Debreceni ’49-es hős méltó emlékéhez kér segítségét a Kossuth társaság elnöke

A szabadságharcban bátor hőstettével írta be magát a történelembe, mára szinte teljesen feledésbe merült „Szarka” kapitány és az emlékét őrző obeliszk a Hosszúpályi úton.

Szakál Adrienn

Jóga László, a Kossuth társaság elnöke a Hosszúpályi úti emlékműnél

Forrás: Molnár Péter

A debreceni csata az 1848–49-es forradalom és szabadságharc utolsó ütközeteinek egyike volt, amely Debrecen térségében, a Nagysándor József vezette I. hadtest és az orosz főerők között zajlott le 1849. augusztus 2-án. 1990 óta minden évben, így idén is főhajtással és koszorúzással tisztelgett „Szarka” kapitány emlékhelyén az elhagyatott Hosszúpályi útfélen. A Haon szerda délutáni ottjártakor a Kossuth társaság elnökét, Jóga Lászlót arról kérdeztük, hogy miért merült méltatlan feledésbe a hősi halottunk neve, és miért tartja fontosnak, hogy a cívisváros közösségi erejével méltó síremléke legyen „Szarkának”. Mint megtudtuk, Szarka kapitány arról vált ismertté, hogy az 1849-es csatában Nagysándor József vezérőrnagy parancsára csaknem tízszeres túlerővel szemben próbálta megvédeni a magyar csapatokat. A mindössze hetven főből álló csapatára I. Miklós cár hétszáz fős túlerővel támadt, ám a bátor hős életét vesztette a csatában.

A szebb napokat látott emlékhelyen az obeliszket 1933-ban állították fel, azonban a csata óta eltelt 172 évben nem tárták fel a helyet, sőt, és méltó síremlék sem készült. Elsősorban ezt nehezményezi Jóga László. Az elnök szerint nincs kétség afelől, hogy a Hosszúpályi út azon pontján nyugszik a szabadságharc hőse, ahol a szerdai koszorúzásra összegyűltünk.

1949-ben ezen a napon halottak voltak mindenfelé, viszont a holttesteket nem engedték eltemetni. Azok a vákáncsosok, akik az erdőt gondozták, a kunyhóból nézték végig, hogy mi történik. Innen lehet tudni, hogy egy Szarka vagy Zarka János nevű kapitányt leszúrtak. Miután leverték a szabadságharcot, bizonyos források szerint ezt az embert még 1850-ben besorozták az osztrákok, hiteles források szerint azonban néhány nappal a halála után megtalálták a holttestét és eltemették

– fejtette ki a Kossuth-szakértő.

Csak ő és az angyalok őrzik

Jóga László azt az anekdotát is megosztotta portálunkkal, mely szerint 1850 körül még csak egy kereszt állt a jelenlegi emlékoszlop helyén, de aki arra járt, friss virágot tett rá. Egy alkalommal egy mezőről hazatartó menyecske levette a kapitány sírját díszítő nemzeti színű virágkoszorút, és felszállt az alkalmi fuvarosokhoz, de a szekér elé kötött két ló nem indult, csak toporzékoltak. Ekkor a fuvaros azt mondta, hogy tegye vissza a koszorút, mert az angyalok nem engedik tovább a lovakat. Miután visszavitte, a lovak elindultak. Ezért mondták, hogy angyalok őrzik a hős kapitány emlékét és sírját.

Jóga László a Kossuth Társaság megalakulása, azaz 1990 óta minden évben augusztus 2-án és október 6-án megkoszorúzza a hősi emlékhelyet, sőt, a körülötte burjánzó méteres gazt is egymaga távolítja el az obeliszk körül. Tízéves korában látta először Kossuth monoki szülőházát, így nem túlzás elmondani, hogy egész életében központi szerepet kapott a magyar történelem ezen jeles korszaka. Az elnök több mint három évtizedes töretlen lelkesedése, úgy tűnik, nem elegendő ahhoz, hogy a szabadságnak és a bátorságnak ezen debreceni jelképe fent maradjon az eljövendő koroknak.

Arra kéri a debrecenieket, hogy segítsenek, akár a síremlék felújításában, akár tereprendezésben, hiszen közös érdekünk és felelősségünk, hogy hősi halottainkra az utókor is büszkén emlékezhessen vissza.