2016.10.20. 18:21
Se eszkimó, se fóka
<em>Annak, hogy a magyarországi földárak hosszú éveken keresztül inkább csak vánszorogtak, mint araszoltak felfelé, legfőképp a termőföldpiac hibernálása volt az oka. A piac már csak olyan, hogy a nagy semmit nem tudja beárazni, márpedig nálunk jó ideje se eladó portéka, se vevő.</em> Petneházi Attila írása.
Annak, hogy a magyarországi földárak hosszú éveken keresztül inkább csak vánszorogtak, mint araszoltak felfelé, legfőképp a termőföldpiac hibernálása volt az oka. A piac már csak olyan, hogy a nagy semmit nem tudja beárazni, márpedig nálunk jó ideje se eladó portéka, se vevő. Petneházi Attila írása.
Bár a politikai akarat a mai napig rövid pórázon tartja a földpiac potenciális szereplőit, vannak helyzetek, amikor nincs mese, nekilódul az ár. Ilyen történelmi pillanat volt néhány éve az, amikor a terület alapú támogatások és más európai uniós pénzek érkezése „erős izgalmi állapotba hozott” sokakat, és én ilyennek gondolom az állami földek árverésre bocsátását is. Utóbbi esetében mi történt? Egész egyszerűen elkezdett úgy működni a földbiznisz, mint egy normális piac (farkastörvények helyett a kereslet-kínálat törvénye alapján), és pillanatok alatt kiderült, hogy a hektáronként 850 ezer forintra taksált országos átlagár a liciteken „nem játszik”. Ott ugyanis addig addig emelgették a tárcsáikat a gazdák, mígnem az értékesítési átlagár 1,4 millió forintra kúszott fel. Ez persze még mindig aprópénz a nyugat-európai földárakhoz képest, de általa a nagypolitika talán belátja: ahhoz, hogy friss levegőhöz jussunk, időnként bizony ki kell tárni ajtót-ablakot.
