Ezrek vonultak utcára: 1956 őszén Debrecent is elérte a forradalom szele

Fiatal tanárok és hallgatók tüntetésével indultak a forradalmi események Debrecenben

Forrás: Médiagrund blog

Az 1956-os forradalom és szabadságharc nemzetünk történelmének egyik legsötétebb, legtragikusabb időszaka. Október 23-ával kezdődően egy ország lázadt fel a karhatalom ellen, és követelte a rendszer megváltoztatását, a szovjet csapatok kivonulását. Tüntetések, szobordöntések és tűzharcok bontakoztak ki kisebb és nagyobb városokban, számtalan halálos áldozatot követelve. Az „ellenforradalmárokat” kegyetlen, igazságtalan megtorlásban részesítette a karhatalom. – Ahogyan az országban, úgy Debrecenben is volt előzménye a forradalom kitörésének. Itt leginkább az ifjúság mozgalmát, a Kossuth-kör megalakulását érdemes kiemelni; tagjai igyekeztek felkarolni a rendszer átalakításának kérdéseit.

A forradalom szempontjából a cívisváros annyiban volt sajátos helyzetben, hogy itt hamarabb zajlottak le bizonyos események, mint a fővárosban

– ismertette megkeresésünkre Püski Levente, a Debreceni Egyetem (DE) Történelmi Intézetének professzora.

Már délelőtt tüntettek

Az akkori politikai rendszernél jobb, humánusabb jövőért vonultak utcára hazánk forradalmárai 1956 őszén. A karhatalom erőszakkal és véres megtorlással büntette mindazokat, akik akkor a magyar szabadságért zászlót, majd fegyvert ragadtak, hangjukat hallatták. Akiken nem hajtottak végre halálos ítéletet, azokat börtönbe vetették, megbélyegezték, politikailag megbízhatatlanná minősítették. Karrierek törtek derékba, családok kerültek nehéz helyzetbe.

Debrecenben már 1956. október 23-ának délelőttjén elkezdődött az első demonstráció. Fiatal hallgatók és oktatók próbáltak elindítani egy reformmozgalmat. Ennek – földrajzi értelemben is – a kiindulópontját az egyetem jelentette. A tömeg innen vonult át az akkori Magyar Dolgozók Pártja székháza elé, a Perényi utcába, s ott megpróbálták elérni követeléseiknek a kinyomtatását. Délután elindult egy nagyszabású tömegdemonstráció a belvárosban, amelyet a helyi ÁVH-alakulat fegyveres erővel próbált feloszlatni.

A kora esti órákban – Debrecenben elsőként – tűzharc alakult ki. Az ÁVH erőszakkal, fegyverrel próbálta szétoszlatni a tömeget. Ennek a durva cselekménynek nemcsak sebesültjei, de halálos áldozatai is voltak: Ács Zoltán és Gorzsás András

– összegezte a szakember.

Püski Levente, a Debreceni Egyetem professzora
Forrás: Napló-archív

– A forradalom leverése itt is november 4-én kezdődött. Ekkor indultak meg a szovjet csapatok, hogy elfoglalják azokat az épületeket, amelyekről úgy gondolták, hogy fontosak lehetnek a város pacifikálása szempontjából – mondta Püski Levente. Halálos áldozatok ekkor is voltak többek között a belvárosi posta épületénél és a Kossuth laktanyában, de az orosz haderő megjelenése nem váltott ki számottevő fegyveres ellenállást. Mindenki tisztában volt azzal, hogy a szovjet hadsereg olyan túlerővel rendelkezik, amellyel szemben sikeresen nem lehet felvenni a harcot. A régi politikai vezetők visszatértek, elkezdték visszaállítani a régi szervezetet, intézményeket, és megkezdődött a forradalomban részt vevőkkel szemben a megtorlás. Három nagyobb percsoport volt.

Mígnem 1957 őszén elő nem kerültek ezek a fegyverek…

– Az első Csorba László, Garab Imre, Für Lajos és mások ellen, akik a Debreceni Forradalmi Bizottmányban vezető szerepet töltöttek be, meghatározó szerepet játszottak – valamennyien többéves börtönbüntetést kaptak. A másik percsoportot Szűcs László és társai ellen indították. Ez munkásokat és diákokat érintett elsődlegesen, akik 1956 novembere, decembere folyamán próbálták ébren tartani a forradalom szellemét. Például röplapokat készítettek és terjesztettek – mutatta be a professzor. A harmadik percsoport Hornyák Antal és társai, a gépipari technikum tanulói ellen indult. A forradalom időszakában, majd azt követően kézifegyvereket bíztak rájuk, hogy azokat rejtsék el. Ezt megtették, majd el is felejtődött a dolog, mígnem 1957 őszén elő nem kerültek ezek a fegyverek. Az akkori rendőri szervek pedig nagy hangsúlyt helyeztek arra, hogy valamilyen formában ennek a felelőseit megtalálják.

Ezek konstruált perek voltak. Tehát olyan vádak hangzottak el velük szemben, amelyeket ők maguk nem követtek el. Például olyan fegyveres cselekményhez nem volt közük, ami indokolta volna a velük szembeni fellépést. De az ellenforradalmi vádak sem tudták igazán megállni a helyüket, hiszen ezek a felkelők magukat sohasem tekintették olyan értelemben véve ellenforradalmárnak, hogy az államszocialista rezsim előtti állapotot szerették volna bármilyen módon vagy formában visszaállítani

– mutatott rá az egyetem professzora.

A börtönbüntetések, internálások súlyosan érintették a forradalomban részt vevőket. Karriereket vágtak ketté, valamennyiük a korábbi életvitelét egyáltalán nem, vagy csak erősen korlátozott mértékben folytathatta.

Évekig feketelistán, folyamatos megfigyelés alatt

– A legenyhébb büntetés a munkahelyvesztés volt. A jelenlegi kutatások szerint mintegy ezer ember volt érintett. Ebben a formában is éreztették velük a megtorló hatalom erejét és elnyomó súlyát – fogalmazott az egyetem tanára. A forradalomban való részvételért sokakat évekig feketelistán, folyamatos megfigyelés alatt tartottak a rendőri szervek. Az ezzel járó hátrányos megkülönböztetés nemcsak a megbélyegzettekre, de azok családjaira is hatással volt: közülük sokan emiatt nem folytathatták tanulmányaikat például a felsőoktatásban, nem érhettek el vezetői beosztást munkahelyükön. BS

Derékba tört karrierek

Mensáros László 1956 októberének végén bekapcsolódott a Debreceni Forradalmi Bizottmány munkájába, ezért őt két év börtönre ítélték. Csak évek múlva térhetett vissza a színészi foglalkozásához, mint Bényi Árpád festőművész, aki csak a ’60-as évek második felében tudott kiállítást nyitni Debrecenben. Amikor azonban kiderült, hogy kiről is van szó, akkor két nap után be is zárták tárlatát, ekképp jelezve azt, hogy ő még mindig a feketelistán lévő személyek közé tartozik, akikkel szemben fokozott politikai óvatosság szükségeltetik. Mintegy száz embert ítéltek különböző mértékű börtönbüntetésekre a debreceni forradalmi eseményekben való részvételért. Emellett körülbelül 60 főről tudni, hogy internálták, mindenfajta bírói ítélet nélkül fogták le és tartották fogva őket.