Porkoláb Gyöngyi: az erő mögött mindig ott a sérülékenység

Megújulásról, szövetségről, elengedésről, azaz a női lét életfogytig tartó, valóságos kihívásairól kérdezte a Napló Porkoláb Gyöngyit, A Magda, a Szabó című, nagy sikert aratott színházi utazódarab megálmodóját és produkciós vezetőjét, kulturális mediátort. Mint elmondta, nagy hatással volt rá az írónővel való személyes ismeretség, Szabó Magda személyisége és regényeinek nőalakjai is. Porkoláb Gyöngyi úgy véli, Szabó Magda és férje, Szobotka Tibor kapcsolata tanulsággal szolgálhat sok, égető fontosságú kapcsolati kérdésben.

Ismert, hogy a személyes találkozáson túl Szabó Magdának máig nagy rajongója. Mit jelent önnek a debreceni író nőisége?

Szabó Magdában jelen volt az anyaság annak ellenére, hogy nem volt gyereke, sok más nőhöz hasonlóan. A gondoskodás, a tanító, okító habitus tapintható volt, amit nem adott meg neki a Jóisten, azt a tanítványaival pótolta – mondta oly sokszor. Ma visszacsengenek a nevelő, jó szándékú mondatai, nagyon sokat jelentett nekem az ismeretségünk.

„Nőalakjaiban a vágyai is megjelennek, visszatekintve pedig hihetetlen nőiességet sugárzott tartásával, kedvességével, intellektusával, figyelmével, ami talán magyarázatot ad arra, hogy halála után is ennyire népszerűek a művei.”

– Ha csak egy-egy mondatot kiemelünk a regényeiből, már azok is nagyon fontos üzenetet jelenthetnek az utókornak. Majd minden nőalakjában fel lehet fedezni a nőben rejlő erőt és a mögöttük meghúzódó érzékenységet, megtartó erőt és sérülékenységet. Sok TEDx-előadáson lehet hallani sikeres üzletasszonyok személyes megnyilvánulásaiból hasonló belső utakról, arról, hogy mennyi félelem húzódik meg sokszor határozottságuk, kemény karakterük mögött, ha csak Rickl Máriára gondolunk. Olyan világot élünk, ahol nagyon gyorsan pellengérre állíthat bárkit a közösségi média. A fiatalok körében a külső tökéletességre törekvés már-már zavaró módon van jelen. A Magda, a Szabó darab létrehozatalakor döbbentünk rá, hogy Szabó Magdának milyen sokatmondó a kapcsolata férjével, Szobotka Tiborral: életük egyik tanulsága, hogy nehéz, de mégis mennyire jó csapatban gondolkodni és együttműködni. A csapatjátékban mindenkinek szerepe van, ha valaki érkezik vagy „elszerződött”, megváltozik az összetétel, a viszonyulás. Kihívásokkal teli feladat, amivel szembe kell nézni. Ha pedig nem működik – az is előfordul – el kell fogadni. Nekünk, nőknek jut a csapatkapitány szerepe, és fontos, csöndben végzendő feladatunk, hogy úgy tegyünk, mintha ez a férfi érdeme lenne.

Nemrég egy blogbejegyzésében érzékletesen festette le azt a helyzetet, hogy miként alkot párhuzamot a játszótéri forgatag a felnőttek világával Miként kell, hogy mi, nők, felvértezzük magunkat az elengedés eszközével?

Sokszor tapasztalom azt az életben, hogy az óvodai homokozóban játszó gyermekek szintjén működnek a felnőttek, a kapcsolatok, a viszonyulások. A manipuláció, a játszmák, a ki-ki meccsek, az egymásra mutogatások mindig szomorúvá tesznek. Egy elfogadóbb, megértőbb, konstruktívabb, érettebb viselkedés olyan jólesne sokszor. A Debreceni Hos­pice Ház Alapítványnál közel húsz éve folyó munkámban tapasztaltam meg, hogy nem lehet egyik percről a másikra elengedni valamit, legyen az egy érzés vagy egy személy. Ez mindig egy folyamat. A veszteség esetén a tagadással kezdődik, aztán a harag, az alkudozás, a depresszió után történhet meg a belső elfogadás. Az elkísérés során ezeken a szakaszokon megy keresztül a haldokló beteg és a mellette álló szerettei is. A gyerekeink felnőtté válásában is megjelenik az elengedés folyamata persze megannyi más szempontot figyelembe véve.

Köztudott, hogy kiemelt közéleti és kulturális tevékenységet folytat, mely rengeteg nőnek nyújtott segítséget nemcsak Debrecenben, hanem a régión túl is.

Az élethelyzetekből adódóan mindig van valami változás, amihez adaptálódnunk kell. A nők életében az egyik az anyává válás időszaka, amikor minden szempontból befogadóvá válunk. A Csak egy nő?! programban is gyakran volt ez a téma, hogy miként lehet tudatosan összehangolni a család és a hivatás első lépéseit, illetve miként van védőhálószerepe a családnak, ami ilyenkor körbevesz bennünket: a szülőké, testvéreké, a nagyszülőké, a barátoké. A második nehéz szakasz az, amikor a nő – talán negyvenéves kora körül – kimondhatja azt, hogy a családépítés életszakaszának végéhez ért. Ekkor lélekben új szintre lép, a munkaerőpiac kihívásaival is szembesül. Ebben az életközépi időszakban a nő nagyon elfáradhat annak ellenére, hogy benne rejlik a megújulás, a váltás lehetősége is. Szüleiről való gondoskodás is megjelenik ebben az életszakaszban, amely megannyi új vívódást jelent. Emellett könnyedséget, kedvességet és frissességet lenne érdemes vinnie a párkapcsolatába, ami kapcsán újra felfedezheti önmagát. Aztán újabb szakasz a nagyszülővé válás, amely újra szembesítheti a kortalanság a nőiesség mikéntjének keresése mellett a gondoskodásban rejlő kompetenciák felfedezésének, az öröm megélésének egy új szintjét. Új feladatokat kell találnia, hogy ne a nagykorú gyerekét babusgassa, kontrollálja. Ebben az időszakban is érdemes újragondolnunk a bennünk rejlő értékeinket, hiszen attól a pillanattól, hogy az ember anyává válik, a gyermek kerül az első helyre az életében a párkapcsolata mellett.

„Ez a versengés sokáig tart és talán az egyik problémás pontja a kapcsolatoknak. Talán senki nem tanítja meg nekünk, hogyan kell néha jó értelemben önzőnek lenni.”

– A belső energiaforrásaink megismerése, folyamatos monitorizálása és döntések mentén a megfelelő segítség kérése kell talán ahhoz, hogy igazán jól legyünk. Ehhez belső fejlődéssel, önismerettel önbizalomra, türelemre, rugalmasságra és alkalmazkodásra van szükségünk, amelyek talpon tudják tartani krízishelyzetben is a nőket.

Az egyik debreceni rádióban több mint egy éve hallható az apamondta.hu. Milyen tapasztalatai vannak a férfiak nőket érintő főbb problémái, paradigmái kapcsán?

Amikor a túlzottan férfias energiákkal akarják felruházni a nőket, azt szoktam mondani, hogy a nőerő nem lóerő. Több mint száz apa volt már a vendégem az elmúlt egy évben. A műsorban azokról a generációs mintákról beszélgetünk személyes tapasztalatok, történetek révén, amelyek ott rejlenek az apák viszonyulásában, az apaság mikéntjében.

„A férfiaknak is hihetetlenül nagy igényük van a biztonságra, a kötődésre, amit egy jól működő párkapcsolat vagy anyai minta tud biztosítani számukra. Ha a nő az apává érő férfiban nemcsak a hibákat akarja felfedezni, hanem elismeri az erőfeszítéseit, akkor van remény.”

– Itt visszakanyarodhatunk ahhoz az alapvetéshez, hogy ha van feltétel nélküli szeretet két ember között, akkor a nehéz helyzeteken tovább tudnak lépni. Gyakran csak felnőtt korban talál magára apa és gyermeke és döbben rá arra, hogy mit is veszített, de az apai minta, az apa-gyermek kapcsolat ezen a szinten túl, ott belül is működik. Ezt a nőknek talán nehéz elfogadni, és megérteni sok kapcsolatban. A női bölcsesség kapujának kulcsa a mi zsebünkben van.

Szakál Adrienn