Túl az időn és az érzelmeken

A brit rendező alkotásai mindig eseményszámba mennek világszerte, azonban az idei év mozibezárásai miatt a stúdiók eltolták premierjeiket, így a látványos blockbusterekre éhes közönség még inkább várta a Tenetet.

A film történetének már a leírásával is gondok akadhatnak. Eleve a főhősnek (John David Washington) nincs neve, vagy csak egyszerűen Protagonistának hívja magát. Rajta keresztül ismerkedünk meg egy olyan technikával, amelyet idő-inverziónak neveznek. Ennek lényege, hogy vannak bizonyos jövőből érkező tárgyak, melyeknek egy eljárásnak köszönhetően valahogyan visszafordították az időben való mozgását. Ezenközben valamiféle hidegháború folyik a jelen és a jövő között, és kiderül, hogy egy orosz oligarcha (Kenneth Branagh) rossz célokra akarja felhasználni a technikát.

A Tenet egy grandiózus és látványos sci-fi kémthriller, amely látszólag egy extrémen bonyolult film. Megvalósítását, valamint a témáját tekintve biztosan, hiszen Nolan nemcsak a narratívát, hanem az idő kezelését is megbolygatja. Műfaji szempontból azonban igencsak jól le vannak osztva a szerepek, így az a furcsa helyzet áll elő, hogy ebben a tekintetben nincsenek meglepetések. Nolan a jól ismert kémfilmes toposzokkal dolgozik. Ehhez mérten vezeti több városon keresztül a cselekményt és építi a hangulatot, de ezt az egészet egy brutálisan szétcsavart, kevés infót a néző tudtára adó forgatókönyvvel teszi.

Ebben a filmben a suspense technikát emeli mesteri szintre, valamint az információ minimális adagolását, olyannyira, hogy nemcsak a karakterek nem tudják néha mi a helyzet, hanem a néző sem. Ennek ellenére követhető a cselekmény, hiszen ismerjük a toposzokat, azonban a megvalósítást már kevésbé. A karakterológiájában már vannak gondok, hiszen nem tudunk viszonyulni figurákhoz, a motivációk laposak, és sokszor olyan titokzatos arcok tűnnek fel, akikről ténylegesen semmit sem tudunk. Sem, hogy kik ők, sem hogy kinek dolgoznak. Az a furcsa helyzet állt elő, hogy a film körülbelül háromnegyedénél egy Nolan-filmhez rendkívül szokatlan módon azt érezni, hogy érdektelenné válnak a karakterek sorsai, sőt talán a cselekmény maga is.

Van egy zseniális húzása és aspektusa a filmnek azonban, amely képes felülírni a hibákat. Sokszor jogosan vádolják Nolant, hogy nem igazán ért a drámához, nem tud elég mélységet adni a karaktereknek vagy éppen nem elég érzékeny. Nos, Nolan úgy reflektált erre, hogy készített egy olyan filmet, amelyben mindezeket kihagyja, azonban indokoltan hagyja ki. Azért, mert a Tenet kevés információra épül, olyan kihagyásokkal dolgozik, amelyről a nézőnek sejtelme sem lehet. Minél kevesebbet tudsz, annál jobb, mert ha tudnál dolgokat, akkor másképp cselekednél, ezt vallja a rendező. Nolan ezzel a filmmel végérvényesen bizonyította, mennyire ura és teremtője tud lenni a saját maga által kreált világnak Olyannyira, hogy először az alteregóját is belerakta egy alkotásába. Robert Pattinson karaktere kinézetében, és a cselekményben betöltött szerepében is a rendezőre reflektál.

Vagyis mindaz, amit hibának gondolunk, az nem hiba, hanem szándékos és nagyon tudatos a rendező részéről. Ettől függetlenül – és ez már habitus kérdése – Nolan talán túlment a mezsgyén, mert sajnos egy idő után már tényleg nem lehet izgulni a karakterekért és érdektelenné válik némileg a cselekmény. Ez azért mégis csak hibának tekinthető, hiszen ha egy hollywoodi blockbusterben nincs igazán kiért és miért izgulni, akkor az elveszíti varázsát. Mindenesetre mint film és mint narratív kísérlet egészen briliáns a Tenet. Emellett kiválóak az akciójelenetek, nagyszerű a tempója és jól építi a feszültséget. Az operatőri bravúroknak, valamint a gondosan kimunkált díszletezésnek is köszönhetően valóban egy nagy formátumú alkotás benyomását kelti Nolan munkája-

Annak ellenére, hogy nem mindent érteni, sodor magával a film, köszönhetően a remek atmoszférának és a kémfilmes toposzoknak, amik azért nagyban segítik a néző orientálását a bonyolult cselekményben. A színészek közül Kenneth Branagh alakítása kiemelkedő, a többiek meg hozták a szintet. Ahogy Nolan is: bizonyos szempontból a legjobb filmje, más szempontból azért van némi hiányosság, amelyért nem tekinthető annak. A direktor bizonyította, ő végtére is egy nagyszerű technokrata rendező, aki kevésbé ért az érzelmekhez, viszont annál inkább a filmnyelvhez.

Értékelés: 8/10

GCS