DVSC: Foghatják a fejüket…

Mármint Diósgyőrben. Az év felfedezettje Vajda Botond lett az MLSZ a RangAdó Gáláján. A DVSC szélsője, nem kellett a DVTK-nak, az igazi okokat azonban aligha lenne etikus leírni. Lényeg, a lényeg, a Loki fiatal üstököse olyan teljesítmény nyújtott az NB I.-ben, hogy sok fiatal magyart maga mögé utasítva zsebelte be az elismerést. Persze a debreceni szurkolók a legjobban a nemzetközi kupaindulásnak örültek volna, de ahogyan Petőfi Sándor egyik leghíresebb versében fogalmaz – „Elhull a virág, eliramlik az élet” – tudjunk örülni a részsikereknek is, mert ez minden kétséget kizárólag az. Csupa nagybetűkkel. Arról nem is beszélve, hogy a közelgő Európa-bajnokságra készülő válogatott tartalékai közé az a Lisztes Krisztián került be, akit Dejan Sztankovics is mellőzött – ettől függetlenül hihetetlenül tehetséges játékos –, talán Vajdára is számíthatott volna a kapitány, de bízzuk Marco Rossira a döntést. Remélhetőleg majd egyszer ennek is eljön az ideje. Ez természetesen egy szubjektív vélemény, biztosan lesznek olyanok, akik ezzel nem értenek egyet, talán ez így is van rendjén. 

Meg kell tartani a DVSC szélsőjét 

Bármilyen bajnokságot nézünk, s persze sokan legyintenek az NB I.-re, azt egyből minden játékosügynök keresi, kik a csiszolatlan gyémántok. Fel lehetne sorolni – szerencsére – Vajdán kívül is magyar futballistát, de az tény, nagy értéke ő mind a debreceni, mind pedig a magyar labdarúgásnak. DVSC szimpatizánsként pedig az egyik legfontosabb, hogy minél több hazai és lehetőség szerint saját nevelésű játékos – amiből van bőven szerencsére, elég csak Baranyaira, Bárányra, Kusnyirra, Erdélyire, Bódira, Szécsire vagy Dzsudzsákra gondolni – jusson szóhoz. A PAFC elleni összecsapáson Szrdjan Blagojevics cseréivel meg is mutatta, milyen tehetségek pallérozódnak a cívisvárosban. Örüljünk, hogy Varga Kevin (2017) és Baráth Péter (2021) után ismét a debreceni labdarúgás adja az NB I. legkiemelkedőbb fiatal játékosát.