Nyíracsádon is átvágott a járógéppel, mankóval túrázó férfi

Nyíracsád - Horváth Gyula mozgássérülten vágott neki a Kéktúra útvonalának.

Június végén különleges vendég szállt meg a nyírségi település görögkatolikus egyházközségének szolgáltató házában. A gyermekparalízis miatt nyolc hónapos korában mozgássérültté vált Horváth Gyula 42 évesen vállalkozott arra, hogy túrabot helyett két mankó segítségével hódítsa meg a megyénken, így Nyíracsádon is áthaladó Kéktúra-útvonalat. Két napot töltött a településen, a kényszerpihenőre a járógép és a szokatlanul nagy megterhelés okozta sérülések miatt volt szükség. A mindig mosolygó, derűlátástól sugárzó Horváth Gyulán azonban nyoma sem volt az elkeseredésnek. A Nyíracsádon töltött két napot pihenésre és útinaplójának kiegészítésére fordította.

Napi 10–20 kilométer

– A mindennapokban nem használok mankót, járógéppel támogatom a beteg lábamat. A 20–25 kilogrammos túrafelszerelés cipeléséhez azonban szükségem van a segítségre. Mivel Budapesten élek, Hűvösvölgyből indultam 73 nappal ezelőtt. Sirokig jutottam, ott megtorpantam egy picit, mert számomra sokkal nehezebb volt a hegyi szakasz, mint az egészséges túrázóknak. Ott csak 10 kilométert tudtam haladni naponta, az Alföldön ez a táv a dupláját is elérte egy-egy sikeresebb napon – fogalmazott Horváth Gyula, a természet és a sport szerelmese, aki barátai segítségével jött rá, hogy mankóval akár túrázni is képes.

Ahol az este ér…

A mindennapi szállás megtervezése, megszervezése semmilyen gondot nem okozott a túra előtt, hisz nem volt rá szükség.

Nem jelentkezem be soha előre szállásra, mivel fogalmam sincs arról, hogy milyen távot tudok megtenni egy-egy nap. A lábamtól, karomtól, a terepviszonyoktól és persze az időjárástól is függ a napi megtett kilométerek száma. Ahol elfáradok, onnan nem tudok tovább menni, pihennem kell. Volt már hogy sátorban vagy függőágyon töltöttem az éjszakát. Ha beérek egy településre, az önkormányzat vagy az egyház mindig tud segíteni a szálláshely keresésében."

Zarándokút és kihívás

A 2 ezer 550 kilométernyi táv megtétele nagy kihívás az egészséges, a gyakorlott túrázó számára is. Horváth Gyula, aki szereti a kihívásokat, amit élsportolóként, országos bajnok és EB nyolcadik helyezett parakenusként többször megtapasztalt már, a testét nem tudja meggyógyítani, de a lelkében sok megválaszolatlan kérdésre keresi a választ.

A túrát egyszerre tekintem zarándokútnak, erőpróbának és kihívásnak. Valamit keresek önmagamban, amit elvesztettem, de szeretném újra megtalálni. Nehéz magánéleti szakaszon vagyok túl, amiről nem szívesen beszélek. A magányos gyaloglás alatt van időm nemcsak a természet csodáira, de saját lelkem legmélyére, az életem értelmére és céljaimra is figyelni. Lelkileg megerősít ez az út, sok mindent másképp látok már 73 nap után is. Szeptember végére szeretném befejezni a távot, addig bőven lesz időm gondolkodni."

Cél az El Camino

Horváth Gyula a túra után szeretne egy tanyán folytatni az életét.

Szeretnék visszatérni az élsportba, majd pedig megcélozni az El Caminót, de azt már kerékpárral. Nem szeretem feladni sem az álmaimat, sem a céljaimat. Vagy így, vagy úgy, de mindig véghezviszem, amit célul tűztem ki magam elé."

Ez így volt a Kék-túra embert próbáló távjával is. Horváth Gyula beteg lábát 600 kilométer után kikezdte, feltörte a járógép, de nem adta fel. 600 kilométernyi két mankóval megsegített, példa értékű gyaloglás után Létavértestől kerékpárral folytatta az utat, amit szeptember végére így már biztosan be tud fejezni.

HBN–KZE