Debreceni építész hallgatók festettek absztrakt műveket

Az absztrakt művészetet van, aki szereti, van, akinek valami értelmezhetetlen összevisszaság jut róla eszébe. A legtöbben azt gondolják, ezt bárki meg tudja csinálni. Amíg nem próbálnak egy ilyen jellegű művet alkotni…

Az építész hallgatók mindenesetre megpróbálták. A Debreceni Egyetem oktatója, Erdős Imre immár második alkalommal szervezett számukra kreatív workshopot a kísérletezés jegyében július 16-án. 2022 nyarán jött először az ötlet, hogy saját építész stúdiójában, Hajdúböszörményben összegyűljenek, és mindenféle megkötés nélkül táblaképeket készítsenek.

– A makettezés és a szabadkézi rajzolás – s velük együtt az alkotás öröme is – kezd eltűnni a tervezési gyakorlatból. Éppen ezért úgy gondolom, egyre nagyobb szükség van a természetesebb, analóg önkifejezési- és munkamódszerek felélesztésére a virtuális világ nyomásának ellenpontozásaként – avatta be az oktató Cívishírt, miért jutott eszébe a workshop szervezése.

Arra a kérdésre, miért éppen az absztrakt irányzat felé tereli a hallgatókat, az a válasza, hogy ahogyan manapság sem kezdünk gótikus stílusban építeni, a reneszánsz vagy klasszicista képek világához is furcsa lenne visszatérni, bár egyes elemeit „újra lehet hasznosítani”.

Történetét tekintve az absztrakt művészet az első világháború körül kibontakozó irányzat, vagyis inkább képzőművészeti irányzatok gyűjtőneve, melynek előfutárai voltak az avantgárd olyan áramlatai, mint a fauvizmus, az expresszionizmus és a dadaizmus. Számos kifejezéssel illetik még, többek között nevezik nonfiguratív, abszolút vagy tárgyatlan művészetnek is. Ez utóbbi arra utal, hogy a hagyományos természetelvű és ábrázoló jellegű művészettel szembehelyezkedik, természeti motívumokra még csak nem is utalnak az alkotók, így nem vagy alig lehet a képeken konkrét formákat találni. Mindezt pedig a művészek tudatosan teszik, mert ez a játékosságon túl olyan szabadságot biztosít számukra, amire a hagyományos festészet nem képes. A művész spirituális önkifejezése az értelmező számára is munkát igényel, emiatt jelent egyénenként mást egy kompozíció. Az első tudatosan absztrakt iskolát Kandinszkij és barátja, az akkoriban expresszionista stílusban festő Franz Marc alapították 1911-ben. Híres képviselői voltak még a festészetben Henri Matisse, Maurice de Vlaminck, André Derain vagy Edvard Munch.

Már a méret is kihívást jelenthetett, hiszen ritkán van lehetőségük egy 100*135 centiméteres felületet kitölteni. Az eszközök nagy választéka miatt a technikai kivitelezés is változatosságot mutatott. Volt, aki hengerrel több réteget vitt fel, majd az azzal sugárszerűen húzott csíkokból állt össze az alkotás. Volt, aki felvizezett festékeket csepegtetett a táblára kézzel, amivel különleges színkompozíciót hozott létre. Egyesek maszkoló szalagot használtak, amely eltávolítása után izgalmas részletek jelentek meg a korábban letakart felületekről. Volt, aki a festékszóró kupakját használta lenyomatok készítésére. Többen kísérleteztek Jackson Pollock, amerikai festő sajátos módszerével is, aki az ecsetet nem hagyományos értelemben használta: azzal fröcskölte a képre a festéket.

A színek és nonfiguratív idomok hangulatokat és érzéseket akarnak kifejezni, nem várhatjuk el, hogy a figuratív, leíró művészet egyértelmű ábrázolását kapjuk. Az esztétikum a fontos, de kérdés, kinek mit jelent ez. Erdős Imre szerint ennek fokmérője lehet, hogy bármelyikünk kitenné-e az adott képet a lakása falára, ugyanis hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy az esztétika valamiféle szubjektív dolog, miközben valójában sokkal inkább objektív – legfeljebb az értékítéletünk nem tudatosan, hanem tudat alatt megy végbe. A színek és a formák személyenként mást idéznek fel, de mindenki el tudja dönteni, hogy a végeredmény tetszik-e neki. Egy absztrakt kép kelthet derűt, vidámságot, vagy épp döbbenetet, de ha harmóniát mutat, megkérdőjelezhetetlenül a szoba éke lesz.