„Bűnös döntést hoztak a szakközépiskolákról”

Debrecen - Politikai rendezvénynek minősítették, ezért az Ady-gimnáziumban nem tarthatta meg csütörtöki fórumát a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete (PDSZ). Erről a szerződéskötés előtt értesítették az érdekképviselet helyi vezetőit. A végül az Ótemető utcán tartott rendezvényen aktuális oktatás- és nyugdíjügyi kérdéseket tárgyaltak. A tanácskozás végén Mendrey Lászlót, a PDSZ elnökét kérdeztük.

Január 1-jétől kezdi meg működését az 58 tankerületi központ, amely a 198 tankerület összevonásából jön létre. Mennyiben segíti ez azon problémák megoldását, amit a Klik megszüntetése kapcsán a tüntetések idején a társszervezetekkel követeltek?

Mendrey László: Inkább akadályozni, mint segíteni fogja. Egy iskola akkor tud jól működni, ha az azt működtető szervezet hozzá földrajzilag is közel van. Az sem baj, ha a központok vezetői az igazgatót, a tantestület tagjait ismerik, rálátnak az iskola problémáira. Nem az a baj, hogy nincs kréta az iskolában, az már mindenütt van, hanem hogy az esetleges javításokat ugyanolyan lassan fogják tudni elvégezni, mint eddig. Az igazgatók nem kapták vissza a munkáltatói és gazdálkodási jogaikat. Ezt csak tetézik azzal, hogy a tankerületek harmadára csökkentését úgy kommunikálják, mintha decentralizálás történt volna, holott a központi irányításból nem engedtek.

A szakközépiskolák szakgimnáziumokká alakításával, s ott a szakmai tárgyak növelésével csökkent a közismereti órák száma. Mennyire tartja jó kezdeményezésnek a természettudományos tárgyak összevont oktatását?

Mendrey László: Skandalum abból a szempontból, hogy egyik napról a másikra hozták meg a döntést, úgy, hogy ezt sem szakmai, sem gazdasági egyeztetés nem előzte meg. Még tankönyvek sincsenek! Felelőtlen, sőt – merem vállalni – bűnös döntés volt. Nem a pedagógusok szempontjából, mert képesek megoldani, hanem a diákokéból. A szakgimnazisták ugyanis egy olyan rendszerbe kerültek, amely már 14 éves korukban elveszi tőlük a pályamódosítás lehetőségét, ugyanis ötödik tárgyként szakmai ismeretekből kell érettségizniük. Bár a törvény lehetőséget ad arra, hogy a diák biológiából, kémiából, fizikából vizsgázzon, de hogy teheti meg, ha négy év alatt nem ilyen képzést kap, hanem egy természettudományos katyvaszt science néven?

Véleménye szerint miért fulladt ki a pedagógusok tüntetése? Nem volt elég erejük a céljaik elérésére?

Mendrey László: Tény, hogy a tanárlázadás hőfoka most nem olyan magas, mint februárban vagy márciusban volt. A felháborodás elért egy szintet, júniusban a tanév is véget ért, magától értetődött, hogy idővel alábbhagy. A tanárkollégák azonban látják, hogy nem az történik, amit a kormány kommunikál, ami – értelmiségiekről lévén szó – feszültséget okoz.

Mit szól Pukli István döntéséhez, aki kilépett a Tanítanék Mozgalomból, mondván, az oktatás ügye nem elsősorban politikai, hanem szakmai szempontból fontos neki?

Mendrey László: Nekünk a szó jó értelmében politizálnunk kell, a saját dolgainkkal kell törődni, mert a jelenlegi oktatási rendszer zsákutcába viszi az országot. Azt, hogy ilyen értelemben politizálni szükséges, ő sem vitatta. Nem gondolkodhatom az ő fejével, én nem így tettem volna.

A két nagy érdekvédelmi szakszervezetnek rendszeresen a fejére olvassák, hogy nincsenek ott a köznevelési kerekasztalnál. A PDSZ miért marad távol?

Mendrey László: Először, még Czunyiné Bertalan Judit államtitkársága idején a PDSZ vetette fel, hogy szükség lenne egy közoktatási kerekasztalra. Három héttel később viszont lemondott. Utódja, Palkovics László állt elő az ötlettel. Volt vita arról, hogy menjünk-e.

Az idő sajnos visszaigazolta a döntésünket, mivel paravánként tartják maguk előtt a kerekasztalt, a döntéseket viszont az a kormány hozza, amely a paravánt felállította.

Ha a kerekasztal olyan jogosítványt kap, amelynél nem csak bólogatni lehet, akkor érdemes felülvizsgálni a döntést. A vétójog például ilyen lehetne.

Észleli, hogy a pedagógusok semmiről nem fejthetik ki véleményüket a sajtóban, mert megtiltják nekik? Mit szól ehhez a PDSZ?

Mendrey László: Gyakorló pedagógusként és értelmiségiként is rendkívül rosszul élem meg. A mindenkori kormányzatnak ez kimondottan hasznos, amin csak szervezett és hatékony munkával tudunk változtatni. Előbb-utóbb azonban elengedhetetlen lesz, hogy névvel vállalják a véleményüket. Sajnos, az értelmiség ma nem tud értelmiségi léthez méltó életet élni. Hogy mást ne mondjak, nem jut el étterembe, havonta színházba. Ráadásul attól is félni lehet, ha egy tanár a véleményét felvállalja, ami ennek a létnek a sajátja, holnap nem lesz munkája.

HBN–SZZSL