Gyönyörű fotókon Debrecen csodái – a kamera mögött Károlyi Péter

Kevesen mondhatják el magukról, hogy maradéktalanul elégedettek az életükkel – Károlyi Péter azonban alighanem ezen emberek táborát erősíti. A debreceni férfi boldog családi életet él, szereti, sőt mi több, rajong a munkahelyéért, hobbija pedig nemcsak az ő, hanem mások napjait is bearanyozza: a Debrecen csodái Facebook-oldalon oszt meg képeket a városról. A Haon megkeresésére részletesen kifejtette, hogy miért kötődik szenvedélyesen cívisvároshoz. – Sokan azt mondják, hogy Debrecen egysíkú, de ez nem igaz, mert a klasszikus és a modern irányzat nagyon szép elegyet alkot a városban. Debrecen számomra a megújulás jelképe, azon belül Petőfi tér különösen: amit abból a szomorú sorsú parkból ki tudtak hozni, az szerintem fantasztikus – szögezte le.

Nem véletlen, hogy ez az egyik kedvenc helyszíne a városban, továbbá az általa romantikusnak vélt Déri tér, a Nagyerdő és a Liget tér – utóbbi végigkíséri az életútját, mivel a Csapókertben nőtt fel, és jelenleg is ott él. Ráadásul, mióta ez a városrész is megújult, úgy érzi, hogy még jobban szereti az odaköltöző élet és pezsgés miatt. Kiderült, a lakóövezet híreit is ő szolgáltatja, Szilágyi Edina önkormányzati képviselővel karöltve, a Csapókerti hírek Facebook-oldalon keresztül. Pétert természetesen a környéken is sokan ismerik. Megosztotta velünk az egyik kedvenc emlékét is, amin mindig elmosolyodik: az egyik kolléganője azt mondta neki egyszer, hogy ha már rendszeresen ugyanabból a szögből kapja lencsevégre az Árpád téri református templomot, akkor miért ne rajzolhatnának egy keresztet, hogy kijelöljék Péter állandó helyét. Ez a fotós szerint jogos is lehetne, de azt vallja, hogy minden alkalommal más a hely hangulata.

Autodidakta módon tanult meg fényképezni

Péter elmondta, hogy bár autodidakta módon kezdett el képeket készíteni, nem szándékozott soha főállásban ezzel foglalkozni. És talán nem meglepő, minden a járművekkel kezdődött...

– jegyezte meg. A projekt a fotós számára nagyon megterhelő időszakban indult el 2020. július 27-én. A pandémia és a kiszámíthatatlan jövő ellenére mégis pozitívak maradtak Szilágyi Edinával, mert szerették volna szebbé tenni az emberek napjait. Péter szerint akkor csodára volt szükség ehhez, végül így született meg a Debrecen csodái oldal. – Amikor feltöltöttem az első képet, azt gondoltam, hogy senki nem fogja lájkolni. Másnap három képet tettem ki, harmadnapra pedig meglepődtünk, hogy lett ezer követőnk – idézte fel. Mára pedig már közel 50 ezren követik a mindennapi munkásságát.

A Debrecen csodái kedves hobbi, de nem üzlet

Péter elmondta, hogy nem akar anyagi hasznot húzni a közel ötvenezres követőtáborból. Sokkal inkább felelősségének érzi, hogy ilyen sokan követik. Bár a TikTok és az Instagram már népszerűbbek a fiatalok körében - és ezeken a felületeken is jelen van - Péter mégis úgy tapasztalja, hogy rengeteg középiskolás követi a Facebookon. 

– mesélte.

Az oldal színvonalát tekintve jóllehet azt gondolhatjuk, ez a projekt nem két ember munkáját igényli, azonban Péter és Szilágyi Edina ezen a felületen is ketten alkotnak egy csapatot – ráadásul időt és energiát is spórolnak azzal, hogy a képeken nem végeznek módosításokat. Péter támaszának tekinti Edinát, aki marketingtanácsokkal látja el a fotóst.  

– Szerkeszteni, megmondom őszintén, nem tudok és nem is szeretek. Nekem ez olyan, mintha picit hamisítanék a képen – szögezte le Péter. Megosztotta titkát: átlagosan napi húsz percet fordít fotózásra, egy esti séta eredménye pedig 15-20 kép, amiket akár azonnal lehetne posztolni.

Szó szerint festői képeket készít

Ahogyan arról a Haonon is beszámoltunk, április 4-én nyílt meg Péter első közös tárlata a debreceni festőművésszel, Nagy Adrienn-nel. A kiállításra 18 fotót választott ki több mint 10 200 alkotás közül, ezeknek pedig csak egy töredéke látható az oldalon – nagy részét meg nem is tekinthette meg a közönség.

A fotós nem gondolta volna, hogy képei valaha is ihletforrásnak fognak bizonyulni, ezért is tartja megtiszteltetésnek, hogy Adrienn megkereste. Talán joggal gondolhatnánk, hogy már számtalanszor tárgyaltak egy csésze kávé mellett az elképzeléseikről, azonban a két alkotó még csak nem olyan régen találkozott egymással személyesen.

– 2021-re nyúlik vissza a közös munkásságunk, de idén április elején találkoztunk életünkben először – világított rá Péter. A közös munka pedig úgy tűnik, gyümölcsöző, a tárlat a közönség tetszését is elnyerte.

 – mondta meghatottan a fotós. Örömmel újságolta, hogy május 14-én az első önálló tárlata is megnyílik, ráadásul „hazai pályán”, a DEMKI Csapókerti Közösségi Házban.

A DKV nemcsak a munkahelye, hanem a szenvedélye is

Péter a DKV és annak járművei iránt érzett szenvedély forráspontját gyermekkorához köti, amikor még a nagymamája vigyázott rá a nyári szünetben. Együtt utaztak a régi Ikarus buszokon, kék villamosokon (KCSV) és a piros trolin is. – Képes voltam megvárni az 500-as prototípusú KCSV-t és a „bengálit” is, akkora fanatikus lettem – mesélte mosolyogva. A kedvence azonban mégis a 402-es pályaszámú Ikarus trolibusz, mivel Szegedhez és Budapesthez képest Debrecenben kevés csuklós trolit helyeztek forgalomba, így kuriózumnak számított.

Ma pedig már a cégnél dolgozik mint kommunikációs munkatárs. 

 – vallotta be.

Elmondta, hogy a sok pozitív visszajelzés mellett olyan üzeneteket is kapott, melyek szerint kihaltak az utcák a képein. Ő azonban olyan karakternek tartja magát, aki szeret bizonyítani, ezért elkezdte tanulni, hogyan kell embereket fotózni. Ennek fejlesztésére a DKV-nál adott a lehetőség, ugyanis a cég tömegközlekedési eszközei mellett a rendezvények pillanatait is lencsevégre kaphatja. Úgy érzi, egy álma teljesült azzal, hogy a DKV-nál dolgozhat, illetve hogy a cég közösségi oldalán és a sajtóközleményekben is az általa készített képek szerepelhetnek.

Arra a kérdésre, hogy gyűjti-e az inspirációkat, vagy a saját intuícióira hagyatkozik, azt válaszolta, hogy budapesti fotósok technikai megoldásait kíséri figyelemmel. Péter képeit látva joggal gondolhatjuk, hogy nagyon drága felszerelést használ, de valójában mobiljával készíti a fotókat. Úgy gondolja, bár léteznek fantasztikus fényképezőgépek, de telefonnal is „labdába lehet rúgni”, ehhez „csak” meg kell látni megfelelő a szöget.