Ha van épület, ami újjá tud születni, az a Grand Hotel Aranybika

Eleinte hőzöngve fogadták, de megszolgálta, hogy megszeressék a város polgárai: ilyen volt, s ilyen lehet Debrecen messzehíres szállodája.

A nyilvános tervpályázatra hat pályamű érkezett, majd 500 fős reprezentatív közvélemény-kutatás után választották ki a legmegfelelőbb tervet

Forrás: Molnár Péter

Az Építészkultúra csapatának meghívására rengetegen várakoztak péntek délután Debrecen főterén, az Aranybika bejáratánál. Néhány perc a személyes emlékek be-bevillanásának is teret enged, generációk külön élményei. Kinek a Víg Színház vagy Mozi, kinek a gardedámmal kísért táncestek a leghíresebb muzsikusokkal, gálaestek, kórusverseny a Bartók-teremben, bárzene az Üvegteremben, a dollárbolt.

A Mathias Corvinus Collegium tulajdonában tehetséggondozásnak otthont adó kultikus épület bejárása előtt Bognár István, a MCC képviselet-vezetője az Üvegteremben köszöntötte a megjelenteket. Elmondta, hogy jó gazdaként igyekeznek karbantartani az egykori grand hotelt, harmadik misszióként pedig az eredeti arculatot kívánják visszaállítani a 70-es években épült „új szárny” lebontása után, mindezt természetesen modern szakmai és üzemeltetési feltételekkel. A szálló történetéről Gábor István főépítész beszélt, láttatni viszont – részben a péntek délután vizsgázó diákok, részben a leromlott épületrészek jelen állapota miatt – az egykor szalonként funkcionáló Hajós Alfréd-termen és a régi étterem helyiségén kívül nem tudott.

A mai Aranybikát az első magyar olimpiai bajnok, Hajós Alfréd tervei alapján 1915-ben adták át. Az épülettel a tervezők a 20. századi Debrecen szellemi, kulturális, közéleti központját álmodták meg, mint később kiderült: sikeresen. – Minden ellentmondás és a polgárok kezdeti morgása ellenére olyan közéleti épületet sikerült megnyitni, amely megszolgálta az áldozatot – fogalmazott.

„Bebikázott” beruházás

Az 1536 óta Debrecenben élő Bika család telkét és kőházát 1690-ben vásárolta meg a város. 1699-ben az épületet fogadónak alakították ki, 1799-ben pedig emeletet húztak fel rá. 1810-ben került a vasból vert, rézzel bevont, öklelő bikát ábrázoló cégér a homlokzatra. Így lett Bika János egykori fogadójából Aranybika Szálló. 1882-ben Steindl Imre, az Országház építőjének tervei szerint egyemeletes szállodát építettek, azonban a megnövekedett igények miatt 1913-ban ezt lebontották. Ennek a helyére1915-ben épült fel az eklektikus stílusban tervezett épület.

Arról, hogy háború idején épült, többek között az tanúskodik, hogy a márványszobrok helyett stukkók díszítik a belső enteriőrt.

A főépítész szerint az épületet saroktornyos kialakítása miatt sokan nem szerették a maga korában sem, idővel mégis a város legitim színtereként működhetett a szálloda: kávéházzal, étteremmel, a József királyi herceg (ma Bajcsy-Zsilinszky Endre) utcára néző moziépülettel, fürdővel, színházzal, felette a vigadónak megfelelő térrel, ami ma Bartók-terem.

Egy olyan színtérré lett, melyben lehetett fogadni Bartókot, Kodályt, irodalmi nagyságainkat, ahol állandó vendégszobája volt Móricz Zsigmondot, vagy a háború után Szabó Magdát

– sorolta.

Épületbejárás az Aranybika Szállóban

Fotók: Molnár Péter

Biztató jelen és fényes jövő

A patinás szárnyban az ismereteiket ott gyarapító és ott élő diákok, valamint a különböző programok miatt nagy élet van, az új azonban meglehetősen rossz állapotban van, ezt lebontják és új szárnyat építünk helyette

– magyarázta Bognár István. Elmondta, hogy a nyilvános tervpályázatra hat pályamű érkezett, majd 500 fős reprezentatív közvélemény-kutatás után választották ki a legmegfelelőbb tervet. A koncepció szerint a történelmi belvároshoz és az eredeti épületszárnyhoz illeszkedő, olyan új épületszárny jön majd létre, mely alkalmas az életre és a munkára, kollégiumként funkcionál, oktatási és közösségi terei lesznek, valamint könyvtár is működik majd a falai között.

Az Aranybikában most egyetemisták, diákok laknak, a tulajdonos célja pedig, hogy a jövőben a grandiózus épület újra szállodaként fogadhassa vendégeit és a debreceni közösségi élet tere legyen, komoly témák megvitatásra, érdekek ütköztetésére, és térjen vissza falai közé az a pezsgés, ami Debrecent történelme során egyébként is jellemezte.

SZD