Először nyert debreceni a Koncz János Hegedűversenyen

Kétség sem férhet hozzá, van valami különleges ebben a hangszerben. Az Országos Koncz János Hegedűversenyt Szombathelyen tartják 1974 óta. Történetében még nem fordult elő, hogy debreceni tehetség nyerte volna meg, azonban nemrégiben Kovács Lili korcsoportjának első helyezését kapta a zsűritől a 16. alkalommal megrendezett megmérettetésen. Vele és tanárával, ifj. Barra Ákossal beszélgettünk.

Fiatal talentum

Liliben és Ákosban sok közös van, egy azonban kétségtelen: imádnak hegedülni, és igen fiatalon találkoztak a mesés hangszerrel. Lili 12 éves, de korát meghazudtoló alázatot, szorgalmat és tehetséget tudhat magáénak. – Nagyon jól éreztem magam a versenyen, igazán izgalmas volt és sokat készültem rá. Tetszett a terem is, amiben játszottam. Előtte persze izgultam kicsit, de Ákos bácsi, a hegedű tanárom és Gergő bácsi, a zongora kísérőm sokat viccelődtek, így rengeteget nevettünk. Mindenki nagyon kedves volt – mondta a Naplónak Lili. Hozzátette, hogy jó érzéssel töltötte el, amikor az ő nevét mondták ki, hiszen sohasem számít arra, hogy nyer. Kedvenc zeneszerzője, műve még nincs: mindig az a kedvence, amit épp tanul. Azt, hogy felnőttként mi is szeretne lenni, jelenleg nem tudja, s talán nem is kell, annyira fiatal. Az azonban biztos, hogy nagyon szeret hegedülni. Ugyan, mielőtt a színpadra lép, izgul, viszont amint elkezd játszani, ez azon nyomban megszűnik s csak a zenélésre koncentrál. Egyre jobban élvezi, hogy közönség előtt játszhat. Rendkívül sokoldalú, így a hegedülésen kívül imád olvasni, lovagolni, úszni és korcsolyázni is. Valamint érdekli a japán kultúra, ezért három éve a nyelvet is tanulja a „Kiskossuth” tanulója, akire iskolája is nagyon büszke, s mindenben igyekszik támogatni őt.

A tanítás örömében

S ki is az, aki meglátta a kislányban a tehetséget, azóta pedig igyekszik egyengeti a kis zenész útját? Ifj. Barra Ákos iskoláit Debrecenben végezte. A diploma után 2008-tól 2013-ig a Debreceni Filharmonikusok tagja és koncertmestere. – Már a főiskolás évek alatt elkezdtem tanítani a Muzsikáló Egészség Alapítvány magán zeneiskolában, mert szüleim, akik hegedűművészek és tanárok, nem győzték hangsúlyozni a tanítás fontosságát egy aktív hangszeres életében. Számtalanszor helyettesítettem őket,figyeltem hogyan foglalkoznak a növendékekkel nem csak szakmailag, hanem mint megértő anya és apa. Ezért lett ez szerves része az én életemnek is. Zenész családba születtem és szüleimmel egyek vagyunk a zenében, de a szakmát tanulni kell, így számtalan mesterhez vittek el, vagy jutottam el iskolai éveim alatt – emlékszik vissza a zenész.

Összetett folyamat

A megannyi koncert és turné után azonban hat éve, jobb kéz problémái miatt döntés elé került: hova helyezze a hangsúlyt életében? – A tanítás magától értetődő megoldást jelentett. Nehéz volt megélni az űrt, amit a tevékeny zenélés hiánya okozott, de a gyerekek szeretete és őszinte kíváncsisága átsegített a nehéz időkön. Ekkor nem csak a diákjaimat, hanem magamat is tanítottam hegedülni, különösen a jobb kezemet illetően – vallott akkori érzéseiről. Úgy véli, a hegedülésben az igazi nehézséget a türelmes és aprólékos munka jelenti. A jó és tudatos gyakorlás azonban a készségek fejlesztésén túl a mentális egyensúly kialakítása is. – Minden kezdő diákomnál fokozottan figyelek a helyes metodikára és a kottakép fogólapon való elhelyezésére. Így idővel látom, ki hogyan tudja működtetni ezeket a folyamatokat. A rutinos hétköznapokban kiemelkedő, mikor a gyermek felismeri a tanultakat és kerek egészben, ki-ki a saját szintjén játssza el az adott darabot –tette hozzá.

Egy kivételes tehetség

Lilit nagyon különlegesnek látja. Első közös versenyükön a kislány még nem tudott fekvésben játszani, de Ákos érzett valamit. Kíváncsi volt, hogy ezt mások is hallják e. A megmérettetés nem viselte meg Lilit, így vitte a következőre. A fiatal tehetség pedig 2018-ban Budapesten az V. Országos Zathureczky Ede hegedűversenyen megosztott első helyet ért el és a legjobb Bartók előadásáért különdíjat kapott. – Mindenre figyelünk, csak magunkra nem, ezért értékes egy gyerek, aki ilyen szinten tud önmagára koncentrálni. Szerintem ez egy kuriózum. Nagyon jó tanuló, rettentően eszes. Mindennel foglalkozik: játszik, gyakorol és tanul is. Nagyszerűen beosztja az idejét, a figyelmét, az energiáit. Nem kellett elmondanom, hogy gyakoroljon, mert egyszerűen érezte. Sőt, az első évben úgy hívta fel magára a figyelmet, hogy megtanulta az egész elsős hegedűiskolát kívülről. Valami nagy bölcsesség van benne, kétségtelen – vélekedik Liliről.

Az adottság fontossága

S mennyire lényeges a tehetség? Ez az a zsigeri dolog, amit mindenki megkap születése pillanatában, életünkben pedig egyik fő feladatunk és legnagyobb örömünk ezt megtalálni. Ákos úgy véli, a hegedüléshez is kell az a plusz. Tapasztalati alapján a tehetséges gyereket kicsit többet kell noszogatni – Lili esetében ugyan nincs erről szó –, a tanároknak pedig igen nagy a felelőssége ebben. A talentumunkat nem szabad veszni hagyni, hisz ha az élet máshová sodor, nem fogjuk tudni kifejezni önmagunkat. Úgy véli, a kisebbeknek szükségük van arra, hogy körülvegye őket valami plusz töltet, ami energiát ad nekik, hogy legyen hitük önmagukhoz is. Hozzátette: nem kell egy gyereknek túlfogalmaznia bizonyos dolgokat, jobb az, ha egy kicsit egyszerűbben, egy adott koncertet vagy egy adott darabot a maga gyermeki módján adja elő.

Jövő

S mit terveznek még? Nyárra már meg is van a kis csapat programja. – Kelemen Barnabás és Kokas Katalin két hetes Fesztivál Akadémiát tart Budapesten megannyi koncerttel és helyszínnel. Van egy hegedű versenyük is, a Fehér Ilona. A legelsőn már voltunk, de átalakult és azóta már háromfordulós nagy versennyé nőtte ki magát. Erre megint megérett a közös munka. Itt már Bach, Mozart vagy Vivaldi teljes három tételt kell eljátszani, kis művészekké válnak a gyermekek – mondta.

Párját ritkító

A világ sokszínű: a természet, az emberek, a gondolatok. Nincs ez másképp a zenében sem. Van, aki basszusgitáros, van, aki a zongorát szereti s akad, aki a hegedűért rajong. De mi választjuk ki őket? – A hangszer választ szerintem. Az ember valahol meglátja, megérzi, és neki az a rezgés kezd el tetszeni – mondta. Úgy gondolja, a klasszikus zene talán nehezebben feldolgozható, különösen a 20. században volt ez így, amikor le akarta képezni azt a zűrzavart, amiben az ember élt. Véleménye szerint talán a filmzenével lehet a legjobban„ eladni” manapság, hisz a hollywoodi vagy a francia filmekben még mindig működik a klasszikus hangszerelés. Az árnyaltság rendkívül jól kifejezhető vele. – Nagyon szeretem az Életrevalókban, amikor megszólal Vivaldi egy kettős versenye. Az utolsó tétel annyira passzol a jelenethez, mégis rettentően kontrasztos – mondta, szemében azzal a csillogással, ami csak akkor látható, ha valami olyanról beszélünk, amiért rajongunk.

LD