Átalakulóban az egyházak? – debreceni vitaesten eredtek az eltűnt hívők nyomába

Talán a legmegdöbbentőbb, hogy 11 év alatt több mint egymillió, magát hívőnek valló ember tűnt el az országból, a kitöltők 40 százaléka a vallásgyakorlásra vonatkozó kérdésre sem válaszolt. Különösképpen a fiatalok körében volt lesújtó a helyzet, a 20-29 év közöttiek 47 százaléka, majdnem minden második fiatal megtagadta a válaszadást. Ennek tükrében talán még inkább szívderítő a vitaesten a fiatalabb korosztály magas részvételi aránya.

Az esemény felvezetőjében Berecz Péter, a Szólj be a papnak! Egyesület elnöke, egyben az est moderátora és házigazdája kitért az egyes felekezetek riasztó számaira, a milliós csökkenés felekezetek közötti megoszlására. Vitaindító gondolataira a válaszadók változatos szemlélettel, de hasonló értékítélettel válaszoltak. Nagy Károly Zsolt református teológus szerint a sokkhatást fokozhatta, hogy a keresztények nagyjából kétezer éve hozzá van szokva a növekedéshez. Asztalos Richárd evangélikus lelkész a teológus kijelentése után kiemelte:

Elöregedőek a gyülekezetek, de lehet itt a korszellemre, vagy a világ átalakulására is hivatkozni. Többen kiemelték: bár statisztikailag százezrek tűntek el, és az adatok kétségkívül riasztóak, nem feledkezhetnek meg azokról, akik hitüket közösségeikben élik meg.

Seszták István görögkatolikus főhelynök rámutatott: azért 5 millió ember mégiscsak megvallotta a hitét. Gondolataival egyetértésben igyekezett árnyalni a képet Nagy Károly Zsolt és Asztalos Richárd is. Előbbi szerint a hívők megvannak, ami viszont változott, az a vallásgyakorlatnak és az egyházhoz való kötődésnek a formái. Asztalos Richárd hozzátette: a vallásgyakorlat és a hit „kéz a kézben jár”, de nem feleltethető meg egyik a másiknak. A kialakult helyzet értékelése során azt is megemlítette: ugyan az evangélikus egyház szenvedte el a legkisebb arányú csökkenést, ez mégis sovány vigasz.

– vélte Sipos Barnabás ortodox pap, aki rámutatott: Magyarországon ugyan a legkisebb egyházak közé tartoznak, az ortodox hívők száma még mintegy kétezer fővel növekedni is tudott az elmúlt időszakban. A hívő közösség összetétele és az ortodox egyház kapcsán is elmondta: nincs összefüggés az ukrán menekültek érkezése és a létszámnövekedés között. A maratoni vitaest gyakorlatilag telt ház mellett zajlott, így ekkorra már tucatnyian várták, hogy kérdéseiket feltehessék az egyházak képviselőinek.

A feltett kérdések is sok tanulságot hordoztak

A hallgatóság kérdéseiből mindinkább nyilvánvalóvá vált, a történtek tanulságát mindegyik egyháznak le kell vonnia. A csökkenés okainak feltárásához és valódi megértéséhez pedig ez idáig példa nélküli mértékben kell önreflexiót gyakorolnia minden egyházi szereplőnek és vezetőnek. Valamennyi kérdésben és válaszban szegről-végről előkerült a covididőszak is, amely igencsak megbolygatta a rendet, mint elhangzott, százezrek vallásgyakorlata változott meg ez idő alatt. E felvetés kapcsán a válaszadók megosztották saját tapasztalataikat és kiemelték: a járványhelyzet alatt a valódi, erős közösségekben példás összetartás mutatkozott meg. Az egyház nyitottságát és elérhetőségét forszírozó kérdésekre válaszul pedig valamennyien kiemelték: a covididőszak alatt is látszódott, hogy az egyházi szereplők igyekeztek alkalmazkodni a változó korhoz és igényekhez, például online közvetítésekkel. 

 – jegyezte is meg egy kérdező, egyfajta lavinát indítva el ezzel, hiszen, mint kiderült, rengetegen az online tér meghódításában látják a megoldás kulcsát. Ott kell elérni és megszólítani minél több útkeresőt – javasolták a hozzászólók.

Beszóltak a papnak!

Az egyik felszólaló szerint minden kirakatintézkedés és igyekezet hiábavaló, és egyértelmű, mi a legnagyobb probléma az egyházon belül: a papi bűnözés, valamint, hogy az büntetlenül megvalósulhat hosszú-hosszú évszázadok óta. Úgy vélte, ennek eredményeképpen egyes stigmák egyszerűen már beleégtek az emberek tudatába és ezért hiteltelennek tartják az egyházat, az emberek inkább távol maradnak tőle. Bár a közönség felkapta a fejét a szokatlanul provokatív kérdésre, a válaszadók között nem aratott osztatlan sikert a hatásvadász kérdező. Többen kifogásolták a konkrétumok teljes hiányát és a kérdező egyéb irányú megnyilvánulásait sem tartották relevánsnak a téma szempontjából. A heves eszmecserét követően azonban konstruktívabb, nyugodtabb vizekre evezve a közönség, és az egyházak képviselői ismételten számbavételezték, hogy mit tehet ebben a helyzetben az egyház, hogyan tovább. Milyen reakciók lehetnek, mik azok a dolgok, amiken változtatniuk, javítaniuk kellene. Valamennyien egyetértettek abban, hogy közösségépítésre van szükség.

Az esemény zárásaként kiemelték: