Háború elől menekülő kárpátaljai családoknak biztosít új életet a debreceni szervezet

Hamarosan beköszönt az adventi időszak, amely egy normális család életében a számukra legfontosabb emberekkel töltött időről, a szeretetről és az ünneplésről szól, ám vannak olyanok, akiknek közel sem ennyire felhőtlen az ünnepi várakozás.

Az orosz-ukrán háború elől menekülők nap mint nap küzdenek a túlélésért, de szerencsére nincsenek egyedül. A debreceni Dorkász Szolgálat Alapítvány több száz olyan sanyarú sorsú, kilátástalan életű kárpátaljai felnőttnek és gyermeknek segít, akik nemcsak fedelet keresnek a fejük felé, hanem munkahelyet és továbbtanulási lehetőségeket is.

A közelmúltban az alapítvány igazgatója, Kiss Ábel Lukács látogatott el stúdiónkba, aki a Dorkász-kempingen élő, Kárpátaljáról menekült és mélyszegénységben élő családok mindennapjaiba engedett betekintést.

– A menekültmissziós projektünk hosszú távú segítségnyújtást kínál az orosz-ukrán háború menekültjei számára. Mi a háború előtt is a legszegényebbek megsegítésén dolgoztunk, így a menekültek közül is azokat fogadjuk, akik Ukrajnában is hátrányos helyzetben éltek. A Dorkász Befogadóközpont nem csak egy biztonságos szálláshelyet garantál az otthontalan rászorulóknak, hanem egy új élet kezdetét is. A Dorkász kempingből átalakult Befogadóközpont jelenleg 250 fő otthona. A hosszú távú siker elérése érdekében összetetten patronáljuk az itt élő kárpátaljai menekülteket. A rászorulók számára a szemléletformálás jelenti az áttörő, jelentős változást. A szülőknek a munkaerőpiacon való elhelyezkedésben segítünk, míg a gyerekeknek az iskolai alapismeretek fejlesztését tűztük ki célunknak – tudatta Kiss Ábel Lukács.

Éjt nappallá téve dolgoznak azon, hogy segítsék a menekülteket

– Reménykedtünk abban, hogy pár hét, vagy hónap múlva véget ér ez a helyzet,  de amikor láttuk, hogy nem ez történik, akkor úgy alakítottuk a tábor életét, hogy több ideig tudjunk pihenőhelyet nyújtani a hozzánk érkezőknek, családonként elszállásolva őket. A háború kitörése óta bizony eltelt másfél év, túl vagyunk több mint 110 ezer Dorkásznál töltött éjszakán. Több mint 50 munkatársam éjt nappallá téve fáradozik azon, hogy segítő kezet nyújtson a menekülteknek. Mivel láttuk, hogy hosszabb ideig fenn kell tartanunk a szolgáltatást, ezért létrehoztunk egy szociális fejlesztő programot, melynek keretében meginterjúvoltuk a családokat és felmértük a helyzetüket. A mély szegénységnek sok tünete és gyökere van, úgy gondolom, hogy együtt lakva ezek jól orvosolhatók, így segíthetjük a családokat az életvitelben, a párkapcsolatokban, a pénz beosztásában, a gyermeknevelésben, a munkába állásban, valamint a továbbtanulásban. Az év végére 275 fő lesz nálunk, ez a maximális férőhelyünk, de sajnos sokan várakoznak – ismertette a szervezet igazgatója.

Az adventi időszak sem egyszerű a táborban

– Hamarosan beköszönt az adventi időszak. Tavaly is tartottunk közös istentiszteletet, ünnepi eseményeket. Mentálhigiénés szempontból is érzékelhető volt a jelenlévőknél, hogy a karácsonyi várakozás fontos számukra, éppen ezért pszichológusokkal, lelkipásztorokkal segítünk abban, hogy ne krízisként éljék át e időszakot, hanem az ehhez kapcsolódó örömökkel töltekezzenek. Nálunk lesz áram, fűtés és ajándék is, ami kicsit kompenzálja őket abban, hogy nem lehetnek otthon.

Kiss Ábel Lukács kitért arra is, hogy a menekülteknek hiányzik a kis falujuk, az utcájuk, a bokrok és a fák, melyeket az otthonuk környékén megszoktak. Azonban ők mindent biztosítanak nekik, hogy csökkentsék a szomorúságot.

Sikertörténetből sincs hiány

– Nagy sikerként éljük meg, hogy olyan felnőttek is járnak oktató programjainkra, akik eddig nem tudtak sem írni, sem olvasni. A napokban mondta egy anyuka, hogy mennyire örült neki, hogy egyedül ki tudott tölteni   egy papírt a kormányablakban. Ezek az emberek 40-50 évesen nem adták fel, dolgoztak azért, hogy többek legyenek, ezzel is megkönnyítve a saját életüket. Kapnak egy olyan készséget, amit soha senki nem vehet el tőlük. De örülünk azoknak a fiataloknak is, akik nem jártak se iskolába, se templomba, mégis hétről hétre részt vettek a programjainkon, levizsgáztak, majd oklevelet kaptak – részletezte az alapítvány vezetője.