A lovaglás akár örök szerelemmé is válhat

A szülők minden kívánságukat szeretnék gyermeküknek teljesíteni, a veszélyt pedig annál inkább elkerülni. A lovaktól általában távol tartják gyerkőcüket az édesanyák, hiszen „túlságosan nagy” négylábúról van szó, ezért biztosan félni is kell tőlük, viszont az első benyomás nem mindig mérvadó. Székely Mária huszonöt éves, szenvedélye a lovaglás és annak oktatása, már gyermekkora óta szerelmes a „táltosokba”, így nem volt számára kérdés, hogy a jövőben is velük szeretne foglalkozni.

– Talán tizenkét éve lehet annak, amikor először átéltem az érzést, hogy milyen is lóháton. Igazi lovascsaládban nevelkedtem, a szüleim is imádják a pacikat, így szerencsés gyermekkorom volt, egyáltalán nem „tiltottak” tőlük, inkább biztattak, amit azóta is köszönök. Nem könnyű a lovakkal foglalkozni és a lovasudvart rendezni, viszont mindenért kárpótolnak a hálás, tiszta lelkű jószágok, valamint azok, akik hozzánk járnak közelebbről megbarátkozni velük – kezdte Marcsi.

Könnyebb tanulás

A „Sármos” Lovas Sport Egyesület mindössze két éve működik, de már ez idő alatt is sok kisebb gyermek, valamint több nyugdíjas érdeklődik a lovaglás iránt. A fiatal nő szerint nem annyira divat ma a lovaglás, mint ezelőtt, de azok, akik szeretnének részesülni a lovaglás csodáiban, azoknak van lehetőségük. – A gyerekekkel a lovacskázás megszerettetése nem feladat, hiszen odáig vannak a pacikért, és ez számukra nem csak sport, a szülőktől rengeteg pozitív visszajelzést kapunk.

Azok a lovak, melyek oktatva vannak, csak adni tudnak, szellemileg és fizikailag is tudják képezni a gyerkőcöket. Több anyuka is jelezte már, hogy amióta a gyermeke lovak közelében van sokkal nyitottabb, könnyebben tanul, és hamarabb feloldódik az iskolában, társaságban. Már több tanulmány is bizonyította, hogy a hátasok pozitív hatással vannak a gyermekekre, viszont a szülőktől hallani a visszajelzéseket (javult a gyermek tanulmányi eredménye, otthon is jobban viselkedik) sokkal többet ér – mutatott rá.

Etetés, abrakolás

Marcsi szerint azért érez ilyen szenvedélyt magában, mert a vérében van a lovak iránti szeretet, és ez kell is, hiszen mindennapos odafigyelést, gondozottságot igényelnek. – Reggeltől estig foglalkozunk a paripáinkkal, hiszen rengeteg a teendő: etetés, abrakolás, szénázás. De persze ez még csak egy szelete annak, amivel foglalkozunk, délelőtt és délután is mozgunk velük, több órát lovaglással töltünk, majd időközönként jöhet a trágyázás, a lovak és a szerszámok ápolása, tisztán tartása – hangsúlyozta.

– Természetesen a hátasok sem „zseninek” születnek: az, hogy igazi oktatólovak legyenek, rengeteg időbe, energiába kerül. Akár egy év is szükséges lehet ahhoz, hogy a pacik „egy szóra” megtanulják a sétát, ügetést, vágtázást. Először futószálon kezdjük hajtani, mozgatni a négylábúakat, utána elsajátítják a sétát, ügetést, persze mindent külön technikával – mondta.

Hatalmas szerelem

A fiatal nő jelenleg nem dolgozik a lovas­udvar mellett, most szeretné minden idejét a lovakra és az oktatásra szánni. Örül annak, hogy anyukák és nagymamák is szeretnék közelebbről megismerni a lovaglást, mert az végül azt is eredményezheti, hogy az unokák is kaphatnak a pacik végtelen szeretetéből. – Amit a lovasok csinálnak, ahhoz hatalmas szerelem szükséges: nem csak tavasszal, nyáron, a csodás napsütésben ülünk lovakra, ugyanúgy esőben, ködben, mert mindig a hátas az első – tette hozzá.

Marcsi és barátai Mikulás-nap alkalmával többször megajándékozták már szülővárosuk kedves kis lakóit, december 6-án – ha az idő is engedi – lóháton járják Balmazújváros utcáit, Mikulásnak beöltözve, hogy ezzel is mosolyt csaljanak a gyerekek arcára. – Nekem is vannak húgaim, Fanni és Nikolett számára is nagyon fontosak az ünnepek és persze a lovak. A lovasudvar elindítása óta szinte minden szabadidejüket hátasok között szeretnék tölteni – fűzte hozzá végül. Nagy Emese

Nagy Emese

Borítókép: Tömöri Fanni már nagyon várta, hogy lóra ültessék