A települések peremén

2023.07.25. 20:00

Bagota kontra város: ég és föld a különbség a helyiek szerint – fotókkal

Egy újabb elnéptelenedő vármegyei településrészre látogattunk el, most Görbeháza-Bagota felé vettük az irányt.

Bucsi Bernadett

Kovács János szívesen megmutatta nekünk pazar gyűjteményét

Forrás: Czinege Melinda

Görbeháza-Bagota, beütöttük a GPS-be; 57,8 kilométer, 49 perc Debrecentől az M35-ös autópályát érintve. Kicsivel több, mint fél órába telt, mire megláthattuk a Görbeháza táblát, onnan tovább, egy már kevésbé jó minőségű úton mintegy 9 kilométeren keresztül zötykölődtünk ki Bagotáig. Rögtön meg is állapíthattuk, hogy ez a távolság viszonylag nagy ahhoz, hogy az ember minden nap megtegye a bevásárlásért.

Mint megtudtuk, nem is kell, Bagotán ugyanis van bolt, sőt kocsma is. A söröző tulajdonosa azonnal kilépett hozzánk, ahogy megálltunk az autóval és kollégám előkapta a fényképezőgépét. Beszélgetésbe elegyedtünk, így tőle tudtuk meg, hogy a sörözője melletti bolt hétfőn, szerdán és pénteken van nyitva.

 – Amikor jön a friss kenyér – mondta. Az asszonytól hallottunk arról is, hogy Bagota régen nem ilyen csendes, kihalt településrész volt, mint mondta, egykor mintegy háromszázan laktak itt, és iskola is működött. Igaz, annak az épülete most sem elhagyatott, egy család vásárolta meg és lakóházzá alakította. Mivel éppen egy keddi napon látogattunk el a Görbeházához tartozó településrészre, így a boltba nem, de a kocsmába betérhettünk egy frissítőre, és folytathattuk az utunkat.

Múzeum is van

Nagy meglepetésünkre a tanyavilágban nemcsak boltot és kocsmát fedeztünk fel, hanem egy „múzeumot” is (a helybéliek mind így emlegetik). Azt, hogy van egy hely, ahol sok-sok régi holmi várja az arra kíváncsiakat, Faragó Csabától tudtuk meg. A férfi rögtön kiszúrta az idegen autót a faluban, és azonnal utánunk is eredt, hogy megtudja, mi járatban vagyunk errefelé. Miután megtudta, hogy semmiféle rossz szándék nem vezérel bennünket, segítségünkre volt, és – ahogy ő fogalmazott – nyomatta is az infót. 

Ha itt lennél vagy három hétig, látnád, itt szép türelem van. A városhoz képest Bagota… ég és föld a különbség. Itt jó a levegő, mondjuk

 – mondta Csaba, aki mindig is itt élt, helyben. Szerinte régebben jobb volt az élet Bagotán, manapság nem sokat fejlődik.

Aztán habozás nélkül elvitt bennünket a helyiek „múzeumába”. Kovács Jánost nem zavarta a váratlan kopogtatásunk, egy szó nélkül magához vette a termetes kulcscsomóját és máris sorra nyitotta nekünk egyik ajtót a másik után. Szeretettel mutatta meg gyűjteményét, a népviseletek, régi háztartások, istállók és lovasfogatok eszközeit. A felsorolást itt jobb is abbahagyni, mert még a szemnek is sok volt végignézni mindazt, amit János az évtizedek alatt felgyűjtött. Alább a Haon galériájában inkább tekintsék meg Önök, kedves Olvasóink!

Csend van, néha túl nagy csend

Na, de milyen is az élet most a tanyavilágban? Erre Csabán, a rögtönzött túravezetőnkön túl Nagyné Murvai Katalin adott választ. Az asszony épp a kertben időzött, így tudtuk megszólítani. Négy kutyája hamarabb ért a köszöntésünkre, de amint látták a négylábú kedvencek, hogy kedélyesen beszélgetünk el a gazdájukkal, nem riogattak bennünket az ugatásukkal. 

Katalin elmondta, hogy ötödik éve él Bagotán, előtte Polgáron lakott. Férjével együtt voksoltak a csendes környezet mellett. Szerinte itt nincs ok a panaszra, hiszen mindenkinek vállalnia kell a döntését, ők is tudták, hova jönnek. Hozzátette ugyanakkor, hogy néha maga is úgy érzi, a bagotai csend már túlságosan nagy.

 A portán sok jószágot tartanak, és méhészkednek a férjével. – Ezzel elfoglalom magam, télen pedig szívesen hímzek – osztotta meg velünk az asszony.

Katalin egy volt a mintegy 40 fős lakosságból, mint megtudtuk, nagyjából annyian élnek jelenleg Bagotán.

 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a haon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában