A magyar honvédelem napja

2022.05.21. 07:00

Közel 30 éve felel a katonák kiképzéséért a Bocskai-dandár parancsnokhelyettese

Arra figyelni kell, hogy aki mélyen van, azt a közösség vissza tudja húzni, támogatni – vallja Varga István.

Varga István alezredes

Forrás: Kiss Annamarie

Varga István alezredes

Forrás: Kiss Annamarie

A magyar szabadságharc tavaszi hadjáratának csúcspontjaként 1849. május 21-én a honvédsereg három hetes ostrom után visszafoglalta Buda várát. Ennek emlékére 1992-től a kormány határozata alapján e napon ünneplik a magyar honvédelem napját. Ezen alkalomból Varga István alezredessel, a MH 5. Bocsai István Lövészdandár megbízott parancsnokhelyettesével beszélgettünk egyrészt a közel 30 éves katonai pályafutásáról, másrészt azokról a mentális terhekről, melyek a kiképzések és a missziók alatt a katonákra nehezednek.

Pilóta akart lenni

Az alezredes felidézte, pályafutása 1987 augusztusában kezdődött, nagy vágya volt, hogy helikopterpilóta lesz, de a rendszerváltás romba döntötte ezt az álmát. – Nyaranta, illetve a szabadidőnkben Szolnokon a vitorlázó repüléssel kezdtük el a hangolódást erre a pályára, de a ’90-es évek elején a rendszerváltást, illetve a Varsói Szerződés felbomlását követően az akkori Szovjetunióval való kapcsolattartás megváltozott. A pilótaképzés befejeződött, és éveken keresztül nem is indult ilyen szak, így az a vágy, hogy valamikor vadász- vagy helikopterpilóta legyek, meghiúsult – idézte fel. Az első években mélyen érintette ez, hiszen elindult egy úton, amin végig szeretett volna menni. – A lehetőséget vették el, ez nem esett jól, évekbe tellett, míg feldolgoztam. De ahogy elkezdtünk tanulni, dolgozni a szárazföldnél, megszerettem azt. Most már nem váltanék – osztotta meg. Varga István a Kossuth Lajos Katonai Főiskolát összfegyvernemi harckocsizó szakon végezte el. A megszokott katonai tantárgyakon túl mérnöktanári diplomát is kellett szereznie, így két diplomával zárta a főiskolát 1995-ben, majd hivatásos tisztként kezdte meg a pályafutását Tatán, 2007-ben átkerült Székesfehérvárra, 2009. augusztus elejétől pedig Debrecenben dolgozik.

Óriási felelősség

Mint kiképzési főnökhelyettes került a cívisvárosba, 10 évig volt a dandár kiképzési főnöke, 2019. április elsejétől pedig a 39-es zászlóalj parancsnoka, s immár április 15-től megbízott dandárparancsok-helyettesi pozíciót is betölt. Ez egy szerteágazó feladatrendszerrel jár, de köztük van egy, a szívéhez közel álló tevékenység is: többek között a felkészítésért, kiképzésért felel. – Ezt szeretem, ebben élek közel harminc éve. A parancsnok úr is elhivatott ebben a kérdésben, fiatal, friss, új lendületet ad a dandárnak. Ennek próbálunk megfelelni azon kihívások mellett, amelyek közben itthon vannak: a Keleti Pajzs feladatban az ukrán határ környékén, valamint a déli határnál is ott vannak a bocskaisok, közben a missziós feladatok sem álltak meg. A világ több táján megjelennek a katonáink, annak az összekoordinálása, hogy a feltételek – fegyverek, lőszerek, kiképzési objektumok – mindig rendelkezésre álljanak, nem egyszerű – mondta. Azt vallja, hogy a tiszti állomány állandóan felel katonáiért, azok felkészítéséért. 

Mi mindig a legrosszabbra, a haza védelmére készülünk. Hogy a katonáink a szeretteiket, a földet, ahol élnek, meg tudják védeni, arra nekünk fel kell készíteni őket. Ez egy óriási felelősség és egy nehéz munka

– szögezte le.

Forrás: Bocskai István Lövészdandár

A családtól távol

Az alezredes rámutatott, az átalakuló Magyar Honvédségben minden kornak megvoltak a maga kihívásai, a ’90-es évek közepén, végén például az átszervezésekkel és a hiánygazdasággal kellett megküzdeniük: nem volt mindig üzemanyag, elengedő lőszer. – A mostani időszakban a legnagyobb kihívás az idő. Fel tudunk-e készülni? Hiszen nagyon felgyorsultak az események, az állomány folyamatosan cserélődik, nagyon sok fiatal érkezik mostanság hozzánk. Az X, Y generáció tagjainál más kiképzéstechnikai módszereket kell alkalmaznunk, hogy a figyelmüket, az érdeklődésüket felkeltsük és szinten tartsuk, jó szájízzel hajtsák végre a fizikálisan, mentálisan és pszichésen megterhelő feladatokat – mutatott rá. Mint mondta, elég ha csak egy missziós tevékenységet nézünk: hat hónap távol a családtól. – A sorkatonai rendszer felfüggesztésével 2004 óta csak hivatásos, szerződéses állomány szolgál a Magyar Honvédségben. Az emberek egy kicsit hozzászoktak ahhoz, hogy mindig ott van a család és tudnak rá támaszkodni. Egy felkészítésnél, kiképzésnél, amikor hetekre, hónapokra elmegyünk, akkor elszakadnak ettől a családtól, és ilyenkor mi jelentjük a családot, azok a bajtársak, akik ott szolgálnak mellette. Persze az elmúlt időszakban a kapcsolattartás nagyon sokat javult, régen nem volt mobiltelefon, most az internet behálóz mindent – mondta.

Elhidegülhetnek a családok

Az alezredes úgy véli, bár a technikának köszönhetően könnyebb a kapcsolattartás, de annak minősége átalakult, s hiába van meg a kontaktus, a családok egy kicsit elhidegülnek. – Látom, hogy az interneten keresztül történő kapcsolattartás problémát okoz a katonáinknak mentálisan. Nagyon sok a válás, nagyon sok az elvált családból érkező, nekik a pszichés terhelhetőségük olykor gyengébb, mint egy kiegyensúlyozott családból érkezőnek. Erre sokkal jobban oda kell figyelnünk – hangsúlyozta. Tapasztalatai szerint ha egy adott katonánál megkapargatják a felszínt, akkor látják, hogy egy-egy távollétnek milyen hatása van a magánéletre. – Feszültséggel teliek a kinti hónapok, hiszen a műveleti feladatoknál is előjön pszichés vagy fizikai fáradtság, ezáltal hullámzik a tevékenység. Arra figyelni kell, hogy aki mélyen van, azt a közösség vissza tudja húzni, támogatni – szögezte le. Arra a kérdésemre, mit jelent számára katonának lenni, egyszerűen annyit felelt: ez egy hivatás, egy életpálya. – Ezt azok nem értik meg, akik napi 8 órában dolgoznak. Ez nem napi 8 órás tevékenység, ezt nekem is nehéz a családdal összekombinálni – tette hozzá a kétgyermekes családapa, aki mögött egy erős család áll, mely támogatja mindenben. 

A katonai pálya egyik legsarkalatosabb pontja tehát a külföldi misszióban való részvétel. Varga István alezredes eddig négy misszióban volt: egyszer Szarajevóban, majd 2011-ben Afganisztánban, kétszer pedig Koszovóban. – Afganisztánban egy OMLT-nek nevezett misszióban vettem részt (Műveleti Tanácsadó és Összekötő Csoport – Operational Mentor and Liaison Team), ami egy afgán zászlóaljnak a mentorálásában valósult meg. Amerikai és magyar katonák alkották ezt a mentorcsoportot, támogattuk, tanácsokkal láttuk el az ott lévő zászlóaljat. Valós harctevékenységek is voltak, amelyekben segíteni, támogatni kellett őket. Amikor átesik az ember a tűzkeresztségen és valós tűzharcba keveredik, vagy olyan tevékenységet kell végrehajtani, amit sokszor tanultunk, nagyon sokszor gyakoroltuk a gyakorlótéren, az nagyon sok tapasztalattal jár. Itt éreztem először az akkor már több mint 20 éves pályafutásom során, mi az, ami működik abból, amit tanultam, és mi az, ami nem – osztotta meg. Ezen misszió egyik nehezítő tényezője a klíma volt még, voltak olyan műveletek, amelyeket 2000 méter tengerszint feletti magasság fölött, nagy melegben és nagy szárazságban kellett végrehajtaniuk. – Közel 30 kilós felszereléssel és technikai eszközökkel kellett megvívni a kis harcokat, ez mentálisan és fizikálisan is megterhelő volt. Büszke voltam a csapatra, helytálltak és mindenki épségben, egészségesen hazajött – emlékezett vissza.

Forrás: Kiss Annamarie

Sokadik első alkalom

Az MH 5. Bocsai István Lövészdandár megbízott parancsnokhelyettese kétszer járt kontingensparancsnokként Koszovóban. – A Magyar Honvédség életében most van először, hogy a NATO legnagyobb létszámú műveleti tevékenységében a Kosovo Force-ban (KFOR) magyar parancsnok van Kajári tábornok személyében. Ilyen még nem volt, ez egy nagyon nagy megtiszteltetés, egy nagyon nehéz feladat is egyben. Mi már kint voltunk, mikor ő kiérkezett. Az érkezésének és munkafeltételeinek bizonyos biztosítása ránk hárult, a saját munkánk mellett – tudatta. 

Az alezredes arra is kitért, hogy a KFOR parancsnokának közvetlen alárendeltségében lévő kötelék bármire bevethető, nemcsak Koszovóban, hanem az egész Nyugat-Balkánon. Ha a parancsnok vagy a nápolyi parancsnokság a zászlóalj átcsoportosításáról dönt, akkor több száz kilométerrel arrébb kell feladatot végrehajtaniuk, legyen az tömegkezeléstől kezdve a védelmi tevékenységen át a kimenekítésig. – Nagyon széles a paletta, és nehéz felkészíteni az embereket arra, hogy mindenre is képesek legyenek, minden váratlan feladatra gyorsan tudjanak reagálni. Ez csak akkor megy, ha jól felkészültek a katonák, és azonnal végre tudják hajtani a feladatokat – vallja. 

Varga István életében egy újabb első is volt a legutóbbi, koszovói misszió során, hiszen ez volt az első, amikor tartalékos katonák kötelékben voltak jelen. Úgy véli, ők is helytálltak. – Lelkes és meglepően fiatal tartalékos állomány vett részt ebben a tevékenységben, meglepetésemre nagyon sok hölggyel, akik szintén jól bírták a mentális és fizikai megpróbáltatásokat. Nem mondom, hogy már kész katonák, vagy ugyanazt várom el tőlük, mint a saját felkészített embereimtől, de büszke voltam rájuk – összegezte.

Kiss Dóra

 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a haon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a haon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában