Manyi néni annak örült, hogy kilencvenedik születésnapján fiait szorosan magához ölelhette

Kányádi Margit a minap töltötte be a kilencvenedik életévét, aki 2007 óta a Dobozi lakótelepen éli mindennapjait. A nagy napon a Napló is felköszöntötte a mindig mosolygós, mai napig életvidám idős hölgyet. Egy tökéletes interjúalanyt ismerhettünk meg a személyében, kérdeznünk sem nagyon kellett, ugyanis bátran és örömmel osztotta meg lapunkkal élete főbb eseményeit. Mint megtudtuk, Szovátán élt mielőtt a cívisvárosba költözött. Imádja a gyerekeket, és úgy tartja, az élet értelme nem más, mint a tanulás. Ezen a kijelentésen nem lepődtünk meg, hiszen Margit néni 38 évig tanított általános iskolásokat, hasonlóképp, mint a férje, aki szintén tanító volt. Házasságukból három gyermekük született, két fiú és egy lány. Napjainkban pedig már öt unokával és egy dédunokával büszkélkedhet Manyi néni, aki negyedik emeleti lakásában egyedül – férje halála után –, ám ugyanakkor nem magányosan él. Szerető, támogató közegben nevelte gyermekeit, akik ezt szeretnék édesanyjuk számára viszonozni. Lánya nem tudta személyesen felköszönteni a szépkorú hölgyet, a vírus közbeszólt, mivel Németországban él. Emiatt enyhe bánat is helyet kapott a kilencvenéves hölgy szívében, azonban annak nagyon örült, hogy a fiait szorosan magához ölelhette. – A családnál nincs, és nem is lehet fontosabb az életben. Be kell tartani a szabályokat, és el kell fogadni, amit az élet ad. Fontos, hogy a maximumot hozzuk ki magunkból, és addig tanuljunk, ameddig csak tudunk. Nem hiába lettem tanító, ugyanis azt vallom, a felnőtteknek feladatuk, hogy megtanítsák a gyermeknek, mi is az igaz szeretet és a tisztelet. Nagyon sok borzalmat átéltem már. Két világháborút, nyolcévesen elveszítettem az édesanyámat, amit valójában azóta sem tudtam feldolgozni. Ennek ellenére mégis őszinte mosolyt lehet látni az arcomon, mert megtanultam, minden jónak örülni kell – osztotta meg gondolatait.

Béke és nyugalom

Kányádi Margit rengeteget gondol az erdélyiekre, viszont örül annak, hogy nyugdíjas éveit Debrecenben töltheti. Fiai elárulták lapunknak, édesanyjuk soha nem panaszkodik. A mai napig mindent megtesz a családjáért, a nehezebb időszakokban is támaszt tud nyújtani gyermekeinek, unokáinak. – Sokszor fáj, szorul a lelkem, de a rosszat inkább félreteszem. Könnyeket hullajtani is csak egyedül szoktam, ugyanis panaszkodásból nem élünk meg. Meg kell találnunk az életben azt, amitől igazán boldogok lehetünk. A mai fiatalok nem tudják, mi volt évtizedekkel ezelőtt, de nem is baj. Inkább adjanak hálát, hogy ebben a jó világban lehetnek fiatalok. Végre mi, magyarok is eljutottunk odáig, hogy segíteni tudunk másoknak: hátrányos helyzetben élő embereknek, nemzeteknek. A koronavírus-járvány az emberiség számára egy óriási büntetés, éppen ezért kell összefogni, ugyanis csak együtt tudjuk legyőzni. Ha megtanulunk egymásra figyelni, akkor békében és nyugalomban élhetünk – fogalmazott Margit néni. Hozzátette, nem titkolja, várja már a végét, mert nehéz, viszont a családja tartja benne a lelket. Nem telik el úgy egy óra, hogy ne gondolna a szeretteire, és a régmúltra. Megosztotta velünk, ha egyedül van a lakásban, akkor sem unatkozik. Imádja a sorozatokat, úgy véli, abból is sokat tanulhatunk. Hiába színészi játékot láthatunk, megannyi életeseménynek lehetünk a részesei, amelyek útmutatást nyújthatnak számunkra. 

NE