Népművészet

2023.11.16. 07:00

Kanadába és Japánba is eljutottak a szoboszlói Radácsi Piroska gyönyörű munkái

Hímzés, kötés, horgolás, szövés, csipkeverés: mindet művelni tudja a népművészet mestere.

Panyiczki-Berényi Viktória

Radácsi Piroska hímző, népi iparművész, a Népművészet Mestere

Forrás: Czinege Melinda

– Hímezni édesanyám tanított meg még kislánykoromban, minden öltést ő mutatott meg. Mindenhová elengedett, ahol kézimunkát lehetett tanulni – idézte vissza a kezdeteket a hajdúszoboszlói Radácsi Piroska hímző, népi iparművész, a Népművészet Mestere, aki gyermekkorában az édesanyja által ismert tájegységek mintáiból otthon kis mintakendőket varrt. Az általános iskolában már kézimunkas zakkörbe járt, amelyet a biológiatanáruk vezetett. 

– Ott már legalább kilenc tájegység motívumaival ismerkedtünk meg, többek között az erdélyivel, a torockóival, a mezőségivel, és a kalotaszegivel. A hímzésen kívül megtanultunk gomblyukat és cakkot is varrni – mesélte, majd kitért legelső pályázati élményére is.

– Az újságban olvastam arról a felhívásról, amelyhez dr. Juhász Imre tanár úrral, a gimnáziumi osztályfőnökömmel kiválasztottuk a Bocskai István Múzeumban található vőlegényi szűr kabátot és annak mintáját. Mivel a kabát egy üvegbúra alatt volt, ezért nem lehetett kivenni. Fotó alapján próbáltam dolgozni. 

A pályázatra egy női kabátot készítettem el ugyanazzal a mintával, amely az eredeti darabon is szerepelt. A pályázatomat sajnos nem fogadták el, mert hiába volt a zsűri véleménye szerint nagyon szépen hímezve, a rekonstruált kabátra nem számoltuk rá a harminc év fakulási időt

 – mondta. A pályázat ugyan nem sikerült, de Radácsi Piroskát az itt szerzett ismeretség indította el végül a szakkörvezetői úton. A zsűri egyik tagjának felkérésére elvégzett Debrecenben egy három éves szakkörvezetői iskolát, majd Budapesten egy magasabb fokozatút is. Később beiratkozott a kézi-gépi hímző szakmunkásiskolába, hogy kiválthassa az ipart, és otthon is tudjon dolgozni. 1983-ban kérték fel a hajdúszoboszlói művelődési központ szakkörének vezetésére, amelyet negyven évig nagy elhivatottsággal végzett. Az azóta is működő szakkör máig a legtöbb díjjal rendelkező alkotó közössége az intézménynek.

Hajdúszoboszló Radácsi Piroska haon
Radácsi Piroska számos elismerést tudhat magáénak
Forrás: Czinege Melinda

Hatalmas néprajzi ismeret

Folyamatosan kutattam a textiles hagyományokat először a hajdúszoboszlói Bocskai István Múzeumban, később a debreceni Déri Múzeumban, majd a miskolci Herman Ottó Múzeumban, de gyűjtöttem mintákat Nagyváradon, Kolozsváron és Válaszúton is. Ilyenkor jött velem az egész család. A fiam fotózott, a lányom és a menyem pedig segítettek mintákat rajzolni, hogy minél többet tudjunk elhozni

 – idézte fel. A kézimunkák iránti szeretete nem állt meg a hímzésnél, Radácsi Piroska megtanult kötni, horgolni és szőni is, később pedig megismerkedett a csipkeveréssel. – A fiamtól és az unokáktól sem áll távol a népművészet. A fiam néptáncol, Dóri unokám tud hímezni, ezenkívül megtanulta a kosárfonást és a szövést is, Zsuzsi unokám általános iskolában készült kerámiái pedig a legutóbb nyílt hajdúszoboszlói kiállításon láthatóak – mondta büszkén.

Nem mindenkiből lesz jó hímző

– Voltak olyan szakköri tagok, akik hiába szerették volna csinálni, nem tudták elsajátítani a hímzést. Ehhez türelem és kézügyesség is kell. A fiatalokkal könnyen meg lehet szerettetni ezt a mesterséget, a kérdés csak az, hogy folytatják-e tovább a tanfolyam, vagy iskola elvégzése után. Volt egy olyan tanítványom a Nádudvari Népi Kézműves Szakgimnáziumban, aki annyira megszerette a hímzést, hogy kiírta a szoba ajtajára: „Itthon vagyok, de ne zavarjatok, mert hímzek!”. Nagyon szorgos volt, két párnát is kivarrt, míg a többiek csak egyet. Annyira szeretett az óráimra járni, hogy egyszer azt mondta, inkább megbukik, de amíg itt tanítok, ő nem szeretne végezni. Végül úgy hozta az élet, hogy pont akkor mentem nyugdíjba, amikor az ő osztályuk elballagott – mesélte mosolyogva.

Hajdúszoboszló Radácsi Piroska haon
Fehérben is magabiztosan
Forrás: Czinege Melinda

Minden darabnak külön története van

– Minden elkészült munka kedves nekem, hiszen mindhez kötődik valamilyen emlék, de a Nagyváradon gyűjtött történelmi mintáknak az újraalkotására nagyon szívesen emlékezem. Az nagyon nagy munka volt. Arra a terítőmre kaptam meg először a Mesterremek díjat, utána a Kisjankó Bori-díjat, majd a Gránátalma-díjat – sorolta. 

Megannyi díj és elismerés között mégis az édesanyja szavai voltak azok, amelyek a legtöbbet jelentették számára. – Máig anyukám dicsérete a legfontosabb nekem, amikor azt mondta: „Már szebben csinálod, mint én!” – idézte fel.

Meghatározó emlékké vált a zöld selyemmel és arany fémszállal kivarrt terítő eladásának története is. – Az egyik televíziócsatorna reggeli műsorában képviseltük a várost, oda vittem fel bemutatni az aranyplakettet nyert úrihímzéses terítőmet. Ezt az adást meglátta egy kanadai zongoraművésznő, aki minden áron el akart jönni hozzám, mert rögtön megszerette a kis terítőt. Először elutazott Mezőkövesdre, mert az interjúban említettem a város nevét, ott adták meg a hajdúszoboszlói címemet. Így jutott el hozzám. Nagyon elszánt volt. Még fotó is készült a találkozóról, amely megjelent egy kanadai újságban – osztotta meg boldogan, majd azt is elárulta, hogy a kézműveskedésnek köszönhetően látta meg először a tengert.

Sok külföldi országban jártam kézműves fesztiválokon, és vettem részt kiállításokon. Voltam Litvániában, aztán Románia, Ausztria, Olaszország, Lengyelország, majd Szlovákia következett. Japánban is volt kiállításom, de oda nem jutottam el személyesen. Jeruzsálemben egy kaposvári szarufaragóval képviseltem Magyarországot.

 Hazánk akkor vett részt először az ottani kézműves fesztiválon. Kaptunk egy pavilont, ahol bemutathattuk a munkáinkat. Még a magyar nagykövet is odajött a feleségével! Az ünnepélyes zászlófelvonás rendkívül megható pillanata volt, amikor egyenként megtapsolták az országok képviselőit – mesélte Radácsi Piroska.

Hajdúszoboszló hímzés haon
Minden apró részlet fontos
Forrás: Czinege Melinda

A mai napig fáradhatatlanul varr

Életének örömforrása a hímzés.  – Nagyon sok félbemaradt terítőm van, amiket azért kezdtem el varrni, hogy az iskolában meg tudjam mutatni a gyerekeknek. Most ezeket igyekszem befejezni. Közben elkezdtem tervezni egy nagyobb munkát is, közben a fiaméknak készítek egy fehér hímzett garnitúrát az ebédlőjükbe, amit már sok éve megígértem nekik, csak mindig félretettem. Nemrég pedig meghívtak a Bocskai István Múzeumba, hogy a nádudvari és a hajdúszoboszlói szakkör tagjainak úrihímzést és recét tanítsak – sorolja a megannyi teendőt.

Nyolcvanadik születésnapjára dr. Bakos Gizella, a népművész lánya életmű-kiállítást rendezett, amely a hajdúszoboszlói Bocskai István Múzeumban látható karácsonyig, továbbá munkáiból album is készül.

 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a haon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában