Ettől garantáltan összefut a nyál a szájban: finomabbnál finomabb kolbászok készültek Tégláson

Az ismert közmondás szövegének egy módosított változata juthatott annak az eszébe, aki szombat délelőtt a téglási polgármesteri hivatal udvarára betért. Ínycsiklandó illatok, magyar nóta, jó hangulat és számtalan recept alapján készült, finomabbnál finomabb sültkolbász-különlegességek fogadták a látogatókat a Kolbásztöltő Napon.

Néhány éve, az egyik helyi egyesület kezdeményezésére indult el a program, amelynek szervezéséhez csatlakozott az önkormányzat és több helyi közösség is. Szabó Csaba polgármester a Napló kérdésére elmondta: a kolbásztöltő nap egyik legfontosabb szerepe a hagyományőrzés és annak továbbörökítése, valamint lehetőség a város közösségeinek a találkozásra. Örömmel konstatálta, hogy nem csak a felnőtt lakosság, de gyerekek, fiatalok is aktív részesei ennek rendezvénynek.

– A kolbászt igazi bélbe töltjük, hagyományos fűszereket, alapanyagokat használunk. Jellegzetes téglási receptről nem tudunk, de az elmúlt évek alatt számos újdonságot fedeztünk fel a város történetének felkutatása révén – emelte ki a városvezető. Ilyen új ismeret volt például az, amikor a Magyar Nemzeti Levéltár Hajdú-Bihar Megyei Levéltárában fellelték azt az adománylevelet, mely szerint Téglás 400 éves hajdútelepülés, de találtak már leiratokat, hanganyagokat eredeti téglási nótákról is. – Sokrétű munkát végzünk, hogy minél mélyebben felkutassuk a történelmünket. Jövőre egy ezt feldolgozó könyvet is szeretnénk kiadni – tette hozzá.

Káposzta is kerül a bélbe  

A rendezvény amellett, hogy kitűnő teret ad a szórakozásra, a helyi közösségek találkozására, lehetőséggel szolgál új receptek kipróbálására is. Legalábbis a polgármesteri hivatal csapata ebben a szellemben (is) állt az üstök és tepsik mellé.

– A hajdúhadházi káposztás napokon vettünk részt, ahol többek között káposztás lepcsánkát, valamint téglási kolostorost sütöttünk, mely utóbbi káposzta, bulgur és tarja tárcsán készítve. Ezt továbbgondolva kísérletezünk most egy káposztás kolbásszal – ismertette érdeklődésünkre Szilágyi József László. Az elképzelés alapja egy 1820-as évekbeli tolna megyéből származó recept: a töltelék egyharmada párolt káposzta, kétharmada sertéshús, fűszerezése pedig a hagyományos kolbászé. – A recept szerint le is füstölik utólag a kolbászt és utána készítik el. Mi füstölt szalonnazsíron pároltuk a káposztát. Az eredmény a hagyományos ízvilágtól ugyan eltérő, azonban nagyon finom – értékelte a végeredményt, melyről stábunknak is lehetősége volt megbizonyosodni.  

Az élőzene, az ugrálóvár már eleve megalapozta a vidám hangulatot, de mindezt fokozta az is, hogy olyan közösségek fogtak össze, melyeknek tagjai baráti alapon vagy valamilyen szerveződés keretein belül régóta ismerik egymást. A sátrakat körbejárva találkozhattunk baráti társaságokkal, a helyi polgárőregyesülettel, valamint a Téglás Város Vadásztársaság többgenerációs tagjaival is. Utóbbi csapat oszlopos tagja, Nagy Ferenc, aki az általuk készített szarvaskolbász rejtelmeibe avatott be bennünket.  

– Sertéshússal vegyesen készítjük. Még az este folyamán a húsokat ledaráltuk, majd hagyományos módon fűszereztük és többször is összekevertük. Házi paprika, só és bors, fokhagyma került bele, de szoktak még hozzáadni ízlés szerint köményt vagy porcukrot is – ismertette. Az 1920-as évek óta működő társaságról elmondta: területén a kisvadak a jellemzőek, mint a fácán, a nyúl, a vadkacsa vagy a vadliba. Nagyobb vad az őz és a vaddisznó és csak nagyon ritkán tévednek át szarvasok. 

BS