Büszkén képviseli hazáját a tengerentúlon a debreceni származású diplomata

Milyen emlékek fűzik Debrecenhez?

Debrecenben születtem, és a főiskolai tanulmányaim megkezdéséig ott éltem. Nagyon szerencsésnek tartom magam, hogy még mindig vannak olyan gyermekkori barátságok, amelyek a mai napig elkísérnek. Mindig örömmel megyek haza, Debrecen a mai napig élhető, gyönyörű város.

Mikor döntött a diplomáciai pálya mellett?

A Petőfi Sándor Általános Iskola után a Csokonai Vitéz Mihály Gimnázium angol–finn nyelvi tagozatán tanultam. A gimnáziumi évek alatt az államigazgatás és a nyelvek világában képzeltem el magam, az irányvonal már kirajzolódott, de diplomáciai pályára még nem gondoltam. 2002-ben felvételt nyertem az Államigazgatási Főiskolára. Friss diplomásként az EU Leonardo da Vinci mobilitási programjának keretében Görögországban, egy települési önkormányzatnál dolgoztam. Itt tapasztaltam meg először, mit jelent egy külföldi közigazgatási szervnél, egy idegen bürokráciában boldogulni. Ekkor azért már vonzott a diplomácia. Itthon idegenrendészként kezdtem a Belügyminisztérium Bevándorlási és Állampolgársági Hivatalánál (jelenleg Országos Idegenrendészeti Főigazgatóság – a szerk.). A hivatalnál szerzett tapasztalat a konzuli munkám biztos alapja lett. Ugyanígy volt ez a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium Hatósági Főosztályán megszerzett szaktudással is, ami nagyon fontos a napi feladataim ellátása során.

Voltak más állomáshelyei Toronto előtt?

Torontót megelőzően Kolozsváron szolgáltam konzuli ügyintézőként. Ezt követően, már a Külgazdasági és Külügyminisztérium kötelékéből, a Konzuli és Állampolgársági Főosztályról helyeztek ki egy konkrét megbízatással Sanghajba. Kínában óriási élmény volt egy, az addig megszokotthoz képest merőben más kultúrát felfedezni.

Hogyan érzi magát Kanadában?

Kanadát kulturális sokszínűség jellemzi, egy percig sem éreztem magamat idegennek. Ide mindenki valahonnan érkezett. Másrészt pedig, egy európai nemzetállamból származó ember számára meglehetősen élesen kirajzolódnak a különbségek, amikor egy ilyen fiatal országba jön. Itt mintha egy hatalmas olvasztótégelyben élnénk, ahol a működés kulcsa az empátia.

Véleménye szerint mik az erősségei egy jó diplomatának?

Nyitott a világra, az emberekre, a kulturális sokszínűségre, de soha nem feledkezik meg a gyökereiről. A folyton változó élet- és munkakörülményekhez rugalmasan kell tudni alkalmazkodni. Diplomataként képesnek kell lennünk megismerni és megérteni a fogadó ország kultúráját. Enélkül valódi párbeszédre, kapcsolatépítésre nincs lehetőség. És mint bármely más területen, a humor és a közvetlenség itt is nélkülözhetetlen. A munkánk során a legkülönfélébb emberekkel kell szót értenünk. Egyik pillanatban a hozzánk forduló ügyfél problémáját kell megoldani, az ő érdekét képviselni; a következőben az országunk érdekét érvényesítjük a fogadó államban. És ez csak kis szelete a diplomáciának.

„Olyan ez a hivatás, mint egy remekül elkészített dobostorta. A kemény, tükörsima cukormáz alatt a könnyű krém és a puha piskótalaprétegek váltakoznak. Ahogy az is változó, hogy ki melyik réteget kedveli jobban, melyikben mozog otthonosabban – csak itt, ha valamelyik részét nem kedveled, akkor sem választhatod le a többiről. Én szeretem a dobostortát.”

A diplomatákat is sokan pezsgőspohárral, csillogó partikon pózolva képzelik el, miközben a háttérben komoly, száraz, kitartást és önfegyelmet követelő feladatok sokaságán keresztül jutunk el a nap végére vagy esetleg egy csillogó rendezvényre. A napi munkám jelentős része a hivatali ügyintézéshez köthető: például magyar állampolgársági kérelmek, okmánykérelmek, anyakönyvezési kérelmek, egyes közjegyzői típusú tevékenység… Számomra egyébként a konzuli munka legfontosabb területe az érdekvédelmi tevékenység, a bajba jutott állampolgárok védelmének ellátása például válsághelyzetben, egészségügyi veszélyhelyzetben. Ezekben a szomorú szituációkban emelkedik ki igazán a konzuli tevékenység jelentősége.

Milyen érzés nőként részt venni a külügyi munkákban?

Ahogy sok más területen, úgy itt sem tulajdonítunk nagy jelentőséget a nemi különbözőségnek. A közös nézőpont kialakításához – különösen konzuli szakterületen – az ügyfelek kérésének eredményes kezeléséhez nemcsak az empátia elengedhetetlen, de több esetben a női érzékenység is. Ez azonban így leegyszerűsítő, számos erős, kemény női vezetővel, valamint a nőkre jellemző érzékenységgel bíró férfi kollégával is volt szerencsém együtt dolgozni. Valamennyiüktől sikerült olyan dolgokat ellesnem, amelyeket a mai napig kamatoztatok. Úgy tapasztalom, hogy a férfiak megbecsülik és egyenrangú félként kezelik azokat a felkészült nőket, akik bátran alkotnak véleményt.

Mit tanácsolna a diplomácia iránt érdeklődő pályakezdőknek?

A diplomatalét életforma, aki ezt választja, fel kell készüljön arra, hogy ez a munka rengeteg lemondással, alkalmazkodással jár, ráadásul sehol sem vagy otthon, mégis mindenhol otthon kell érezned magad. Hatalmas jogi, gazdasági, aktuálpolitikai, kulturális tudásanyagot mozgatsz nap mint nap, mind a magyar, mind a fogadó államra vonatkozóan.

Tervezi-e még, hogy Debrecenben tevékenykedjen?

Egyelőre nem, de sosem lehet tudni…

Péter Szabolcs