Ünnepi feketébe öltöztek a debreceniek a Tankcsapda pénteki koncertjére – fotókkal, videóval

Még mindig hazai pályán szólnak a legjobban a zenekar ismert dalai.

Hajnal László

Tankcsapda-koncert a debreceni Lovardában, december 29-én

Forrás: Molnár Péter

A jó debreceni számára az év végi Tankcsapda-koncert hungarikum. Erős, mint a kalocsai paprika és kemény, mint a székelykapu. A két ünnep közti tombolás mondhatni 34 éve a cívis hagyomány értékőrző része: kiengedni a fáradt gőzt és a padlóra löttyinteni az éves feszültséget.

Az sem baj, ha valaki nem fanatikus Csapda-rajongó, a dalszövegek az évtizedek alatt beleivódtak a magyar ember génállományába, az ismert dalok refrénjeit ontja magából bármelyikünk vegetatív idegrendszere.

Ha lett volna még jegy, már nem lett volna

A pénteki teltházas koncert előtt már kora este egymás után fordultak be a Lovarda felé a taxik és a csapatokban érkező fiatalok. A hosszú évek sikerének tudható be a vegyes korosztály, ami miatt a jó Csapda-koncert akár egy családi napnak is betudható. A közönség összetétele is vegyes volt, mint a kólásüvegben hozott pálinka: eljött az orvos, a rocker, a prédikátor a tévéből és az ügyvéd, aki a törvényektől megvéd.

Tankcsapda-koncert a Lovardában

Fotók: Molnár Péter

Ismerős arcok, régi barátok, akik erre a hétvégére a ronda pulcsit csapdásra cserélték, és nosztalgiáztak egyet, mondván, de jó is volt a Lovarda falai közt felnőni. Előkerültek a szegecses karkötők. a bőrmellények, a fekete minden árnyalatában özönlöttek az épületbe az emberek, hogy maguk alá temessék a rosszkedvet.

A tánctér már a Lukácsékat megelőző vendégzenekar, a Bypass of Anger bemelegítő koncertjére is megtelt. Közben jó tank módjára tömegek álltak sorba némi üzemanyagért a pultnál, hogy bebiztosítsák, hogy a hajtómű a fordulatszámot elérje. Miközben a műanyag poharakat ölelgetve próbálta magát kipréselni az ember, azért elmormolt egy-egy Lukács Laci-féle ízes dalszöveget, mondjuk épp a BSW-vel közös dal refrénjét ismételgetve. Aki levegőzni akart, annak meg balra a második ajtó.

Ismert slágerek, recsegő gitárok

Koncertbeszámolónk némileg spoileres, és bár valószínűleg nem ugyanaz lesz a szombati duplázás zenei listája, aki a második napra váltott jegyet, az most csukja be a szemét. De aki kíváncsi a péntek esti bulira, vagy elvileg ott volt, csak már az odaútra sem emlékszik, olvasson tovább.

Nem tagadjuk, egyedi belépő volt a hatásos csend után Louis Armstrong What A Wonderful World-jét bejátszani, elő is kerültek az öngyújtók és a telefonok, de azért sejtettük, hogy ez csapda. Fejes hamar odacsapott a bársonyos hangulatnak, hogy felpörgesse a közönséget, Sidi pedig alaposan megrecsegtette a hangfalak membránját. Tudtuk: minden most kezdődik el. És bizony ekkor már mindenki tombolt, izomból posztolt, egyként kántálta a sorokat a nép Lukáccsal.

A tánctér egy dzsungel, egy börtön, ahol a fiúk ölében sem fértek el a lányok. Bizony, a Csapda hazai pályán még mindig a legjobb szolgáltatást nyújtja. Így telt a forró téli este, de ennél többet nem árulhatunk el. Hiszen egy fergeteges buli előtt áll, aki kihagyta a pénteki koncertet, és várja a szombat délutánt, hogy aztán szilveszter estére tekerjen egy trombitát.