2024.02.29. 17:30

Születésekor újra kellett éleszteni, most ő segít beteg gyerekeken

Az Év emberének választották a Haon olvasói 2024-ben, pedig csak hét éve él Debrecenben Nádudvari Péter gyógypedagógus, aki jótékonysági futókampányaival milliókat gyűjtött beteg gyerekek kezelésére. De hogyan vezetett az útja a cívisvárosba és mit jelentett számára a díj? Többek között erről beszélgettünk vele podcast stúdiónkban, ahol arra is kitértünk, milyen az, amikor a segítő szorul nehéz helyzetbe.

Kosztin Éva

Nádudvari Péter, az Év embere volt podcast stúdiónk vendége

Forrás: Kiss Annamarie

Kiskoromban nyomdász vagy csillagász szerettem volna lenni, később rocksztárkarrierről álmodoztam, de a rászorulók megsegítése kamaszkorom óta a fókuszomban volt. Az egyik nyáron fogyatékossággal élő gyermekeket üdültető táborba hívott édesanyám, ahol láttam, hogy a szülők és a szakemberek milyen egységben küzdenek értük. Akkor megfogadtam, hogy bármilyen módon, de amíg élek, addig a rászorulók ügyét fogom szolgálni

– elevenítette fel Nádudvari Péter, hogyan köteleződött el a segítőszakma iránt.

– Budapesten születtem, Gyöngyösön és Jászberényben nőttem fel. 2017-ben egy feleségemmel kötött kompromisszum hozott Debrecenbe. Az ő szülei szabolcsiak, az én családom hevesi, Hajdú-Bihar volt a két vármegye közti optimális középút. Budapesten éltünk a feleségemmel, amit ő túl zajosnak és sűrűnek talált, nyugodtabb, zöldebb környezetre vágyott. Debrecenről tudtuk, hogy számos munkalehetőséget rejt, pezsgő kulturális élete van, és megannyi érték birtokosa. A szív és az ész is a város mellett szólt – osztotta meg a gyógypedagógus a portálunkkal, hogyan került a cívisvárosba.

– Az elmúlt hét évben láttam, hogy mennyi remek ember él itt, ezért is lepődtem meg, hogy jelöltek az Év embere címre. A mezőnyben mindenki kiemelkedő volt, nem is lehetett egy mérce alapján osztályozni a jelölteket. Sokak voksának köszönhetem, hogy végül én kaptam a díjat, ami nekem azt jelenti, hogy az emberek szeretik, amit csinálok, figyelnek rá, és fontos számukra, amit régóta képviselek: a fogyatékossággal élő gyermekek, illetve a betegséggel élő gyermekek ügye.

Nádudvari péter, debrecen, futás, jótékonyság — Nádudvari Péter többször húzott már futócipőt beteg gyerekek megsegítéséért
Forrás: Napló-archív

Nehéz helyzetben új célok segítenek

Sok mindenkinek segítesz, neked mi volt a legnehezebb korszak az életedben, amikor te szorultál segítségre? – kérdeztük Nádudvari Pétert.

Voltaképpen halva születtem hét és fél hónapra. Egy újszülöttnél egy tízes skála mutatja az életfunkciók működését, nekem ebből egyet mértek. Újraélesztéssel kezdtem a pályafutásomat, az első két évben többet többet voltam kórházban, mint otthon. Legutóbb a Covid időszakát éltem meg nehezen, munkahelyváltásra késztetett és az életkörülményeink is nagyon megváltoznak. A bezártság különösen megviselt, mindig ezer helyen pörgő valakiként a négy fal közé kényszerültem. Újra kellett építeni magamat, új munkát keresni és a lelki békémet visszanyerni

– válaszolta.

Neked ki segített? – A családom, a jóisten, illetve új célok felállítása. A céltalanság szerintem lassú morális halálhoz vezet, bezárva is kerestem, hogyan tudnék segíteni. Voltak virtuális futások, ahol kihívásokkal lehetett adományokat gyűjteni, az ismerőseimnek pedig videókat készítettem, amikben zenéltem, hogy felvidítsam őket. Ha van kiért élni, ha van kiért tenni, az már eleve olyan cél, ami elfeledteti, hogy problémákkal küzdünk – adott hangot vélekedésének Nádudvari Péter.

A gyógypedagógus tavaly tette eddigi legnagyobb vállalását, az agydaganattal küzdő Szabó Marciért a debreceni Nagytemplomtól egészen a Kékestetőig futott.

Hatmillió forint gyűlt össze a jótékonysági futással, ez több száz adományozót feltételez. Ezért is fontos kiemelni, hogy amit csinálok, nem csak rólam szól

– hangsúlyozta. Hozzátette, az útját kamerák kísérték mind a 162 kilométeren, a kezdeményezés médiatámogatója, a T5 Media Agency dokumentumfilmet készített A remény útjai címmel. – Azért van többes szám, mert ez nemcsak az én utam volt a Kékesig, hanem Marci számára a remény útja. Interjúk is készültek, ahol megszólaltatták Marci anyukáját, kezelőorvosait, és a feleségemet, hogy egy komplex képet kapjanak a nézők a vállalásról – mondta a filmről, amelynek előzetese itt megtekinthető:

Csak akkor adhatom fel, ha eltörik a lábam

Hogyan változtatta meg életedet ez a három napos jótékonysági ultramaraton? – Akkora érdeklődés még soha nem volt irántam, mint a Marci kampány alatt. Furcsa volt, hogy hirtelen ennyi cikk jelent meg a kezdeményezésről, és hogy ilyen sok helyre hívtak. A cél azonban szentesíti az eszközt, szívesen beleállok a média figyelmébe, sőt örömmel fogadom, hiszen minél több helyen jelenik meg az ügy, annál több emberhez jut el – fogalmazta meg Nádudvari Péter, akitől arról is érdeklődtünk, hogyan fogadta a környezete, hogy az akció kapcsán jótékonyságifutó-influenszerré vált.

Nekem elsősorban az a fontos, hogy jót s jól tegyek, mint ahogyan Kazinczy is írta. A családom és a barátaim elismeréssel, szeretettel és féltéssel állnak hozzám. Minden futókalandnál aggódnak értem, de én minden alkalommal biztos vagyok benne, hogy célba érek és bármilyen mélyponton felül tudok kerekedni

– nyomatékosította.

Nádudvari péter, debrecne, futás, jótékonyság — A jótékonysági futó a Nagytemplomtól indult eddigi legnagyobb vállalására
Forrás: Napló-archív

– A futás olyan, mint az élet: akadnak benne mélypontok. Kialakulhat izomfájdalom, szédülés, vagy akár gyomorbántalmak, a hosszú és fárasztó út során csökken a motiváció, miután elfogy a kezdeti lendület. Ilyenkor az lebeg a szemem előtt, hogy nem magamért csinálom, rengetegen bíznak bennem. Csak akkor adhatom fel, ha eltörik a lábam. Nincs más opció – szögezte le a jótékonysági futással kapcsolatban Nádudvari Péter.

Amikor a jövőbeli céljairól kérdeztük, az egyik magyar triatlonverseny szlogenjét idézte, miszerint az út maga a cél. – A világ is nagyon változik, nehéz megjósolni, milyen lehetőségek lesznek, de mindenképpen szeretnék szintet lépni adománygyűjtésben és a megtett kilométerekben is – mondta. A debreceni terveiről úgy nyilatkozott, hogy szeretne még sokáig a városban élni és a helyieket minél jobban bevonni a kezdeményezéseibe. Pedig mint elmondta, a kezdet nem volt könnyű:

Nehéz volt a nulláról felépíteni magamat, barátokat és munkát találni, a helyi közösségbe beépülni. Tavaly futottam egy kárpátaljai kislányért, akkor éreztem először hosszú évek után, hogy őszintén és szívből ki tudom mondani: megérkeztem Debrecenbe.

A Nádudvari Péterrel készült beszélgetésünket itt hallgathatják meg: