Klampár Tibor dédnagypapaként is aktívan versenyez

Ahogy arról már korábban beszámoltunk, Klampár Tibor a magyar asztalitenisz legendás alakja nemrég Debrecenben járt Gacsályi István, a DAC-DEAC egykori főtitkárának a megívására. A kezdeti kellemetlenségek ellenére a HAON-nak volt lehetősége beszélni a kétszeres világ- és háromszoros Európa-bajnok, olimpiai negyedik helyezett versenyzővel.

A sokszoros magyar bajnok áprilisban ünnepli majd 70. születésnapját, azonban még mindig aktívan sportol, a budapesti bajnokság I. B osztályában. Ahogy a DAC-DEAK Asztalitenisz Központban néhány percnyi ütögetés során elnéztük, Klampár Tibor ennyi idősen is megnehezíti ellenfeleinek a dolgát. – Még mindig a „kezemen van” a labda, de már nincs meg a sebességem, nincs annyi erőm, mint annak idején. Ez a bajnokság természetesen nem egy Extraliga, de vannak többen is, akik – ahogy mondani szoktam – „átütik a labdát”. Azok ellen nincs esélyem, akik meg tudnak mozgatni, de ilyen korban már lehetetlen lenne magas szinten játszani.

Nagyon kedvesek szoktak lenni az ellenfelek, többen közülük aláírást vagy közös fotót kérnek tőlem a meccsek után – árulta el. Hozzátette: nagyon jól eső érzés, hogy még mindig ilyen tisztelettel fordulnak felé. 

A sportoló mostanában heti egy alkalommal edz, de megjegyezte, hogy az is bőven elég, mert a nyáron csípőműtét vár rá. A bal lábával korábban már átesett egy ilyen beavatkozáson, most pedig jön majd a jobb. Ettől függetlenül ameddig teheti, szeretne sportolni. –

Mindvégig alázattal és szeretettel álltam az asztaliteniszezéshez – fogalmazott a kétszeres világbajnok, aki egy aranyat párosban, egyet pedig csapatban nyert. – Egyéniben négyszer voltam legjobb 8 között, a dobogóra sajnos egyik alkalommal sem kerültem fel, mert valahogy mindig olyan ellenfél jött szembe, akivel nem szerettem meccselni  – emlékezett vissza. 

Klampár Tibornak nemrég megszületett a dédunokája, így – egészen egyedülálló módon – elmondhatja magáról, hogy dédszülőként még mindig aktív versenyző. – Ilyenekre igazából nem figyelek, nem azért pingpongozok, hogy csúcsokat javítsak, egyszerűen csak szeretek játszani. Ettől függetlenül hazánkban nem hiszem, hogy van hozzám hasonló. Az egész világot nem merném mondani, mert Kínában elképzelhető, hogy előfordul ilyesmi – mondta. Hozzátette, ezen a hétvégén is edz a fiával vagy az unokájával, akik szintén asztaliteniszezők.

A vb-győztes legendától megérdeklődtük, hogy miként látja a honi asztalitenisz jelenlegi és jövőbeni helyzetét. Válaszképpen elmondta, hogy a serdülő és ifi korcsoportban akadnak nemzetközi szinten is élvonalba tartozó magyar játékosok. – Azt követően azonban valahogy megtorpannak. Az ifistáknak már „csipegetni” kellene a nemzetközi felnőtt mezőnyt, de ilyenről nem tudok. Valahogy egy szint után nem haladnak tovább – vélekedett, aztán arra is kitért, hogy ennek mi lehet az oka. –

Szerencsére bejött és szép eredményeket értem el, így azt mondhatom, hogy megérte – fogalmazott. Megjegyezte azonban, ha nem jöttek volna ilyen sikerek, és marad „csak” egy NB I.-es játékos, úgy már nem érte volna meg ezt az áldozatot.

Bakos Attila