Bormérésből Napló-székház

„A napokban ki tudja, hanyadszor sétáltam a székházuk felé. A homlokzati évszám kapcsán elgondolkozhattam, hogy vajon mi az épületük története. Ki tervezte, kik éltek benne, vagy mire használták régebben. Hogy belül is van-e nyoma még a régi hangulatnak” – írta szerkesztőségünknek olvasónk, Tóth Magdolna. 
Levele nyomán Papp József Podmaniczky-, Kós Károly- és Csokonai-díjas helytörténészhez fordultunk a Wolff-palotaként is ismert ház ügyében, melynek főhomlokzatát egyebek mellett az 1904-es évszám ékesíti, tehát jövőre lesz 120 esztendős. Érdeklődésünkre a szakember felidézte, hogy az 1910-es házjegyzék szerint az épületnek akkor három tulajdonosa volt. Nevezetesen özvegy Szikszay Istvánné született Fazekas Juliánna (kétnegyednyi tulajdonrésszel), Szikszay István (egynegyednyi tulajdonrésszel), valamint Volf Jánosné született Szikszay Margit (szintén egynegyednyi tulajdonrésszel). 

Inkább Szikszay… 

Ez a bizonyos Volf Jánosné tehát nem „W”-vel és nem két „f”-fel írta a nevét. A fentiek alapján megállapíthatjuk azt is, hogy a Szikszay-ház elnevezés alkalmasabb lehetne az épületnek. Érdekes a palota címe is, hiszen 1845-ig a telek címe: Csapó utca (mint városrész), 1. tized 4. sz. volt. Akkori tulajdonosa Molnár Sámuel. Az 1910-es házjegyzékben Csapó utca 7. szám alatti ingatlanként szerepel, mely a dokumentum szerint azonos volt a Bádogos utca 6. számmal, továbbá a Gróf Dégenfeld tér 10. számmal is. Papp József felidézte azt is, hogy a „Napló-székház” helyén előzőleg egy földszintes, kétlakásos épület állt.

1869-ben a népösszeírásban Nagy Csapó utca 10. szám alatti ingatlan (mely egyben az egész városban a 10. telek) Sánta István tulajdona. A földszintes ház részeként kocsma, két lakás, három szoba, két konyha, két pince és egy fészer került a listába.

Színházhelynek készült 

A Dégenfeld tér kapcsán azt is fontos feleleveníteni, hogy a területen igen hangulatos, nagy forgalmú és híres piac működött, ahol egyebek mellett a messze földön híres, hatalmas debreceni kenyereket is árulták. A Dégenfeld teret 1824-ben alakították ki „theátrum fundusaként”, mivel eredetileg ott épült volna meg a városi színház. Az 1904-es ház földszintjén ugyanúgy működtek üzletek, mint az elődjében. A fenti részeket valószínűleg bérlakásokként hasznosították, de az sem zárható ki, hogy némelyik tulajdonos is ott lakott. 

Debreceni kötődésű például hegyközszentimrei Wolff János tábornok (akiről „Az érdekes újság” is említést tett), valamint Wolff Ferenc földbirtokos-jószágigazgató is, aki Wolff Jenőnek, a Nova igazgatójának testvéröccse volt. Wolff Ferenc a 8 órai újság 1938. május 13-i, pénteki beszámolója szerint aznap hajnalban halt meg, motorbalesetben. 
A riport felidézte, hogy a földbirtokos motorkatasztrófát szenvedett a budapesti Kerepesi úton, ahol a BMW-gyártmányú, oldalkocsis motorkerékpárjával nekivágódott a vasúti sorompónak. A motor felborult, Wolff Ferenc a sorompón keresztül a vasúti sínekre zuhant. Két MÁV-altiszt átvetette magát, és az utolsó pillanatban sikerült elrántaniuk az eszméletlen embert a rohanó mozdony kerekei elől. A szerencsétlen ember a fejére zuhant, és a súlyos sérülései következtében azonnal meghalt. Az oldalkocsiban utazó nő csodálatosképpen csak jelentéktelen zúzódásokat szenvedett. 

Béri Margit elmondta, hogy Wolff Ferenc egyre fokozta a sebességet. Ő kérte, hogy lassítson, de a kissé ittas földbirtokos sajnos nem törődött a kérésével.

Vass Attila