Az év dalosa díjat is elnyerte a pocsaji Kiss Lajosné

Előképzettség nélkül vágott bele és ötlötte ki, hogy ő énekelni szeretne. Az ötvenes éveiben járó Kiss Lajosné a közmunkaprogramban dolgozik. Évek óta résztvevője a megyei és regionális minősítő versenyeknek, ahonnan oklevéllel, különdíjjal vagy éppen kiváló minősítéssel tér haza. Az elismerések száma már meghaladja az ötvenet. Pocsajban is megmutatja énektudását, falunapokon, községi ünnepeken rendszeresen fellép szólóban vagy éppen a nyugdíjas klubbal.

Versenyről versenyre

– Mondták és mondják, hogy jó a hangom, ezt édesanyámtól örököltem, ő is szeretett és tudott is énekelni. A pocsaji és tájjellegű népdalokat tőle tanultam, „pocsajiasan” énekelem legszívesebben – beszél a kezdetekről, hozzátéve, hogy családja mindig, mindenben támogatta. Igaz, az utazás, a versenyekre való eljutás és nevezés nem volt kis összeg, de ha sikereket ért el, közösen örültek neki.

– Fiatal koromban jártam az esztári Pávakörbe énekelni, körülbelül tíz évig. Csík István és Bursai László is vezette akkor a Pávakört. 2009 óta tagja vagyok a pocsaji nyugdíjas klub dalkörének, mert akkor megkértek, hogy képviseljem őket a győri Nyugdíjas Dalosok és Nótakedvelők Országos Találkozóján. Azóta klubtag is vagyok. Mindig szerettem volna kipróbálni magam az éneklésben, hogy mondják meg, jó vagy sem, amit csinálok. Mögöttem most sincs és nem is volt tanár. Legutóbb Egerben, országos minősítő versenyen voltam, ahol a zsűri elnöke Alföldy-Boruss István rádiós műsorvezető volt. Ott egy bihari csokrot és magyarbődi népdalokat adtam elő. Nagyon megdicsértek, hogy mindkettő nagyon jó volt, de maradjak a biharinál, mert az „nekem való”. Tavaly a térségi minősítő versenyen kiváló minősítést kaptam, és ezzel már elindulhatok az országos minősítőn is.

Meghatározó emlékek

2011-ben Győrben az „Év dalosa” lett, ez a legrangosabb elismerése. 2015-ben a Vass Lajos Népzenei Találkozó és Versenyen arany minősítést kapott. Emellett számos bronz oklevél, különdíj ékesíti dalos pályafutását. Magyarnóta versenyen is volt egyszer Hajdúnánáson: ott zenekarral kellett énekelni, amelyet akkor próbált először. Öt perc felkészülési időt kapott. Az éneklés végén a prímás kezet fogott vele, gratulált neki, nagyon jól sikerült. Szolnokra szeretne még eljutni, az országos minősítőre.

A legemlékezetesebb versenye a győri volt. Ott szívélyes vendéglátásban és szeretetben volt része, ezért szeret azóta is oda menni. Ott egy nyugdíjas polgármester is énekelt, és amikor Kissné lement a színpadról, nagy öleléssel várta, mintha ezer éve ismernék egymást, holott akkor találkoztak először. – Az ilyen emlékekre szeretettel gondol vissza az ember, és szívesen megy vissza. Itt kaptam meg az Év dalosa címet, ezért is volt ez ennyire szép emlék 2009-ben – mesélte mosolyogva Kati.

Nagyné Kelemen Mónika