Megfiatalítják Hajdú-Bihar „fő folyóját”

Hajdú-Bihar - Hatvankét év után nagyfelújításokon esnek át a mesterséges folyó műtárgyai.

Időben a felénél, a munkálatokban viszont már több mint 50 százalékos készültségben van a Keleti megújítása. Erről tájékoztatta a Naplót Radácsi Gábor, a Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság Hajdúszoboszlói Szakaszmérnökségének szakaszmérnök-helyettese. Tőle tudjuk, hogy az 1956-ban átadott Keleti-főcsatornának ez az első műtárgy-nagyrekonstruciója, amelynek eredményeként biztonságosabban működhet Hajdú-Bihar „fő folyója”, és várhatóan újabb hat évtizedig zavartalanul tudja teljesíteni funkcióit. Nevezetesen: mezőgazdasági, ipari, ökológiai és ivóvíz-szolgáltatást, kelet felől szükség esetén befogadja a belvízelvezető csatornákat, nyugat felé táplálja az öntözőrendszereket és a halastavakat, és persze pihenést nyújt árnyas fákkal övezett partja.

Évszázadok óta tervezték

Mielőtt azonban kimennénk a Keleti-főcsatorna műtárgyainak egyikéhez, a hajdúszobosz­lói bukóhoz, Radácsi Gáborral sorra vesszük a csatorna életének főbb állomásait.

– A Keleti feladata, hogy a Tiszából, az Alföld vízhiányos területein keresztül a Körösök vidékére juttasson vizet, biztonságossá téve ezzel az aszályos területek növénytermelését.

A csatorna létesítése már a török kiűzése után felvetődött, de igazán a trianoni békediktátumot követően, a nagy gabonatermő területek elcsatolása után lett aktuális.”

Tervezését 1935-ben kezdték és 1954-ben fejezték be, miközben 1941-ben már elkezdték az építését. Ezt azonban megakasztotta a világháború, és 1951-ben folytatták, mégpedig modern gépekkel. A nyomvonalát a térség domborzati viszonya határozta meg. Tiszalöknél ágazik ki a Tiszából a csaknem öt kilométer hosszú bevezető csatorna, ebből Tiszavasvárinál kezdődik a Keleti-főcsatorna, és 98 kilométer után a Kállóval Bakonszegnél egyesülve ott torkollik a Berettyóba. Terv volt még, hogy továbbépítik a Körösök vidékéig, ez azonban nem valósult meg.

Érdekességként elmondta még, hogy a Keleti-főcsatornát hajókkal járható vízi útnak tervezték, jelenleg Balmazújvárosig másodrendű vízi útként szerepel. A tiszavasvári beeresztő képes az ezertonnás uszályok átengedésére, Balmazújvárosnál hajófordulót is építettek. Hajózásra azonban ténylegesen nem alkalmas a Keleti, a Tiszavasvári beeresztő kivételével a műtárgyakat nem építették ki a hajók átbocsátására, a hidak egy része alacsony, illetve a partvédelem sincs megoldva, és persze a partján lévő mintegy 1700 ingatlan tulajdonosa sem biztos, hogy örülne a hajóforgalomnak.

Három méter mély meder

Időközben kiértünk a Hajdúszoboszló és Nádudvar közötti közút Keleti-főcsatornán átívelő hídjától jó kilométernyire északra lévő szoboszlói bukóhoz. Itt csatlakozott hozzánk Székely Sándor építésvezető. Az építési terület látványa egészen bizarr: a csatorna medrét támfalakkal és földdel elzárták, egy négy méter szélességű átvezető csatornán folyik a víz, míg egy ötvenméteres szakaszon lényegében kiszárították a Keleti-főcsatorna medrét, ott építik a műtárgyat. Ez alapján érzékeljük, hogy a csatorna úgy három méter mély lehet.

Radácsi Gábor kérdésünkre válaszolva elmondja, hogy a Keleti vízszintje szabályozott, a térszín lejtése igen csekély, ezért a víz gravitációs sebessége is kicsi. Ám ha sok vizet vesznek ki a Keletiből – a mezőgazdaság a legnagyobb vízkivevő –, akkor azt a Tiszából pótolják, tehát felgyorsul a vízáramlás.

Kotornak és építenek

Hatvankét év után meg­érettek a vízkezelő műtárgyak a rekonstrukcióra, és ez az első nagy felújítás. A bakonszegi vízleadó 1956-ban például ideiglenesnek készült. Eddig bírta…”

– mondja a szakaszmérnök-helyettes. – A hajdúszoboszlói és a bakonszegi műtárgyunkat elbontottuk, helyette újak épülnek, a tiszalökit, a tiszavasvárit és a balmazújvárosit pedig megújítjuk. A tiszavasvári beeresztő 4,7 kilométeres szakaszát kikotorjuk, a víz­áteresztő képesség visszaáll az átadáskori, tervezett állapotra. Erre szükség is van, hiszen folyamatosan nő az öntözővíz iránti igény. Vasváriban az épületet és a gépészetet is felújítjuk.

Tiszalöknél uszadékterelő mű épül, igaz, az volt eddig is, de ez jobb lesz. A balmazújvárosi bukó gépészete újul meg. Kotorjuk a K7-főcsatornát, a bevezető és végpontja műtárgyait felújítjuk. A felújítás tervezése egyébként 2007-ben kezdődött. Megvalósítani pedig a Komplex Tisza-tó projekt részeként, mintegy 3 milliárd forintból tudjuk.

A ciánnál Tiszakeszi volt a kulcs

A Keleti-főcsatorna életében a 2000-es év volt az eddigi leg­emlékezetesebb, mégpedig a téli tiszai nehézfém- és cianidszennyezés miatt. Ezt az emléket elevenítette fel Radácsi Gábor, amikor kértük, „sztorizzon” a Keletiről.

– A cianid nem, viszont az azt megelőző nehézfémszennyezés bejutott a Keleti-főcsatornába, mégpedig a tiszadobi hídig volt magasabb a megengedett értéknél. Ettől lentebb is ki lehetett mutatni a szennyezést, viszont a megengedett értéket sehol sem lépte át. A szennyezés érkezésekor egy kétsoros elzáróval akadályoztuk meg, hogy a Tisza vize a Keletibe jusson. A szennyezett vizet a Tiszakeszinél megépült szivattyúrendszeren keresztül juttattuk vissza a Tiszába. Ezzel mintegy megfordítottuk a főcsatorna folyási irányát. Később pedig ugyancsak a tiszakeszi műtárgyakon keresztül jött a tiszta víz a Keleti-főcsatornába.

A szakaszmérnök-helyettest, aki maga is horgász, a horgászatról, halakról is megkérdeztük. Úgy fogalmazott, hogy a Keleti-főcsatorna nehéz horgászvíz. Ám ha kiismerjük a halak járását, sok és nagy halat is lehet benne fogni.

- Kovács Zsolt -

[related-post post_id="3923741"]