Színt vitt a környék életébe Kovács Szuzi

Legtöbbször arról hallunk, hogy valaki a kis falujából nagyobb városba költözik a jobb megélhetés reményében.

Épp ezért csodálkoztak sokan, amikor Kovács Zsuzsanna, vagy ahogy őt mindenki hívja, Szuzi a főváros tövéből, Gyálról költözött Hajdú-Bihar megyébe. Mint megtudtuk tőle, mindig is vonzotta a vidéki élet, annak ellenére, hogy Budapesten, Gyálon töltötte gyermekéveit, majd húszas évei elején Olaszországban is éveket volt. Pár éve már Szarvason, Gyomaendrődön nézegetett házakat, de legnagyobb bosszúságára soha nem jött össze az üzlet. Ma már tudja, miért nem sikerült. Tavalyelőtt nagyon szimpatikus volt neki az egyik zenész a komádi barátnője születésnapi buliján, ám nem sok esély volt rá, hogy valaha is közük legyen egymáshoz. Aztán a sors furcsa fordulatainak köszönhetően, egy év múlva mégis elkezdődött valami, tavaly tavasz óta pedig már összetartoznak. Mivel a párja Csökmőn él, nehéz lett volna kapcsolatukat úgy fenntartani, hogy Szuzi közben Gyálon lakjon. Úgy érezte, most végre elérkezett az idő, hogy vidékre költözzön. Az együttélést akkor még korainak tartották, ezért ősszel Szuzi Komádiban vásárolt egy kis házat.

Hamar beilleszkedett

Komádi szomszédai nagyon meglepődtek a városi lány döntésén, de barátsággal fogadták, hiszen ő is úgy közeledett hozzájuk. Bármiben segítenek neki, amikor szüksége van rá. Színt vitt a környék életébe, hiszen stílusos megjelenése, bájos mosolya mindenki számára üdítően hat. Azt mondja, a kis házat budapesti mércével nézve nagyon olcsón megkapta, és mivel az előző tulajdonosok belül teljesen felújították, így alig kellett rajta valamit csináltatni. Csupán a tetőt javíttatta meg, és a védelem céljából riasztóval látta el. Döntését nem bánta meg, jól érzi magát itt. Hamar talált új barátokat, és így a meglévő komádi barátnőjével is többször tud találkozni. Szuzi szerint mi sem mutatja jobban, hogy neki ez volt az útja, mint hogy minden gördülékenyen ment. A házvásárlásnál sem ütközött akadályokba, és munkát is hihetetlen módon talált itt, ahol sokan küzdenek a megélhetéssel. Olyan állásra jelentkezett pedig, ami nem is volt meghirdetve. Barátai biztatására – mivel olaszul perfektül beszél – felkereste az egyik szeghalmi gyárat, ami olasz érdekeltségű. Kiderült, hogy bizony szükség lenne olyan emberre, aki az olasz főnökséggel az anyanyelvükön tud kommunikálni, illetve a termékleírásokat, egyéb dokumentumokat le tudja fordítani egyik nyelvről a másikra, így legnagyobb örömére felvették. Szereti a munkáját is, és folyamatosan képzi magát, hogy minél jobban meg tudjon felelni az elvárásoknak.

B. Kiss Andrea