Közel ötszáz éve őrzi a kultúrát a DRHE

Az ünnepi műsor helyszíne a hittudományi egyetem Kölcsey-terme volt a Református Kollégium épületében – írja a debrecen.hu.

Az egyetem rektora, Kustár Zoltán köszöntőjében hangsúlyozta, hogy a magyar kultúra napja szempontjából Kölcsey Ferenc és a Himnusz, Debrecen és a Református Kollégium teljes természetességgel összetartozó fogalmak. Debrecen városa a Református Kollégiumon keresztül 1538 óta őrzi, ápolja, gazdagítja a magyar kultúrát, képez tanítókat, lelkészeket, értelmiségieket. Felsorolni is hosszú lenne, kik azok a tudósok, költők, irodalmárok, művészek, akik ebben az iskolában tanultak, majd lehettek a magyar és egyetemes kultúra, a tudománytörténet fényes csillagai. Kölcsey Ferenc is, akinek nemzeti imádságunkat, a Himnuszt köszönhetjük, s olyan sokat tett a magyarság kultúrájáért, politikai felemelkedéséért, a debreceni kollégium diákja volt hosszú-hosszú éveken át. Itt kapcsolta hozzá a Szatmárból magával hozott református értékeket a legnemesebb keresztény hagyományokhoz és az európai kultúrához. A Református Kollégium a nemzeti kultúra egyik fontos pillére. Reméljük, ez nemcsak a múltra igaz, mert ennek a városnak és ennek a kollégiumnak a magyar kultúrában nemcsak múltja, hanem jelene és jövője is van. A Református Kollégium és a hittudományi egyetem mindent megtesz azért, hogy olyan lelkészeket, tanítókat képezzen – jelenleg mintegy 600 fiatalt – akik ennek a kultúrának minden értékét elsajátítják, s a legmodernebb kor kihívásainak ezzel felvértezve tudnak megfelelni – húzta alá Kustár Zoltán.

Vitéz Ferenc, a hittudományi egyetem tanítóképzési intézete Magyar Nyelvi és Irodalmi Tanszékének vezetője ünnepi beszédében felhívta a figyelmet arra, hogy a Himnuszban ott rejtőzik a magyar kultúra egésze: az ellenállás és a hivatásteljesítés, az önismeret és a szolgálat, az önfeladások kényszerében protestáló megmaradásvágy. Nehéz néhány jelzőre szűkíteni a kultúrát, hiszen az számos minősítő összetétel elő- vagy utótagja a viselkedéskultúrától a nemzeti kultúráig, a kultúrharctól a kultúradeficitig. De bárhogy is van, minden jelző összefügg egymással, s úgy is tekinthetjük őket, mint egy mondat részeit. Rendszert alkotnak, úgy, mint az ember és közösség, az emberek tevékenységei, s amit ezek a cselekvések anyagi és szellemi értelemben létrehoznak. A kultúra az a belső lényegből fakadó erkölcsi normarend, amit ideális esetben a civilizációs külsőségek is követnek, vagy segítik megnyilvánulását. S mi a magyar? A szónok többek mellett Babits Mihályt idézte: a legnagyobb szolgálatot akkor tesszük a világnak, ha megmaradunk „nemzetnek, léleknek, szabadnak, nemesnek és alkotónak”. Kölcsey Ferenc pedig megkért bennünket arra, hogy fedezzük fel, gyarapítsuk és adjuk át a tudást, hiszen balsorsunkkal így tudunk protestáló módon szembeszegülni.

„A magyar kultúra békés és békétlen időben egyaránt azt is jelenti, hogy szolgálunk és ellenállunk a könnyű utaknak, mert a megmaradás szépsége annak a nehézségében is rejlik. Hogy minden körülmény között a lehető legtöbbet és – Kazinczy Ferenc szavai után – jót, s jól cselekedve adjunk hozzá közös erőinkhez”

- mondta Vitéz Ferenc.

Ezt követően kihirdették a hittudományi egyetem Magyar Nyelvi és Irodalmi Tanszéke által első ízben – egyetemi és nem egyetemi kategóriában – meghirdetett mese- és novellaíró pályázat eredményét. A díjazottak oklevelet kaptak, s a pályázatra érkezett művek a tanév végén egy antológiában is megjelennek majd.

A Református Kollégium épületében tartott ünnepség zárásaként megkoszorúzták a Kölcsey Ferencet ábrázoló, a terem bejárata mellett elhelyezett domborművet.

Főhajtás Kölcsey szobránál

A megemlékezés a Debreceni Református Kollégium Gimnáziuma előtt, a Péterfia utcán álló Kölcsey-szobornál folytatódott, ahol a koszorúzást megelőzően Puskás István, Debrecen kulturális ügyekért felelős alpolgármestere mondta el gondolatait.

Szavai szerint felemelő, hogy a nemzeti megemlékezések kalendáriuma minden esztendőben a magyar kultúra napjával indul. Ez a nap a város számára nem csak a nemzeti kultúra ünnepe, hanem debreceniként is magunkénak érezhetjük, hiszen ezer szállal kötődik ide. Talán nem túlzás azt mondani, hogy a Himnusz nem születhetett volna meg Debrecen, s a Református Kollégium nélkül, ahol Kölcsey Ferenc azt a műveltséget kapta, amely nemzeti imádságunk minden szavából, minden sorából sugárzik mind a mai napig. Olyan példát nyújtva nekünk, amelyben a magyarságunk és az európaiságunk egyszerre közvetítődik a múltból a jelen felé. A Református Kollégium, a református egyház, a református közösség mind a mai napig integráns része Debrecen városának, életének egyik meghatározó szereplője, így nemcsak múltunknak, de jelenünknek és jövőnknek is aktív alakítója. Így a mostani főhajtás nemcsak Kölcsey Ferencet, de a református közösséget is megilleti a Debrecenért a múltban és a jelenben végzett, valamint jövőbeni tevékenységéért – emelte ki az alpolgármester.