Száz percig szólt a harang Bánkon

Száz percig kongatták a hívek a Debrecen-Bánki Református Egyházközség templom harangját csütörtök délután. A megemlékezés fél ötkor kezdődött, percre pontosan száz évvel a trianoni békediktátum aláírása után. A közös imádságot öt perces csendes emlékezés követte, majd a gyerekek egy animációs rövidfilmet tekinthettek meg Nagy-Magyarországról, s az elcsatolt tájegységekről.

Imádságos remény

– A mai napon százéves jubileumát üljük a nemzeti fájdalomnak. A békediktátummal megcsonkították a nemzetünket, elcsatolták országunk területének kétharmadát, s megannyi honfitársunkat elszakították tőlünk. Erre minden év ezen napján megemlékezünk, s imádságos reménnyel bízunk abban, hogy egyszer a Jóisten elhozza azt az időt, hogy újra egy nagy nemzet lehessünk – nyilatkozta a Naplónak Buzás Dénes lelkész, hozzátéve, az esemény mottója az

„Összenő, ami összetartozik”.

Egyedülálló időtartam

Száz másodperces harangozásról országszerte lehetett hallani, de a száz perces, vagyis az egy óra és negyven perces kongatás kuriózumnak számít. – A kerekestelepi és bánki gyülekezet presbitériuma évekkel ezelőtt úgy határozott, hogy a június negyedikei emlékezéskor öt percig szólnak a harangok. A mai nap fényében pedig a száz másodperc visszalépés lett volna – ismertette a körülményeket a lelkész. Buzás Dénes elmondta, a gyülekezet tagja Csige Sándor Zoltán, Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának egykori vezető konzulja, az ő tisztelete is szerepet játszott abban, hogy egy rendkívülibb esemény jöhessen létre.

Sokan támogatták

– Bár kezdetben tartottunk valamelyes a reakcióktól, megállapítható, a lakosság nagyon támogatón fogadta a kezdeményezést. Ez olyannyira elmondható, hogy a falu legprominensebb emberei is önként jelentkeztek harangozni, de még Debrecenből is nagy érdeklődés mutatkozott – osztotta meg a szervezéssel kapcsolatos gondolatait a lelkész. Megjegyezte, a nemzeti összetartozás-tudat szerinte mindenkiben jelen van: valakiben halkabban, valakiben pedig hangosabban. Utóbbiak tudnak utat mutatni másoknak, hogy szabad emlékezni a múlt nagy dolgaira.

Szilágyi Gergő