Ötvenen, ha laknak Körmösdpusztán, de van, aki semmiért sem adná a nyugalmát – fotókkal

A hajdú-bihari településrész Körösszegapátihoz tartozik, a községtől mintegy hét kilométerre fekszik. A főútról két úton lehet betérni Körmösdpusztára, de nem sokkal több ennél a belterületen lévő utcák száma sem. Nem kellett sok idő a felfedezéshez, ahhoz viszont annál inkább, hogy ott élőkkel is válthassunk néhány szót. Ismeretlen autóval, idegenként gurultunk be a kis közösség életébe, így aztán nem is csodálkoztunk azon, hogy inkább csak a függöny mögül lestek bennünket. 

Nem bánták meg, hogy ide költöztek

Megtudtuk, a pár hét éve voksolt a csendes tanyavilág mellett, ahogy ők fogalmaztak, „ezt dobta a net”. Eladó ingatlant kerestek, és végül Körmösdpusztán találták meg az otthonukat. A határon túlról, Nagyváradról költöztek ide, azóta boldogan telnek a mindennapjaik a mintegy ötven lelket számláló hajdú-bihari településrészen. – Nem akartunk olyan helyre menni, ahol túl nagy a nyüzsgés. Én például szeretem a nyugalmat, megszoktam. Ha már most bemegyek a városba, lefáraszt. Szeretünk itt élni, bár néha már túl nagy a csend. Mondhatni, ez a településrész nincs is rajta a térképen – kezdte János, de kedvese is osztozott a véleményen, úgy fogalmazott: nem költözne el innen semmi pénzért.

Egy pillanatra sem vitatkoznánk, hiszen a város zaját magunk mögött hagyva bennünket is feltölt a tanyavilág csendje. Még ha csak egy-egy röpke óra jut is belőle, az kétségkívül jól eső. A házak rendezettek, látszik, bármilyen tempóban is diktálja a természet a tennivalót, a szorgos kezek tartják az iramot. A napraforgós horizont nyugalmát az egyszer itt, másszor ott felbukkanó fácánok törik csak meg. Ez Körmösdpuszta a pillanatnyi látogató szemével. Néhány perc erejére a szentimentális kép, melyet a letisztult kistemplom, az egykor pletykától nyüzsgő bolt mára romos épülete, a kapualjból csimpaszkodó paradicsompalánták és a tücsökciripeléstől hangos nyár végi délután hangulata fest. 

Tervezni kell, hogy minden rendben legyen

Persze ez nem ilyen egyszerű, az infrastruktúrától távoli lét ennyire nem lehet emocionális. Nem is az, ahogy két rögtönzött kalauzunk is elmondta, Körmösdpusztán szervezést igényelnek a zökkenőmentes hétköznapok. – Hátrány, hogy bármit szeretnénk, azért menni kell. Itt nincsen se bolt, se posta, se edzőterem, semmi – mondta el Réka, hozzátéve, ez nem panasz, hiszen, amint ideköltöztek, megtanulták a sorját a dolgoknak. – Úgy vásárolunk, hogy mindig legyen itthon, ami kell. Olyan nem lehet, hogy valami elfogy a kamrából. Mi már így szoktuk meg – szögezte le.