Örök szenvedély lehet a pénzérmék gyűjtése, ám csakis törvényes módon

„Az igazi gyűjtő soha nem ad vagy cserél el hamis pénzt anélkül, hogy ne hívná fel a vásárlója vagy cserepartnere figyelmét a kétséges eredetre. A gyűjtők tisztességes, becsületes emberek, ezt a több mint negyvenéves gyűjtői tapasztalatom mondatja velem”

– hangsúlyozza Dezső József hajdúböszörményi gyűjtő és szakértő, aki a Napló érdeklődésére lebbentette föl a fátylat némiképp a szenvedélye kulisszatitkairól.

Mint elmondta, megjegyzi minden érme eredetét (ki verette, mely uralkodó, milyen nemzetiségű, kivel állt háborúban, az országában milyen állapotok uralkodtak), s neki az érmegyűjtés egy nagyon kellemes, hasznos elfoglaltság. Csak ajánlani tudja mindenkinek, aki ehhez kedvet érez, érdeklődik a történelem iránt, és szeret tanulni, egy társaságban lenni olyan érdekes-értékes emberekkel, akik nagy szakmai tudással rendelkeznek és tisztességesek. Arról már nem is szólva, hogy az érmegyűjtés befektetésnek sem utolsó.

A nagypapa ajándéka

Arra a kérdésünkre, hogy kinek, minek a hatására kezdett érméket gyűjteni, a Naplónak felidézte: talán tízéves, ha lehetett, amikor egy nyáron az apai nagyapjánál voltak Szabolcs megyében. – Egy nap a papám keresett valamit a fiókban – mesélte József. – Ahogy nyílt a fiók, természetesen máris ott teremtem, és az egyik sarkában számomra ismeretlen korokból származó pénzérméket láttam meg. Annyit tudtam kérdezni, hogy Papa, megnézhetem azokat a pénzeket? Ő semmit se szólt, József csak egy halovány mosolyt vélt felfedezni a szája sarkában. Az érméket a kisfiú markába tette. Ez volt az a mozzanat, amely azóta is fogva tartja, szenvedélyes érmegyűjtővé tette. Addig, mivel gyönyörű helyen élt a nagyapja, vadregényes, óriási kőrisfákkal, fűzfákkal szegélyezett folyóparton, a „Folyó” jelentette neki a legnagyszerűbb elfoglaltságot. Hiszen oly sok játékkal, horgászattal eltöltött boldog órával ajándékozta meg s az unokatestvéreivel, a falu gyermekseregével. Ez akkor megváltozott a markába rakott pénzérmék hatására. Kiment a folyópartra egy kis vászontarisznyában az érmékkel, és elkezdte olvasni, tanulmányozni az érméken lévő feliratot, köriratot. Akkor még igen keveset értett meg azokból.

Az általános iskolai években több osztálytársa, iskolatársa is gyűjtött bélyegeket, gyufacímkéket, érméket, kitüntetéseket, jelvényeket, és ezeket csereberélgették. A kellő ismeretek hiánya miatt azonban ebben még nem volt tudatosság, így József is több olyan érmétől megvált, amikről a későbbiekben rá kellett jönnie, hogy a beszerzésük szinte lehetetlen. Abban az időben nem volt internet, a könyvtárak se rendelkeztek katalógusokkal, így József is először mindenféle fajta érmét kezdett gyűjteni.

Legyenek prioritások

– Mindegy, hogy melyik kontinensről, országból származott, kellett! – idézte föl József. – Sajnos azonban nagy hiba minden alternatíva nélkül gyűjteni, mert a világ összes pénzét lehetetlen összegyűjteni. Erre egy idős barátom – akit nagy példaképemnek tekintek –, Molnár Pali bácsi, a Hajdú-Bihar megyei érmegyűjtők tagja hívta fel a figyelmemet: Józsi komám! Gyűjts egy kicsit tudatosabban! Élvezzenek prioritást Magyarország érméi, a környező országok, de maximum Európa.

Ezek nyomán József fő gyűjtési területe Ferenc József és a Horthy-korszak lett. Hiszen, ha csak hazánkat nézzük, a Árpád-ház, Anjou-házi uralkodók, Hunyadiak, Habsburgok, Erdély, a Horthy-korszak egyaránt kimeríthetetlen lehetőséget nyújt a gyűjtésre. Ezek alapján József tehát a felsorolt korszakok érméit gyűjti – tekintet nélkül az anyagukra. A lényeg az, hogy a korához képest jó állapotú legyen.

– Pali bácsi, aki a tisztességes érmegyűjtői és -vásárlói magatartásra is megtanított, minden alkalommal elmondta az eladónak vagy az ajándékozónak az érme, érmetétel értékét, és azt is, hogy mennyit tud érte adni – mutatott rá József. Később az is nagyban segítette az érmék tengerében való eligazodást, hogy 1989 után már hozzá lehetett jutni külföldi érmekatalógusokhoz, és megjelent Adamovszky és ifj. Adamovszky István érmekatalógusa (Unger Emil, Huszár Lajos érmehatározóihoz), majd az internet is. Ezek révén pontos leírás szerezhető az érmék paramétereiről (súly, átmérő, vastagság).

Értékbecslés – ránézésre

– A gyűjtőnél mindig van mágnes, amivel ellenőrzi, hogy az ezüstnek vagy aranynak meghirdetett érmét fogja-e a mágnes, mert ha igen, akkor tudjuk, hogy valami sántít az érmével. Nagyon fontos, hogy ékszerészmérlegen ellenőrizzük a súlyát, és én nagyon lényegesnek tartom azt is, hogy kérdezzünk meg egy idősebb, tapasztalt gyűjtőt, aki már nagyon sok mindent látott és ismer – hangsúlyozta József. – Van Pesten egy csaknem 80 éves érmegyűjtő barátom, akinek nem kell mérleg, mágnes, de mégis megmondja, hogy az érme eredeti vagy sem. Csodálom! Csak mosolyog, és elmondja, hogy olyan családban nőtt fel, amelyben a nagyapja és az édesapja is komoly érmegyűjtő volt, óriási gyűjteménnyel. Ezt a hagyományt ő is folytatja és gyarapítja, s hála Istennek nekem is volt szerencsém megtekintenem, megcsodálnom.

József a Naplónak elmondta azt is, hogy a gyűjtése révén nagyon sok jó embert ismert meg, és ő is megannyi érmét, papírpénzt, kitüntetést (jelvényt) kapott. Egy gyűjtemény felépítésének megkezdéséhez tehát nincs is szükség nagy anyagi ráfordításra. Eleinte működik az, hogy a gyűjtő kap érmét mindenhonnan, ám amikor az általa gyűjtött terület ritkaságait akarja beszerezni, sok esetben már jó mélyen a zsebébe kell nyúlnia.

– Itt már szinte horribilis összegekről beszélhetünk – avatott be József. – Ilyen például Ferenc József 1914-es és 1895-ös arany 10 koronája vagy a Horthy-féle „madonnás” 1931-es és 1935-ös 2 ezüst pengőse vagy szintén Horthy 1938-as „egyenruhás” ezüst 5 pengőse is.

A pénzhamisítók

– Nagyon sokszor felvetődik kezdő gyűjtők körében, hogy melyik érme értékes, és mitől az? – mutatott rá József. – Erre röviden azt mondja a gyűjtő, a numizmatikus, hogy elég, ha megjegyzed: az érmék értékét röviden három dolog határozza meg. Ilyen az, hogy miből verték, mi az anyaga (arany, ezüst, platina, réz, bronz, nikkel, alumínium stb.)? Milyen az érme tartása, azaz mennyire kopott, mennyire sérült? Hány darabot vertek belőle?

Mint azt a szakembertől a Napló megtudta, amennyiben ez a fenti három kitétel teljesül, akkor feltételezhetjük, hogy az adott érme értékes. Természetesen azonban ezek után sem lehetünk nyugodtak és biztosak – a megszámlálhatatlan hamisítványok miatt. A pénzhamisítás egykorú a pénzveréssel, és sajnos ügyeskedők, haszonlesők, csalók azóta léteznek, amióta világ a világ.

Ha csak az anyagát nézzük az érmének, amely mondjuk arany, valamint, ha a korát nézzük (és nem modern érméről, hanem történelmi érméről beszélünk), akkor elég „húzós” ára van. Tehát ezen ismérvek alapján sajnos a hamisítás is virágzik, és nagy profittal kecsegtet. Aki viszont tudatában van annak, hogy a birtokában lévő pénzérme hamis, de mégis eredetiként árulja, az bűncselekményt követ el.

Megyénk igen gazdag régészeti kincsben

A fémdetektorozás törvényileg, szigorúan szabályozott. Minden, ami a földben van, a Magyar Állam tulajdona. Természetesen az állam a megtalálót a lelet ritkaságától, történelmi jelentőségétől és értékétől függően jutalmazza. Egyes kincsvadászok mégis fémkeresővel pásztázzák a területeket, bízván abban, hogy valami előkerül a földből. Ennek kapcsán Dezső József hangsúlyozta: a lakóhelyünk, de egész Hajdú-Bihar megye viszonylag gazdag régészeti területnek számít. Tudjuk, hogy ezt a területet a honfoglaló őseink is lakták, sőt az előttük itt elő avar, szarmata népek nyomait is felfedezhetjük. E területet is feldúlta a tatár, és a törökök is elég tekintélyes időt töltöttek itt. Ne felejtkezzünk el Bocskairól, Rákócziról sem, akik szervesen kapcsolódnak a megyénkhez, valamint mély nyomot hagyott az I. és a II. világháború is.

– E tények ismeretében leszögezhetjük, hogy a terület régészetileg gazdag. Sajnos ennek ismerete lehetőséget ad arra is, hogy több szerencsevadász a könnyen hozzáférhető, megszerezhető leletekkel illegális, törvénytelen kereskedelmet folytasson – mutatott rá József. – Jó példa erre a Hajdúböszörményben megtalált bronzkori edény, a világviszonylatban is nagyon különleges leletnek számító úgynevezett szitula törvénytelen eltulajdonítása. Hála a bűnüldöző szerveknek, továbbá a régész szakemberek önzetlen, fáradtságos munkájának, 2015 óta már ez is az őt megillető helyen díszeleg: a múzeum gyűjteményét gazdagítja, ahol bárki megcsodálhatja.

– A területek feltárását hagyjuk meg a szakembereknek! – figyelmeztetett József. – Aki talajművelés, építkezés stb. közben régészeti leletet talál, azonnal fejezze be a terület további bolygatását (nehogy kárt okozzon a leletben), és haladéktalanul értesítse a helyi múzeum munkatársait. A szakember szerint a törvénytisztelő, jogkövető állampolgár ezt teszi.

Vass Attila

A borítóképen: Dezső József gyűjtő