A Pallag környéki tanyavilágban élőket ajándékozta meg a DEKOM

Tizenöt éve járja a Debreceni Egyetem Különleges Orvos- és Mentőcsoportja (DEKOM) a tanyavilágot. Az ez évi, a karácsonyi előtti megtartott karitatív tevékenységük a Pallag és Bocskaikert közötti részt érintette péntek délután. Az adományozások mellett orvosi vizsgálatok is történtek.

– A Magyar Élelmiszerbank Egyesület, a Debreceni Orvostanhallgatók Egyesülete Sántha Kálmán Kollégiuma és a Hallgatói Önkormányzat közösen gyűjtöttek adományokat, amelyeket most vittünk ki a tanyákra, az ott élőknek – tájékoztatott Késmárky András, a DEKOM vezetője, aki úgy tapasztalja, hogy egyre többen szorulnak segítségre, elég sokan költöznek ki anyagi kényszer miatt a tanyavilágba, sokszor nélkülöznek, nehéz körülmények között élnek. Emiatt ruhát, tartós élelmiszert, édességet, játékokat visznek a családoknak.

Jellemzően elfogadják az ajándékot. Megismerték a DEKOM tevékenységét, hiszen egy olyan szervezetről van szó, amelyik rendszeresen csinálja ugyanazt. Az adományozókat is invitálják, kísérjék el őket a jótékonykodó utakra.

– Célunk, hogy segítsünk, az egyetem nevében tesszük mindezt. Egyedi kezdeményezésként indult és Európában ma is egyedülállóként működik karitatív csoportunk. Az oktatáson keresztül a segítő tevékenységbe, és ha szükség van rá, a mentési munkálatokba is bevonjuk a hallgatókat.

A Késmárky András, Mindák László és Bardi Judit orvos, Györfi Viktória pénzügyes, valamint Mindák Lackó önkéntes segítő alkotta csapathoz csatlakoztunk a Debreceni Egyetem Különleges Orvos- és Mentőcsoportja (DEKOM) hagyományos, karácsony előtti ajándékosztó akciójához.

Ajándékért ajándék

Folyondárral benőtt vaskerítés előtt állunk meg először. Kutya nincs, dudálásra, kiabálásra senki sem jön ki. A dekomosok tudják, egyedül él itt egy férfi, ennek megfelelően állítják össze az ajándékcsomagot és teszik be a kerítésen belülre. Folytatjuk utunkat, és közben arról beszélgetünk, hogy kár, hogy nincs hideg, mert a füstölő kémény elárulná, hol vannak otthon. Támpontot jelentnek még a kutyák, mert ahol eb van, ott ember is él.

Következő megállónknál már otthon van a házigazda. Egy kendővel átkötött kutya kíséri a középkorú nőt a kapuig. – Kocsis Józsefné vagyok, egyedül élek itt. A doktor urak és segítőik jönnek minden évben, és a sok ajándék, amit hoznak, az csoda! Nagyon rossz az élet idekint. Az, hogy tősgyökeres debreceniként idejöttem, egy nagy tévedése volt az életemnek. A házamat csak félig sikerült felépítenem. Sem befejezni, sem eladni nem tudom, munkám sincs, ez a lét abszolút zsákutca – panaszolja.

Újabb ház előtt állunk meg, Késmárky doktor idős asszonnyal beszélget, akinek hozzánk is van néhány kedves szava. – Minden karácsony előtt eljön a doktor úr és megvizsgál. Most érzem, minden rendben van, de azért jó, ha ellenőrizzük. Hoznak ajándékot, de én is adok nekik. Mikor mit, általában süteményt – mondja Szecsődi Jánosné, aki búcsúzáskor útbaigazítja a dekomosokat. – A szomszédban most nincs itthon az öreg, kutya nincs, tegyék le a csomagot a ház ajtaja elé.

A 351-es út zajvédő fala melletti házból egy fiatalasszony jön ki. Boldizsár Márta néven mutatkozik be. Párja dolgozik, ő munkát keres. Négy éve élnek kint, több mint két éve kínlódnak a házzal, hétvégére a tető megerősítéséhez várják a segítséget. Segítség most is érkezett, igaz másmilyen, de a ruháknak, tartós élelmiszereknek is nagyon örült Márta.

KZS