Kőbán Rita: Az aranyérmeim azért nehezek, mert rengeteg munka van bennük

– Amikor mások arról beszélnek, hogy lemondás, én azt sem tudtam az mit jelent. Nem tudtam, hogy miről maradok le – kezdte Kőbán Rita a beszélgetést szerdán az Aranybika előadótermében a kétszeres olimpiai bajnok, kilencszeres világ- és háromszoros Európa-bajnok kajakozónő. Az egykori klasszis kajakozó olimpiai érmeit is elhozta, melyet a közönségnek hamar oda is adott. Nagy izgalommal vették az ereklyéket kézbe a résztvevők, kis megilletődöttséget is lehetett tapasztalni a teremben – egyébként valóban felemelő érzés volt kézbe venni az érmeket, tudva mennyi munka is van bennük –, voltak olyanok is, akik fotózkodtak az aranyakkal. 

Kőbán Rita hamar megszerette a kajakozást 

Elsőként arról beszélt az olimpiai bajnok, hogyan kezdődött a sport szeretete nála, s mikor ragadta magával teljesen a kajakozás. – Nem akartam olimpikon lenni, de mindenféleképpen szerettem volna sportolni. Az egyik legfontosabb, hogy mindig egészségesek legyünk. Élsportolóként konkrétan teljesen kihasználjuk a testünket, sőt. 

Olyannyira jól sikerült, hogy 24 évig kajakoztam. Fél év után kaptam egy visszajelzést, ez megerősített a hitemben. A túlterhelés miatt sok betegségem volt, de a sikerek se kerültek el. Ekkor elkaptam a monolokleosist, amivel a mai napig küzdök. Ekkor 17 éves voltam, az edzőm nem látogatott meg, úgy éreztem, váltanom kell, így trénert váltottam – kezdte. 

Tanári pályára készült 

Minden élsportolónál eljön az a pillanat, amikor fel kell tennie a kérdést, tanulmányok vagy a sport? Kőbán Rita esetében sem volt ez másképp, de talán ő a lehető legjobban jött ki a szituációból, hiszen előbb olimpiai bajnok lett, majd diplomát is szerzett. – Muszáj tudatosnak lennünk minden helyzetben. 

Később megszereztem a diplomát, úgyhogy nem maradtam le semmiről. Utólag kiderült, igazam lett, de megtanultam, hogyan kell jól edzeni. Az élet valahogy mindig tolt előre, persze rengeteg munkát tettem bele a sportba. Amikor mások arról beszélnek, hogy lemondás, én azt sem tudtam az mit jelent. Nem tudtam, hogy miről maradok le. Sokkal inkább azt néztem, mit nyerek ezzel az egésszel – mondta. 

Egyfajta burokban élnek az olimpikonok 

Szinte minden alkalommal azt halljuk, amikor élsportolókkal beszélgetnek, hogy mennyi lemondással jár az odáig vezető út. A folyamatos edzések és a végeláthatatlannal tűnő munka azonban szerencsés esetben ki is fizetődik. Kőbán Rita azonban kiemelte, a plusz tréningek miatt alakulhatott ilyen csodásan a karrierje. – Fontos volt megtanulnunk beosztani az időnket: reggel edzés, ebéd, délután alvás, majd ismét edzés. Ha nem aludtunk másfél órát étkezés után, nem tudtunk tréningezni. Egyfajta burokban élnek az élsportolók, de meg is lehet az eredménye. 

Egy olimpiai döntő nem arról szól, hogy érezze jól magát egy ember, sokkal inkább, mindent is adjunk ki magunkból. Az is nagyon fontos, hogy a külön munkára nem kellett ösztökélni minket. Minden nap önindíttatásból mentem le edzeni, ettől voltam talán több – fogalmazott. 

Ez a titkos recept? 

A nagy bajnokok, klasszis sportolók esetében mindig arra a legkíváncsibbak az emberek, mégis mi lehet a titkuk? Mindenkinek megvan a saját rutinja, és titkos receptje, de Kőbán Rita talán ebben az aspektusban is egészen egyedi utat járt be. – Voltak fordulópontok is az életemben, a buddhizmus ekkor nagyon közel állt hozzám. Ekkoriban sokat voltam beteg, edzőt váltottam, majd vegetáriánus lettem. Mintegy 34 esztendeje nem ettem húst, de nekem ez nagyon bejött.

A váltást követően még szebben jöttek az eredmények, szerencsére az olimpiai is – árulta el a kétszeres olimpiai bajnok, kilencszeres világ és háromszoros Európa-bajnok kajakozónő.