2024.04.13. 16:19
Kétéves és százéves is együtt csergetett Hajdúböszörményben – fotókkal, videóval
A déli harangszó után végleg elűzték a telet a karikás ostorral.
Idén is megtartották a hagyományos Böszörményi Csergetést
Forrás: Molnár Péter
A Magyar szürke bika szobránál gyülekeztek szombaton délelőtt a tizenhatodik Böszörményi Csergetésre érkezők Hajdúböszörményben, a Vásár téren. A leányok népi viseletben, matyó hímzéses szoknyákban, míg a legények fényes fekete csizmában várták, hogy elinduljon a menet.
16. alkalommal rendezték meg a Böszörményi Csergetést
Fotók: Molnár PéterTöbben pásztorbottal, cífraszűrben pödörték a bajuszukat, egyikük pedig lóháton állva lengette a karikás ostort.
A Haon stábja arról érdeklődött az egyik csoporthoz lépve, mit jelent számukra a hagyományőrzés:
Őrizni a rabot és a jószágot szokták, nem a hagyományt. Ápolni sem kell, csak a beteg embert. A hagyományt meg kell élni
– mondta ízes jókedéllyel Deák János. Portálunkkal megosztotta, huszonkét éve csikóskodik. Kis-Sárrét szélén, Vésztőn nőtt fel, ahol családja mindig is tartott jószágot.
– Lovunk soha nem volt, csak marha, disznó, birka és apró jószág. Elkerültem otthonról, onnastól kezdve én is marhákat tartottam, de a kór miatt alig tudtam őket eladni. Az utolsó növendék üszőmet elcseréltem egy lóra, azóta mindig vannak lovaim, jelenleg hat. A legbüszkébb a családomra vagyok és arra, hogy egy lovat se toltak a fenekem alá – emlékezett vissza. Deák János elárulta, minden lóért egyenként megszenved, és minden csikót maga tanít be.
– Engemet a hagyomány kötelez, ugyanis az őseim is pásztoremberek voltak. Anyai ágon csikós volt a nagyapám, apai nagyapám pedig gulyás: hétszáz marhára ügyelt. Az állatokat 20-30 gazdától szedték össze, kihajtáskor megjegyezték mindet, majd azzal el is kellett számolni – nyilatkozta Fehér László. Az idős hajdúböszörményi férfi hozzátette, maga is volt gulyás és pásztorember.
A déli harangszóra vártak a csergetők
Ekkor megszólaltak az első ostorcsapások, a férfiak megigazították magukon a cifraszűrt, megsimították a darutollat a süvegükön, a hátukra vették az ostort, és együtt megindultak a főtér felé.
Forrás: Molnár Péter
A menetet néptáncosok és népi viseletbe öltözött óvodások kísérték, akik vidám táncos műsort is előadtak a közönségnek a Bocskai-szobor előtt.
Fontos szem előtt tartani a régi mondást, miszerint »aki a múltját nem becsüli, a jövőjét nem érdemli«, hiszen a világ erői azon dolgoznak, hogy a múltat eltöröljék, és egy nagy összevisszaságba építsenek be mindent
– mondta beszédében Sőrés István. Az alpolgármester úgy gondolja, nekünk, magyaroknak addig van jövőnk, amíg a nyelvünket beszéljük és a hagyományainkat ápoljuk.
Úgy véli, Hajdúböszörmény számos épülete őrzi a dicső hajdúk múltját, erősíti a hitet és a tudást. Hangsúlyozta, a csergetésnek is nagy jelentősége van, mint mondta, nem véletlenül lett összekapcsolva a déli harangszóval, mely az 1456-os Nádorfehérvári diadalnak állít emléket.
Forrás: Molnár Péter
Kilencvennyolc év korkülönbség
A harangszó után megkezdődött a csergetés, több mint húsz ostor lendült a levegőbe, és percekig egy ritmusra csattogtatták a karikásokat. Valaki bekiabált a tömegből: akinek hullik a foga vagy borotválkozni akar, most álljon közelebb.
A jó hangulatot tovább fokozta, amikor a Böszörményi Csergetés díszvendége, Szőnyi Imre Örökös Pásztor egy kétéves kisfiúval együtt csergetett, a legidősebb és a legfiatalabb generáció spontán műsorát óriási vastaps fogadta.
Forrás: Molnár Péter
