edzéseimet K. Szabó Gábor irányítja és felügyeli, aki emellett is nagyon sokat segített a beilleszkedésben.

Ifjú házasként vélhetően egyeztettél a feleségeddel a döntés előtt.

Kazi Tamás: Bátran kijelenthetem, szerencsésnek mondhatom magam, hogy olyan feleségem van, mint Laura. Nyilván nem véletlen, hogy azt a nőt vettem el a személyében, aki a legjobban passzol hozzám. Bár akkor még nem volt a feleségem, de gyakorlatilag két mondatban lerendeztük ezt a dolgot. Laurát jelenleg a munkája még Budapesthez köti, de hamarosan, várhatóan még a karácsony előtt csatlakozik hozzám, és itt folytatjuk a közös jövőnket.

A debreceni életedet mennyire befolyásolja az, hogy sikerül-e kijutnod a riói olimpiára? Csak az ötkarikás játékokig, vagy hosszabb távra tervezel a Hajdúságban?

Kazi Tamás: A 2016-os felkészülésem olyan, mint egy hosszú edzőtábor, mert ki van centizve minden egyes napom. Ilyen az élsportolói lét, egy mókuskerékben élek. Most egyértelműen csakis az olimpia lebeg a szemeim előtt célként, de a távolabbi jövőt is tervezem. A tárgyalásunk során Becsky Andrásék elmondták, bíznak benne, hogy minél tovább tart majd az aktív karrierem, ám ettől is hosszabb távon számítanak a munkámra, segítségemre. Nem titkolt vágyuk, hogy általam és a remélt sikerek segítségével még több gyereket tudunk a DSC-SI kötelékébe csábítani, és szép fokozatosan én is belefolyok a szakmai munkába. A tervek szerint idővel edzőként is bontogatom majd a szárnyaimat, s ha egyszer úgy döntök, szögre akasztom a futócipőt, akkor teljes mellszélességgel tanítom majd a fiatalokat. Tehát nemcsak a sportkarrierem miatt vagyok itt, hanem távolabbiak a célok. S ha jól érezzük magunkat a feleségemmel Debrecenben, akkor miért mennénk innen el?

Bő egy hónapja élsz itt. Megszoktad már a várost, mennyire ismered ki magad?

Kazi Tamás: Alapvetően nagy meglepetések nem értek, hiszen nagyjából tisztában voltam a debreceni viszonyokkal, ahová lehetett, már eljutottam korábban is. Voltam a Nagyerdei Stadion megnyitóján, több sporteseményen, szívesen járok színházba és moziba. Szeretem a gasztronómiát és kávé-fanatikus vagyok, úgyhogy keresgélem a jó helyeket.

Rendkívül jól használod a közösségi médiát, a Facebook oldaladra naponta posztolsz. Ez tudatos marketingtevékenység a részedről, vagy egyszerűen szereted csinálni?

Kazi Tamás: Igyekszem kihasználni a lehetőségeket. A közösségi média használata egyértelműen tudatos, most már azt mondom, szeretem is csinálni. Elég monotonok a mindennapjaim, ennek fényében kikapcsolódást és nem nyűgöt jelent egy-egy fotót elkészíteni, illetve megosztani a követőkkel. Ráadásul viszonylag sok rokon, ismerős és barát számára tudok életjelet adni magamról. Azt azért észrevettem, hogy ez Magyarországon az élsportolók körében annyira nem divatos, valami miatt nem látnak benne perspektívát, vagy egyáltalán nem szeretnek ezzel foglalkozni. Viszont ellenpéldának fel lehet hozni Hosszú Katinkát, aki tudatos média használatával hihetetlen magasságokat ért el. Idézőjelben mondom, olyan szempontból könnyű dolga volt, hogy egész egyszerűen verhetetlen a világversenyeken. Így azért egyszerű több mint kétszázezres rajongótáborra szert tenni… Irigykedem és egyben büszke is vagyok rá, hiszen ő is bajai születésű, mint én!

Ellentétben sok híres emberrel, te a magánéleted is nyilvánosságra hozod.

Kazi Tamás: Amikor megosztok valamit a Facebookon, az egyfajta fellángolás, nem igazán tudatos, mi kerül ki rólam. Nem gondolkozom rajta, hogy ez most mennyire helyes, helytelen, esetleg kitárulkozó. Szerintem addig érdekes valaki, amíg figyelemfelkeltő dolgokat csinál. Emellett rengetegszer van az, hogy elkap a hév, s amikor rossz periódusom van, akkor kiteszek egy olyan posztot, ami ezt tükrözi. Nem mindig vidám és örömteli a sportolók élete sem, ám ezek is mi vagyunk. De talán pont ezért is szeretnek az emberek, vagy követnek a közösségi oldalakon.

Napjainkban nagyon nehéz támogatókhoz jutni, főleg igaz ez a kijelentés az egyéni sportolóknál. Neked viszont több világhírű szponzorod is van. Mi a titkod?

Kazi Tamás: A mai világban sokszor még egy olimpiai bajnoknak is nagyon nehéz szponzort találnia, aki anyagi támogatást tud nyújtani. Viszont nekünk mindig az volt a koncepciónk, hogy amit adnak, azt elfogadjuk, ugyanis nem pénzt kapok a támogatóktól, hanem termékeket. Ebben a tevékenységben óriási segítségemre van egykori edzőtársam, jó barátom, Gyüszi Dávid. Mindig tudtuk, hol a helyünk, tisztában vagyok vele, milyen szintű versenyző vagyok, így addig nyújtózkodtunk, amíg lehetett, s arra törekedtünk, hogy hitelesek legyünk. Olyan cégeket, márkákat kerestünk meg, akiknek a termékeit szívesen használom, s nem csak reklámozom. Nekem úgy természetes, hogy nem bort iszom és vizet prédikálok.

Zárásként egy konkrét sportos kérdés: meglesz a riói kvóta?

Kazi Tamás: Ami tény, lényegében országos csúcsot kell futnom 1500 méteren, hogy teljesítsem a szintidőt. Ha abból indulok ki, hogy korábban futottam már 4 másodperccel rosszabb időt, nem lehetetlen küldetés a 3,35-3,36. Ez egy nagyon kemény, nemzetközileg is magas szinten jegyzett eredmény lenne, amivel a menedzserem, Spiriev Attila már be tudna protezsálni a Gyémánt Liga-viadalokra. Az olimpia előtt azért még lesz egy amszterdami Európa-bajnokság, nyilvánvalóan ez is célkeresztben van. A riói szintidőt legutoljára a nyári magyar bajnokságon harcolhatom ki, az lesz az utolsó kvalifikációs lehetőség.

- Boros Norbert -

Névjegy

Kazi Tamás