Bordaközi izmok között bújik meg a lélek

Leginkább a Pendely Énekegyüttes-család egyik vezetőjeként, a Törköly zenekar prímása és énekeseként, valamint a Zenede pedagógusaként hallhattunk eddig Tóth Lilláról. A hajdúböszörményi muzsikussal egyik délelőtt limonádét ittam a belvárosban. Szó volt konzervatív keretrendszerről, megtudtam, hogy nem ciki magunkban dudorászni az utcán, és – mint már többször a Nők Világa-sorozatban – azt is, hogy az intelligencia és a szerénység, a tudás és a belső tartás párban jár, mint vonó meg a tokja.

Énekes, mégsem pacsirta-, sokkal inkább éjjelibagoly-típus – derül ki először, amikor kis híján kávét rendelek neki. Az éjjel termékeny napszaka, leginkább a munkáé, a filmeké, de időnként a muzsikáé, amikor táncház van. – A hagyományos kultúrában (a lakodalom kivételével, ami gyakran több napig is tartott, de hajnalban hazamentek rendbe tenni az állatokat, és utána, aki bírta, mehetett vissza mulatni) nem tartottak olyan sokáig a zenés mulatságok, mint a mai városi táncházakban – teszi hozzá. Nagyon fontosnak tartja a hagyományos kultúra és a konzervatív értékek követését a hétköznapokban, ami, úgy véli, a XXI. századdal érdekes egyveleget alkot. 

  – szögezi le tagadhatatlanul egyetértő mimikával. Lilla szerint a sok szabály egyeseknek ma feszélyező lehet, viszont meggyőződése: olyan értékeket és kereteket biztosítanak, melyekkel ha az ember egyszer azonosul, sok mindenben nagyobb mozgásteret kaphat. Olyan keretrendszer ez, ami segít tájékozódni a mindennapokban, például a női és a férfiszerepek, vagy a természetközeliség. – Az elmúlt bő egy évszázadban megváltoztak a női szerepek, ennek a következménye például, hogy munkát vállalok és eltartom magam, ugyanakkor sok dolog biológiailag determinált, akár a munkavállalással kapcsolatban is. Ami igazán követendő a hagyományos értékrendből a férfi-nő kapcsolatban, az az összekapcsolódás, az egymásra támaszkodás, és egyáltalán nem baj, ha ebben a férfinak erősebb a szava – osztja meg.  A szerepektől elvonatkoztatva azonban a legfontosabb az, hogy ki milyen ember. Ez minden biológiai és fizikai adottságot felülír – hangsúlyozza.

A családban a női felmenőkkel nem beszélnek róla, inkább tevőlegesen művelik a feladataikat. Reformátusokként a letisztultság jellemzi azokat a mintákká érő szokásaikat is, amiket Lilla örökölt.  Az elmúlt évek minden zárba illő kulcsmondata, miszerint nincsenek véletlenek, keserű és örömteli élmények összességének tanulsága:

 – hangzik a zárszónak szánt mondat.  

Hangszálból szőtt életút

A családi legendárium is őrzi, hogy hamarabb énekelt, mint beszélt volna. Kilenc éves korában kezdett népdalénekléssel foglalkozni, egészen a zeneakadémiáig jutott el. Érzi, ha néha kevesebbet énekel, majd napi szinten légzőgyakorlatokkal együtt folytatja, jobban van. Dudorászik, ha egy dallam vagy szöveg motoszkál a fejében, néha meg is nézik a utcán.

 – árulja el, és tényleg, visszagondolva az iskolai kórusra, gyorsan felidézem és azonosítom ezt az érzést.

Ritkán találkozom olyan egyensúllyal, mint ami Lillában van, meg sem lep, mi az, ami kihozza a sodrából. Persze erre is rá kell kérdeznem, magától jó népzenészként, nyomós indok híján nem is fordul a disszonancia felé. Kis gondolkodás után mégis talál valamit: amikor nem elég mélyre ható tudással dolgoznak át népzenét könnyűzenei produkcióvá. Hozzáteszi, igyekszik nem úgy élni, hogy azt figyelje, mi nem jó. Sok lánytól eltérően egyébként sem szokása a fölösleges fecsegés. A hangszeres zenés szakma már csak az éjszakázás miatt alapvetően nem női szakma – folytatja. Ezzel a hivatással nem is csoda, hogy zenésztársai azt mondták: Lilla fiúsítva van. Erről tanúskodik a pontosság, sőt, azt is tudja, hol keresse a táskáját. A női praktikák és játszmák is távol állnak tőle, sőt, olyan egyetemi portfóliója is volt, amire azt mondták, férfi írhatta a rendszerezés miatt.

SZD