Szladek Máté és lova között nem munkakapcsolat van, igazi társ számára

Hobbi, munka, élet. Vannak, akik számára a hátasok az említett „mesterhármast” jelentik, azt a hármast, ami nélkül talán létezni sem tudnának.

Fotó: Vizesi Zsolt-archív

Szladek Máté családja munkája a lovakhoz és a lovasversenyekhez kötött, tehát voltaképpen a táltosok között nevelkedett, nem véletlen, hogy már háromévesen kiharcolta magának, hogy az egyik kedvence hátára pattanhasson. A 24 éves fiatalban a paripák iránti szenvedély soha nem alszik el, nyolcévesen már gyermekversenyeken indult, ahol a kategóriabajnokságokat sorra nyerte.

Célok elérése

– A lovasszakágak közül a díjugratás tetszett a legjobban, így ez a szakág az, amelyben ma is dolgozom és versenyzek. Tizenévesen Franciaországban a gyermek Európa-bajnokságon versenyeztem, Ausztriában pedig gyermeknagydíjat tudtam nyerni. A korosztályos válogatottakkal számos nemzetközi versenyen indultam, tizennyolc évesen az ifjúsági magyar bajnokságon a harmadik helyen tudtam végezni. Jelenleg a Hortobágyi Nonprofit Kft. Mátai Ménesében tevékenykedem belovaglóként, ahol fiatal paripák képzésétől kezdve a magasabb szintű versenyekig dolgozom. Idén fő célom a felnőtt magyar bajnokságon részt venni az általam kiképzett hortobágyi tenyésztésű, Hámor névre hallgató táltossal – árulta el a Naplónak.

Színes, változatos

– A lovaglás az a tevékenység, amelyet ha magas szinten jól akar csinálni az ember, akkor nagyon sokat kell dolgozni. A tanulás mellett minden időmet a paripák között töltöttem, és így teszek a mai napig is. Szabadidőmben szívesen barkácsolok, kirándulok vagy csak éppen motorozok. A pacik körüli munka színessége, változatossága a hétköznapok során különleges nyugalmat sugároz az emberre. A kapcsolat, ami a mindennapok során létrejön ló és lovasa között mindenképp meghatározó a versenyeken nyújtott teljesítményben. A lovakat társamként kezelem, kötődünk egymáshoz. Természetesen ez nem mindig megy gyorsan, de fantasztikus érzés, amikor érzem a ló „csatlakozását” és bizalmát az irányomba – részletezte.

– Szerencsés vagyok, mert eddig az édesapámtól tanult elvek mentén haladva: a türelem és az előre gondolkodásnak köszönhetően még nem volt sérülésem. Az életem a paripák mellett szeretném eltölteni.