Sipos Adrienn táltosaival töltötte a karantént

Sokan vannak, akik el sem tudnák képzelni az életüket kedvencük társasága nélkül. Sipos Adrienn, a húszas éveiben járó mikepércsi lány már gyermekkorában mert nagyot álmodni, azóta pedig sorra leküzdi az előtte álló akadályokat, ha úgy van, akkor a lovai társaságában. A fiatal nő jelenleg a Nemzetközi Közszolgálati Egyetemen pénzügyi nyomozó szakon tanul, de a lovaglás ugyanúgy az élete része. Voltak kisebb hullámvölgyek, mivel az egyetemi tanulmányait és a hobbiját nem volt egyszerű összeegyeztetni, de végül minden megoldódott. A megyénkbeli fiatal azért is ragaszkodik annyira a szenvedélyéhez, mert voltaképpen a karanténidőszakban a táltosai tartották benne a lelket.

Tanul és versenyez

– Már gyermekkorom óta a lovak szerelmesének érzem magam, nyolcéves lehettem, amikor hátasra tettek, azóta pedig folyamatosan lovagolok. A szüleim hamar észrevették: ez számomra nemcsak hobbi, hanem valódi szenvedély, ezért kaptam egy saját lovat, majd később, amikor már valamennyivel idősebb voltam, elkezdtem versenyezni. Először ügyészségi versenyeken vettem részt, majd országos díjugratókra neveztem be. Amikor jelentkeztem az egyetemre, akkor egy időre szüneteltettem a versenyzést, de mindig is tudtam, egyszer vissza fogok térni a pályára – fogalmazott a Naplónak.

A mikepércsi lánynak megváltozott az élete: már nem csak arról szól, hogy hazatér az iskolából, elmegy lovagolni – ennél sokkal összetettebb, változatosabb életet él a fővárosban. – Felgyorsultak az események körülöttem, amit egyáltalán nem bánok. A karantén alatt rájöttem, hogy milyen sokat jelentenek számomra a lovak, ők megadják az igazi szabadságot. Gondolkodtam abban, hogy a szakmámat is a lovakhoz kötöm majd, de úgy vélem, a lovászkodás inkább férfiaknak való. A táltosok akkor is nálam lesznek, ha már dolgozni fogok a szakmámban, és ugyanúgy szeretnék majd a jövőben versenyezni is. Annyira hozzám nőttek, hogy már nem lenne nélkülük teljes az életem.

NE