Campus Fesztivál: már csak 359 nap a következőig

Debrecen - A leginkább dicsért és kritizált dolog a Campusban: elképesztő mennyiségű program.

„Ha múlnia kell, én akkor sem eresztem” – Beck Zoli dala zötyög az agyamban, amikor a tizedik Campus Fesztivál utolsó délutánján a hűvösre locsolt járda tócsáiban nézegetem egyre-másra a közeledő talpam tükörképét. Épp afelé a színpad felé tartottam, ahol este a 30Y koncertezett, s arra gondoltam, hogy az úton, amelyen járok, több mint százezren hagyták nyomukat a négy nap alatt. (Meg arra, ha ez mind látható lenne, egy Pollock-festményhez hasonlítana a terület.)

Csemege a névsorban

Az absztrakt színkavalkádon ott lenne a két szegedi fiatal, Tóth Hajnal és Kiss Dorottya talplenyomata is. Ők bizonnyal értékelnék képzeletbeli képemet, grafikusnak tanulnak, szeptemberben kezdik az érettségit követő szakmai évet. Most először járnak a lakóhelyük híres rendezvényén, a Szegedi Ifjúsági Napokon kívül más fesztiválon. Hajnal ötlötte ki, hogy Debrecen legyen az úti cél, mert minden őket érdeklő zenekar neve a programlistán volt. A lányok dicsérték a felhozatalt, buliztak Intim Torna Illegálra, Belgára, Supernemre, Konyhára, Lóci játszikra és Kiscsillagra – utóbbihoz hozzáfűzték, levont egy keveset az előadás minőségéből, az élményből, hogy az énekes egy korábbi dala, a Csillag vagy fecske szövege a színpadon élővé lett.

A rengeteg programhelyszínnek és Campus applikációval is nehezen teljesíthető mennyiségű koncertnek a hátrányait is érzékelték a szegedi ifjak.

Elég lenne kevesebb színpad, mert így túl közel vannak egymáshoz, és több érdekes fellépő párhuzamosan van. Nagyon sok a vendég is, inkább legyen kevesebb koncert, de legyenek szellősebbek a terek.”

Találtak kivetnivalót az alvóhelyükben is:

A kempingben nem megfelelően tisztították ki a talajt, kilyukadt a sátram.”

Még mielőtt elfutottak a Pegazusok Nem Léteznek zenéire bulizni – amiről külön kiemelték, mekkora öröm volt a fellépőlistán megpillantani a nevüket, mert nagyon ritkán hallható a banda fesztiválon –, elmondták, sok emberrel megismerkedtek, nyitottnak találták a résztvevőket, és összességében élvezték a Campust.

A munka frontján

Lépésnyire tőlünk egy sor stand állt a munkakeresőknek lehetőségeket kínálva. A Job Streeten megjelentek az olyan óriások, mint az NI, az IT, és az olyan kevésbé ismertek, mint a cívisvárosban száz főt foglalkoztató EPAM Systems. Képviselőjük, Pósán Brigitta arról számolt be, hogy idén már többen célzottan mentek hozzájuk, és a jelentkezőik között is akad, aki említi, hogy tavaly a fesztiválon ismerte meg a szoftverfejlesztő multit.

Szomszédságukban Kövér Lászlóval, az Agrártudományi Centrum tanársegédével társalgok. „A MAG hr a műszakis, az agráros, illetve a gazdaságis hallgatókat segítő gyakorlatszervező csapatból nőtte ki magát egy fejvadász céggé. Tartjuk a kapcsolatot a végzősökkel és a cégekkel, hogy előbbiek valóban tartalmas gyakorlatot kapjanak, utóbbiak pedig akár a 4, 12, 14 hetes tanulóidő után egy remek főállású munkaerőt. Egyre nagyobb az adatbázisunk” – árulta el. Kérdésre elmondta, hosszú évek tapasztalatával sokat tesznek azért, hogy a diáktársaik valóban érdemi, tanulmányaikat támogató munkát végezzenek: „A szakvezetők fogadják el, hogy az adott hallgató elmehet az általunk kínált céghez, megfelelőek a kompetenciái. A vállalatoktól pedig elvárjuk a szakirányú felsőfokú végzettséget, és kikötés, hogy hasznos, szakmájához köthető munkát végeztessenek a fiatallal.”

Felhívás beszólásra!

Munkából elég volt a fesztiválon ennyi, továbblépdeltem. Eszembe jutottak a szegedi lányok szavai, valóban nagy és igazán hangulatos a terület, sokat lehet menni, egy fotós ismerős lépésszámlálója 16 kilométert rögzített az egyik napja végén. Érdemes is volt menni – az esemény szervezői a négy nap alatt 252 zenei és 300 egyéb programot kínáltak –, ám sok olyan hely volt, ahová jólesett megérkezni.

Az egyik ilyen a Szólj be a papnak! sátra. Úgy értem oda, mintha a barátaimhoz mennék, pedig senkit sem ismertem. Teszteket töltöttek, beleültem egy asztaltársaság beszélgetésébe, és egyáltalán nem zavartam meg azt, sörrel, vízzel kínáltak. Otthonos volt. Több felekezet papjai, lelkészei és más önkéntes keresztények gyűltek össze, hogy diskuráljanak, Isten szempontjaira világítsanak rá és megválaszoljanak olyan kérdéseket, amilyenekről azt hinnénk, nem illő, pláne nem paptól. Asztalos Richárd evangélikus lelkész szerint a ma egyik legterhelőbb gondja az értékvesztettség, ez tűnik ki a kérdésekből is.

Jó és mély beszélgetések zajlottak például a házasságról, az egyház belső dolgairól, a szexualitásról.”

Úgy véli, a jelenlétük, az elérhetőségük, a provokatív kérdésekre való válaszadás, és annak megtapasztalása, hogy a papok ugyanolyan emberek, laza, szórakozó fesztiválozók, mint bárki; néhányaknak nagyobb bizonyság, közösségbe hívó szó lehet, mint némelyik templomi istentisztelet.

Engedem, hadd menjen

A szomszédban a Csokonai Színház programjai hívtak kacagásra, pihenésre, s ha a fesztiválozó volt oly szerencsés, hogy megnézte a Nemdohányzó show-t Kiss Gergely Mátéval, majd a Rejtő Jenő műveire alapozott Szájon lőtt tigrist Olt Tamás elő­adásában, akkor szaladhatott a nagyszínpadhoz a Quimby koncertjére. A szombat felhozatala nagyon erős volt, hajnali kettőkor kezdett bele a Johnny Cash emlék­idézésbe a Nyughatatlan; nem lehetett mozdulatlan lábakkal bírni. Három óra tájt újra bekúszott a 30Y dala a fejembe, s tényleg nem eresztettem még egy óráig a fesztivált, sok helyszín, sokféle zenét kínált a táncoslábúaknak. Világosodott, amikor – még mindig egész tömegekkel ellentétben – a hátamat mutattam a főbejáratnak, amelytől pár méterre egy fiúra lettem figyelmes, aki egy oszlopot óvó ölelésébe zárva hortyogott békésen. Szokatlan volt a látvány, s csak akkor ébredtem rá, hogy az a meglepő, hogy ez meglepő egy fesztiválon.

A négy nap alatt összesen talán három ehhez hasonló képpel találkoztam, s egyikük szereplője sem volt teljes önkívületi állapotban, lehajtott fejjel ültek, ugyanakkor kétszer álltam félre a mentőautó útjából, de ez egy százezres látogatószámnál nyári hőségben még mindig igen alacsony.

Campus, a villamosmegállóban állók mellett elsétálva már érzem, hiába „vágtatnék tovább veled az éjben az álmok foltos indián lován, mert most múlik pontosan”…

- Megyesi-Horváth Borbála -

Ízletes, bőséges

A fesztivál étel- és italkínálata bőséges, változatos volt: grill­ételek, kézműves hamburger, pizza, fornetti, gyros, melegszendvicsek, sültkolbász és az egyik fesztiválkedvenc, a tócsni, minden jóval töltve pedig tölcsni – a teljesség igénye nélkül. Negatív tapasztalat, hogy vasárnap hajnali egy órakor már több egységet bejárva sem sikerült ásványvízre, üdítőre akadni, kiürültek a hűtők. Többektől azt a visszajelzést kaptam, hogy az alkoholt drágállták – 470 forint volt fél liter sör, 7-1000 forint közötti négy centiliter pálinka, 4-700 forint közötti a bor deciliterje –, addig az ételt egészen elfogadható árúnak ítélték (900 forint egy gyros); ráadásul az idei újítással, a kitelepített Lidllel sokan olcsón megoldották az étkezésüket. Ásványvizet és alkoholt itt ugyan nem árultak, de pék­árut, felvágottakat, tejterméket és gyümölcslevet igen, áruházi áron.

[related-post post_id="3559910"]

[related-post post_id="3558968"]