Hogy ballag a vén diák?

Bár már nem tudom felidézni, milyen tételt húztam a történelemérettségin, s azt sem, miről szólt a szövegértési feladat az angol írásbelin, de a vizsga­drukk­ra még emlékszem. A püspökladányi gimnázium épülete előtt gyülekeztünk az osztálytársakkal minden vizsganapon – ki-ki a maga brancsában. Bementünk, megírtuk, majd megvártuk a barátainkat. Minden egyes nap! Együtt csináltuk meg! Ahogyan a bolondballagáson is együtt zajongtunk a platón, közös ricsajunk keltette fel a várost azon a reggelen. S egymás vállát fogva, szegfűvel a kézben, libasorban ballagtunk el, miközben magunkban dúdoltuk: búcsúzni kell most, cimborák…

Nekünk volt lehetőségünk méltó módon lezárni a gimnáziumi éveket. Most van egy évfolyam, több mint 100 ezer diák, akiknek feltehetően nem a megszokott módon, s időben adatik meg mindez. A veszélyhelyzet az élet számos területén kreativitásra sarkallta az embereket, talán a ballagásra is születnek felejthetetlen alternatívák, és sikerül megoldást találni a közös búcsúra.

Kiss Dóra