„Tapintható” kiállításon dolgozik a Debreceni Irodalom Háza

Debrecen - A virtuális világban érintetlen marad a relikvia, és tapintásélményt kap a látogató.

Elképzelhetőnek tartja e sorok olvasója, hogy besétáljon egy múzeumba, s az ott található tárgyakat sorra megtapogassa; felkapja mondjuk Csokonai múzsájának, Lillának a gyűrűjét, s a maga ujjára próbálja? A Debreceni Irodalom Háza munkatársai lehetségesnek vélik. Sőt, épp ezen dolgoznak. A Kubinyi Ágoston-programban megnyert 11,7 millió forintos állami támogatásból többek között virtuális kiállítóteret szeretnének „építeni”. – Beszerzünk egy projektort, hogy vetítéses előadásokat tarthassunk – kezdte Lakner Lajos, a fenntartó Déri Múzeum tudományos igazgatóhelyettese a fejlesztések bemutatását. – Aranyi Fruzsina kolléganőm pedig foglalkoztatófüzetet készít. A Dériben és az Irodalom Házában is van egy kiállításegység, amelynek Csokonai Vitéz Mihály áll a középpontjában. A látogatók ezeket a füzettel végigjárva vándordiákká válhatnak – információt, játékokat, kérdéseket találnak benne –, s közben megismerhetik, hogy a költő ifjúkorában milyen volt iskolába járni, milyen eszközöket használtak, hogyan foglalkoztak egy-egy növénnyel.

Számos érdekességre fény derül a 18. század végi cívisvárosról és a problémás, a Debreceni Református Kollégium szabályait olykor áthágó diákról is, akiből irodalmunk kiemelkedő alakja lett. A tervek szerint jövő szeptemberben már az ifjú látogatók útitársává válik az irka.

Halló! Itt Ady Endre

Lakner Lajos beszélt a másik, nagyobb projektről is: – Azzal vagyunk kénytelenek szembesülni, hogy a digitális kultúra radikálisan megváltoztatta a látogatói, befogadói elvárásokat. Az idősebb korosztály jár önszántából múzeumi tárlatokra. A fiatalokat szeretnénk elérni egy virtuális kiállítással – ez a számukra izgalmas, ismerik, tudják, hogyan működik. Ady Endréről készült egy fotó egy debreceni híres lap szerkesztőségében: telefonnal a kezében áll, körülötte pedig néhány újságíró. Szeretnénk ezt a helyszínt virtuális világként létrehozni, ahová beléphet a látogató, akár belehallgathat a költő beszélgetésébe, megnézheti, min ügyködik épp a zsurnaliszta, milyen hírek hozták lázba az 1900-as évek elején itt élőket.

A másik tervünk szerint virtuálisan kiegészítenénk az Irodalom Háza állandó kiállítását a most raktárban lévő tárgyakkal. A vr-szemüveget feltéve, ezekkel bővülne a látvány. Ha elég forrás lesz rá, speciális kesztyűt is beszerzünk, mert ismeretes, hogy a virtuális játékok népszerűségének titka a tevőleges részvétel. Ezért elképzelhetőnek tartom, hogy a jövőben a ma vitrin rejtette emlékeinket virtuálisan kézbe vehesse, megforgathassa, így alaposan megnézhesse az ideérkező.

Pszichológiailag bizonyított tény: azokról a tárgyakról, melyeket meg is érintettünk, sokkal több tudnivalót megőrzünk, mint amelyeket csak szemügyre venni volt szerencsénk.”

A sikerben bízunk azért is, mert – a Rejtő Jenő időszaki kiállításához kötődő múzeumi nyomozások folyamán – úgy tapasztaltuk, a játék nagyon sok embert megszólít. Idősek, fiatalok egyaránt élvezték, dicsérték ezt a programot. A virtuális világot is játékra építjük majd.

Az igazgatóhelyettes kérdésünkre elmondta: a virtuális teret kétféleképpen hozhatják létre, vagy grafikussal megrajzoltatják az egészet, vagy élő színészekkel veszik föl. Utóbbihoz legalább négy kameraállás szükségeltetik, hogy a térérzetet élethűen adhassák vissza, s végig kell játszani előre az összes útvonalat, amin a látogató végigmehet. A tervek idén megszületnek, majd a programot író informatikussal egyeztetnek. A következő Kubinyi-pályázat forrására is számítanak, s a felsoroltakat jövő nyár-ősz környékén próbálhatják ki az érdeklődők leghamarabb.

HBN–HABE