Három különleges életutat ismerhetett meg a NŐ a siker rendezvény közönsége

A siker fogalmát számos szempontból megközelíthetjük. Objektív mértékegysége nem létezik és összevetni egymáséival lehetetlen, mivel nincs két ember a földön, aki pontosan ugyanarról a startkőről indul. Abban azonban bizonyosak lehetünk, hogy a NŐ a siker rendezvénysorozat második alkalmának vendégei példaértékű utat jártak be, eredményeik pedig kiemelkedőek. Ailer Piroska Gyöngyi például az egyetlen nő hazánkban, akinek gépészmérnök - repülőmérnök diplomája van; Makray Réka életében volt olyan szakasz, hogy a hét minden napján más országban volt tennivalója, mivel 5 ország 18 ezer munkavállalója tartozott hozzá; Porkoláb Gyöngyi négy gyermek édesanyja, nyíregyházi gimnazistaként bekerült a Külkereskedelmi Főiskolára, ahová akkoriban tízszeres túljelentkezés volt, ennek elvégzése után befektetési banknál, majd egy nemzetközi marketingcégnél dolgozott, összesen négy diplomát szerzett meg az évek során. A keddi beszélgetés moderátora szintén elismerésre méltó pályát járt be: Dajnoki Krisztina, egyetemi docens, a Debreceni Egyetem Gazdaságtudományi Kar Vezetés- és Szervezéstudományi Intézetének igazgatója, a Humán Szakemberek Országos Szövetségének elnökségi tagja, a Debreceni HR Klub elnöke.

E rendkívüli nők a diskurzus folyamán felfedeztek néhány közös csomópontot az életútjukon. Már a kezdés is hasonló: gyerekként egyikük sem sejtette, hogy felnőttként azt a munkát végzik, amit ma.

A kis Ailer Piroska Gyöngyi, – aki ma a DE Műszaki innovációért és képzésfejlesztésért felelős rektorhelyettese – úgy fogalmazott, sok mindenről álmodtam, de erről biztosan nem. Kisvárosból származom, tanítónő, ápolónő, könyvelő képe volt előttem, szerencsés véletlenek sorozata, hogy idejutottam. A sorsa akkor pecsételődhetett meg, amikor szegedi gimnazistaként egyszer elment a helyi repülőtérre. Tizenöt évesen „beleszerelmesedett” a vitorlázórepülésbe, ezért folytatta tanulmányait a Műegyetemen 89 fiú csoporttársa mellett egyetlen nőként. Mesélt az első időszak terhéről, volt tanára, aki gyakorta felírta a táblára a NANVAMP mozaikszót, ami annyit tesz: nem a nőknek való a műszaki pálya. Egy idő után azonban felkészültségével és kitartásával kivívta az oktatók, illetve hallgatók tiszteletét és kialakult egy jó, egymást segítő közösség. Piroska hat évig hivatásos katona is volt.

Csak azért is

Porkoláb Gyöngyi társadalmi és kulturális mediátorban, az ALLE Management produkciós menedzserében erősen él egy gyermekkori kép, amikor a testvérével a lakásuk előtti lépcsőn ülve szentül megfogadják, hogy orvosok nem lesznek. Édesapjuk urulógus, édesanyjuk gyermekorvos, aneszteziológus volt és gyakorta ügyeltek, volt, hogy az éjszaka közepén hívták be dolgozni valamelyiküket. Akkoriban kirakattervező vagy tanár szeretett volna lenni. Felidézte: jól mentek a nyelvek, érdekelt a kultúra és matek tagozatos középiskolába jártam. A szüleim nem akartak semmilyen pálya felé terelni. Amikor úgy döntöttem, hogy beadom a jelentkezésem az akkor kuriózumnak számító budapesti Külkereskedelmi Főiskolára, a magyar tanárom sértve érezte magát, és azt mondta, oda nem fognak téged felvenni. Nem lett igaza. Én olyan „csak azért is” típusú gyerek voltam.

Friss cégvezető iszonyú teherrel

Makray Réka, a Vitesco Technologies Hungary Kft. humán kapcsolatok igazgatója két éves kora óta Debrecenben él, a családi példák nyomán a pszichológia és a művészettörténet érdekelte, ám vonzotta Külkereskedelmi Főiskola nehezen megugorható felvételije is. Itt szerzett diplomát, majd angol tanszéken tanított, a HR- pályára egy főnöke terelgette, elvégzett egy ehhez kötődő képzést, s ez lett a hivatása. Az első igazán nagy „pofon” is ezen a pályán érte. Egy multicégnél az aktuális főnökével arról beszélgettek, hogy nem jól alakulnak a dolgok, nagy változást kell eszközölni. – A felettesem ezt úgy fordította le, hogy nyolc főtől meg kell válni, elkezdtük átnézni a részlegeket, s mindenhonnan kihúztunk egy embert, majd elértünk az én osztályomhoz. Ő pedig azt mondta, rám van a legkevésbé szükség. Annyira abszurdnak éreztem a helyzetet, amiben magamat kell kirúgnom, hogy akkor csak nevetni tudtam – mesélte. Nem sokkal ezután nagyot fordult a kocka, megjelent a francia felettesük és elküldte az említett főnököt, majd Rékához fordult és a cég vezetését ajánlotta neki azonnali döntéssel. Makray Réka 29 évesen cégvezető lett, abban a feszült helyzetben mindent aláírt, hogy tovább mehessen a szervezet. Aztán elé tettek egy másik papírt is, amin kötelezték, hogy szabaduljon meg 150 embertől. Iszonyú lelki teherrel kezdte tehát cégvezetői pályafutását, de ott állt mellette sziklaoszlopként egy kollégája, aki így erősítette: nagyon rossz lesz, de vagy megcsináljuk mi, vagy megcsinálja valaki más. A nehézség aztán sikertörténetté vált, mert rengeteg munkával, kezdeti megszorításokkal lassan fordítani tudtak a teljesítményt jelző számokon, később sok embert tudtak felvenni.

A diskurzus során számos mérföldkövet, élményt meséltek még a résztvevők. Útravalóul Porkoláb Gyöngyi egyik történetével zárom e sorokat. Nehézségek idején gyakran cseng a fülében a balettoktatója mondata: mindig keressétek a központot. A balettrúd mellett ez leginkább a testre vonatkozott, ám ma már az önismeretre, önazonosságra, a belső érzésekre és a valódi célra való összpontosításra tudja lefordítani ezt a tanácsot. 

HaBe