élet a katonai felderítőknél

2019.11.11. 07:26

A világ több pontján teljesítenek szolgálatot

Hajnal István szerint ahhoz, hogy valaki jó felderítő legyen, nagyfokú elhivatottság és kitartás kell.

A Magyar Honvédségnél november 11. a katonai felderítők napja, azon katonáké, akik munkájának minősége meghatározza egy fegyveres konfliktus kimenetelét.

– A felderítők mindig az élen járnak annak érdekében, hogy olyan információkat szerezzenek a terepről, az időjárásról, az ellenségről, melyek alapján a parancsnok megfelelő döntést tud hozni arra vonatkozóan, mikor hol kell alkalmaznia a saját erőit egy művelet során. Ez lehet akár békefenntartó, esetleg migrációval kapcsolatos vagy egy hagyományosan támadóművelet – kezdtük a beszélgetést Hajnal István ezredessel, a MH 24. Bornemissza Gergely Felderítő Ezred parancsnokával.

Hajnal István ezredes 2000-ben kezdte katonai pályafutását | Fotó: Nagy Dóra

A jelenleg Debrecenben állomásozó alakulatnak 44 éven keresztül Eger városa adott otthont egészen 2007-ig, majd diszlokált a cívisvárosba, ekkor az 5. Bocska István Lövészdandár egyik zászlóalja lett, elveszítette önállóságát. 2018. január elsejével a felderítő-zászlóalj kivált a lövészdandár állományából, és önálló szervezeti elem lett MH 24. Bornemissza Gergely Felderítő Ezred néven, ugyanekkor nevezték ki Hajnal Istvánt ezredparancsnokká.

Ebben nőtt fel

– 2000-ben kezdtem a katonai pályafutásomat ennél az alakulatnál fiatal hadnagyként, egészen 2007-ig – az Egerben való megszűnéséig – az alakulatnál szolgáltam, majd közel 9 évet töltöttem el különböző szintű parancsnokságokon külföldön és itthon egyaránt, mindvégig felderítő beosztásban. 2016-ban neveztek ki zászlóaljparancsnoknak, 2018. január elsejével pedig ezredparancsnoknak – beszélt eddigi pályafutásáról Hajnal István, aki számára ez az életforma nem ismeretlen, hiszen katonacsaládból származik.

– Édesapám katona volt, öcsém is az, ebben nőttem fel. Világéletemben laktanya mellett laktam, gyerekkoromban többször diszlokáltam édesapámékkal. Jelenleg is nagyon könnyen össze tudom egyeztetni ezt a hivatást a magán­élettel, hiszen a feleségem is katona, így a gyerekeink ugyanúgy tapasztalják meg ezt az életformát, ahogyan én gyermekkoromban.

„Természetes számukra, hogy apa elmegy pár hétre vagy egy fél évre, mikor mennyire, aztán hazajön, anya ugyanezt megcsinálja.”

Nem azt mondom, hogy ez jó, de ők ezt látták. Emlékszem, hogy apám eltűnt hónapokra, pedig akkor nem voltak missziók – adott bepillantást az egyenruhán túli életébe az ezredparancsnok.

Képességek fenntartása

A felderítő katonák is, mint az összes többi magyar katona, a világ több pontján teljesítenek szolgálatot. A Debrecenben állomásozó ezred felderítői leginkább Koszovóban, Irakban, Afganisztánban, Bosznia-Hercegovinában, illetve Afrika különböző országaiban vannak jelen. Amikor nincsenek bevetésen, akkor sem unatkoznak.

A felderítőknek kiváló lőkészséggel kell rendelkezniük | Fotó: Nagy Dóra

– Hétköznapokban is felderítők vagyunk. A hétköznapi munka kettéosztható: van egy adminisztrációs, illetve egy kiképzési rész. Éppen ha nem feladatot hajtunk végre, akkor kiképzünk, illetve fenntartjuk a képességeket. Szerencsés helyzetben vagyunk, mert az elmúlt időszakban rengeteg új technika érkezett a felderítő ezredhez, így a felkészítés folyamatos – tudtuk meg Hajnal Istvántól.

Különféle szakmák

A kiképzések során mentális és fizikális képességek egyaránt fókuszba kerülnek, valaki leginkább az eszével operál, valaki pedig a fizikai erejével. Az ezred különböző alegységekből épül fel: Híradó és Törzstámogató, Csapatfelderítő, Mélységi Felderítő, Harcászati Hírszerző (HUMINT), Pilótanélküli Felderítő Repülő, Elektronikai Hadviselés, illetve Logisztikai Század.

– A felderítésnek rengeteg szegmense van, ezért is szoktam mondani, hogy aki felderítő akar lenni, elég sok fajta szakmából választhat. Az összes katonát mi képezzük ki, nyilván vannak iskolarendszerű képzések, de vannak olyan specifikus szakterületek, ahol csak tanfolyamok elérhetők – tudatta az ezredes.

Harci felszerelésben is merülnek

Ma már főként íróasztal mögött végzi feladatait Baranyi Norbert zászlós, a MH. 24. Bornemissza Gergely Felderítő Ezred Elemző-Értékelő Főnökségének adatelemzője, aki korábban mélységi felderítőként teljesített szolgálatot.

„Ez a szakma férfit farag mindenkiből, akiből nem, az úgyis lelép hamar” – Baranyi Norbert | Fotó: Nagy Dóra

– 2003-ben végeztem Szentendrén, utána kerültem Egerbe az akkori zászlóaljhoz. Mélységi felderítőként kezdtem, ott voltam a 2007-es diszlokálásig – beszélt pályája indulásáról Baranyi Norbert zászlós, majd folytatta: – Amikor átjöttünk Debrecenbe, a Harcászati Hírszerző Században szolgáltam négy évig, aztán jöttem le az új helyemre, az Elemző Értékelő Főnökségre. Ez most már irodai munka. Hiányzik a terep, de ahogy feljebb kerülök a ranglétrán, beszűkülnek a helyek.

Bár ma már nincs ejtőernyős bevetése, korábbi tapasztalatai nyomán közelebbről is megismerhettük a mélységi felderítők munkáját.

– A mélységi felderítők az ellenség mélységében dolgoznak, azért vannak ott ejtőernyősök, búvárok, mert többféle módja van, hogyan lehet bejutni az ellenséghez: például ejtőernyővel dobják ki a felderítőt repülőről, vagy beszivárognak – osztotta meg a zászlós a Naplóval.

A verseny részeként csónakkal kellett átkelni a vízen | Fotó: Kozma István

– 37 ugrásnál abbahagytam az ejtőernyős felderítést, utána átmentem a harcibúvár-részlegre, akkor még nem volt egyben az ejtőernyős és búvár feladatkör. A kiképzésnek van olyan része, amikor csak sima búvárruhában merülünk, ilyenkor magát a búvárkodást, a tájékozódást és a különböző feladatokat gyakoroljuk. Van a harci része is, amikor partszakasz-elfoglalást gyakorolunk, ilyenkor harci felszerelésben merülünk – beszélt a gyakorlatokról Baranyi Norbert.

Kedvence a hegymenet

A képességek fenntartására, próbatételére, fejlesztésére számos mód van: külföldi és hazai gyakorlatok, valamint különböző versenyek. Norberttel a XIV. Szent Márton Nemzetközi Felderítő Versenyen találkoztunk, mely három részből állt: lövészet, fegyveres váltó és terepverseny.

– A legnehezebb része a 30-40 kilométeres hegymenet, amit felszereléssel kell végrehajtani, én azonban ezt a részét szeretem a legjobban – mondta el, majd arra is kitért, miért választotta ezt a hivatást. – Mindenki katona vagy rendőr akart lenni a társaságunkban, én először autószerelő akartam lenni, végül a katonaság mellett döntöttem. Gyorsan felnőttünk itt, hamar önálló lettem.

„Ez a szakma férfit farag mindenkiből, akiből nem, az úgyis lelép hamar”

Kiss Dóra

Szent Márton, a felderítők védőszentje

A történelem során mindig is nagy megbecsülés övezte a felderítő katonákat, akik védőszentet is választottak maguk számára. Döntésük – az életét és tetteit övező legendák nyomán – Szent Márton személyére esett, aki a Római Birodalom területén, Savariában, a mai Szombathelyen született Krisztus után 316-ban vagy 317-ben – olvasható a Honvédelem honlapján.

Szent Márton apja jómódú, pogány katonatiszt volt, aki szolgálataiért cserébe, jutalomból Itáliában kapott egy kisebb birtokot, így a család ott telepedett le. Apja akaratára 15 évesen belépett a hadseregbe, fiatal kora miatt négy évig egy gyakorlócsapatnál szolgált, így csak 19 évesen lett valódi katona.

Márton személyében és cselekedeteiben egyaránt megnyilvánultak az olyan általános emberi és katonai erények, mint a vitézség, a bátorság, a becsületesség, az odaadás, a harcok során megsebesültek gyámolítása, az önfeláldozás és az igazságra való törekvés. Elismerést váltott ki az egyszerűsége, életének tisztasága, önfeledt felebaráti szeretete.

341-ben, amikor barbárok támadtak Galliára, az uralkodó személyesen biztatta katonáit a harcra és megajándékozta őket. Márton ezt az ajándékot nem akarta elfogadni, sőt kijelentette, hogy bár eddig a császárt szolgálta, mostantól Istent akarja szolgálni: – Krisztus katonája vagyok, nem szabad harcolnom – mondta. Emiatt az uralkodó gyávasággal vádolta meg, amelyre válaszul Márton másnap fegyverek nélkül akart a csatába indulni. Az ütközet elmaradt, mivel a barbárok vezére békét kért a császártól. Az eset nagyon meglepte az embereket, akik a történteket csodának vélték. Márton ezután, még 341-ben kilépett a hadseregből, s hamarosan megkeresztelkedett.

Már életében legendák keringtek tetteiről és a jóságáról. Sírja felett 476-ban egy bazilikát építettek, melyet a mai napig nagyon sokan látogatnak.

Borítókép: a Bükki Nemzeti Parkban járőrversenyen vett részt a debreceni alakulat

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a haon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a haon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában