Hátborzongató élményt osztott meg nemrég a Borssal egy debreceni egyetemista, a sztoriját a harmadik típusú találkozásoktól extrán parázók inkább nappal, de minimum villanyfénynél olvassák el.
A történet főszereplője egy 24 éves debreceni férfi, aki a cikk szerint a szüleivel él egy családi házban, a szobája pedig az emeleten található. Koránkelő, mert állítása szerint ilyenkor jobban megy neki a tanulás. Kedden vizsgája volt, és még napfelkelte előtt ébredt, majd lement a konyhába reggelizni és kávézni. Kint még sötét volt, és ahogy a konyhában tevékenykedett, a szeme sarkából látta, hogy valami megmozdul a kertben.
– Épp a cukrot kerestem, amikor láttam, hogy valami mocorog a kertben. Először azt hittem, hogy a kutya az, de aztán láttam, hogy ő a kanapén alszik. Közelebb léptem az ablakhoz, és hunyorogni kezdtem. Ekkor ő is közelebb lépett, és már világosan ki tudtam venni, hogy mi van odakint. Magas és vékony testalkatú emberféle volt, nagyon hosszú, földig érő karokkal, és az ujjai is nagyon hosszúak voltak. A feje ovális. Biztos, hogy nem ember, mert a szemem alkalmazkodott, és már világosan láttam őt a sötét ellenére is.
Őrültségnek hangzik, tudom, de egy földönkívüli állt a kertben, és ahogy a fekete szemeivel rám bámult, hallani kezdtem a gondolatait. Azt mondta, már találkoztunk korábban is, de elfelejtettem. Ő viszont vissza fog jönni, és többször is látni fogom. Ezután elindult a ház felé, és már nem lehetett látni az ablakból. Azóta nem aludtam itthon, inkább a koliban vagyok az egyetemi haverjaimmal
– mesélte a Borsnak a hallgató.
A legfrissebb hírekért kövess minket a Haon Google News oldalán is!