"Nehéz mesterség a miénk, fizikailag és érzelmileg is kimerítő" - Sírásóversenyt rendeztek Debrecenben

Debrecen - Az ország számos pontjáról érkeztek Debrecenbe versenyzők az első országos sírásóversenyre.

A temetők üzemeltetése volt a központi témája annak a kétnapos konferenciával egybekötött szakkiállításnak, melynek a Nagyerdei Stadion alatt található Hall adott otthon csütörtökön és pénteken.

A rendezvény egyik izgalmas betétprogramjaként tartották meg az I. MTFE Országos Sírásó Versenyt, amelyre az ország minden szegletéből érkeztek versenyzők: összesen tizennyolc, kétfős csapat vállalta, hogy összeméri tudását és tapasztalatát a konkurenciával.

Mindent pontoztak

A résztvevőknek kézi szerszámok segítségével kellett minél gyorsabban kiásniuk egy olyan szabvány méretű, két méter mély sírgödröt, melybe befér egy szabvány koporsó, majd rövid pihenőt követően – mely alatt szakmai zsűri pontozta a kialakítást – a sírt vissza is kellett hantolni és a környékét rendbe hozni, természetesen ezt is értékelték. A pontozásnál a legfőbb szempontoknak az ásás és hantolás ideje, illetve ezek esztétikája számított. A tét nem volt kicsi, hiszen a dicsőségen túl a győztes csapat tagjainak adatik meg a lehetőség, hogy hazánkat képviselve részt vehetnek a szlovákiai Trencsényben megrendezett Visegrádi Négyek nemzetközi sírásó versenyén novemberben.

Fotó: Derencsényi István | Kattintásra galéria nyílik

Fontos a tapintat

Az ásástól kissé kitikkadva, de elégedetten szemlélte a sebtében kialakított sírhelyet Jónás János, a Hajdú-Bihar Megyei Temetkezési Vállalat dolgozója. – Nehéz mesterség a miénk, fizikailag és érzelmileg is elég kimerítő – meséli a két versenyszám közötti pihenő alatt Jónás János. – A rendszerváltás előtt jobban megbecsülték a sírásokat erkölcsileg és anyagilag is, mára sajnos ez kevésbé mondható el, így meg is csappant a létszámunk. Általában négyen dolgozunk egy sírnál összehangoltan, hiszen a napi kettő-négy temetés miatt pontos időbeosztásunk van, amit tartani kell. A speciálisnak mondható körülmények – iszapos vagy éppen fagyott a talaj – sem igényelnek különösebb technikát, olyankor nehezebb dolgunk van a földdel és még körültekintőbbnek kell lennünk, de az ilyen körülményekkel is muszáj megbirkózni. Először kialakítjuk a sírgödröt, majd a gyászszertartás végeztével a sírhelyhez szállítjuk az elhunytat és a végső búcsúztatás után visszahantoljuk a sírt és elhelyezzük a koszorúkat és a virágokat, majd ezt követően elrendezzük a sírhely környékét. Ha ismerőst temetünk, ott is a munkára kell koncentrálnunk, nem engedhetjük meg magunknak azt, hogy elkalandozzon a figyelmünk, mert abból baj is törtéhet. Mindig tekintettel kell lennünk a családra és a megjelentekre, hiszen nem szabad, hogy a mi munkánk megzavarja őket a gyászukban – mondta el Jónás János.

HBN–MSZ