„Nem a tantárggyal, az olvasással van gond”

Debrecen - Szívügye az irodalom és az irodalomtanítás, több tankönyvet is írt.

Hajas Zsuzsa magyar-történelem szakos középiskolai tanár, szaktanácsadó, a Magyar Irodalomtörténeti Társaság elnökségének tagja, 2016 januárjában Toldy Ferenc-díjat kapott. 1978-ban végzett a Kossuth Lajos Tudományegyetemen, és azóta egyetlen munkahelye a debreceni Vegyipari Szakközépiskola. A kitüntetés annál nagyobb megtiszteltetés, mert évente egyszer, egy személy részesülhet benne.

Tankönyvei közül néhány jelenleg is szerepel a piacon, vannak továbbá művelődéstörténeti munkái, kommunikációs témájú dolgozatai. Megtalálta a szakmai céljait?

Hajas Zsuzsa: Mivel szaktanácsadó vagyok, sok iskolában járok, össze tudom hasonlítani a saját iskolámat a többi középfokú intézménnyel. A vegyipari szakközépiskolában nagyon széles spektrumot ível át a tanulók érdeklődése. Erősen különböző, nagyon tehetséges, sokra hivatott gyerekek is járnak hozzánk, akik főleg műszaki értelmiségiek lesznek. De törekszünk arra, hogy ne legyenek szakbarbárok. Tehát a kérdésre az a válaszom, hogy igen, megtalálhatja, megvalósíthatja az ember szakmai céljait ebben az iskolában.

Mit jelent az, hogy szaktanácsadó? Szakfelügyelő?

Hajas Zsuzsa: Nem, az más. Két évvel ezelőtt átalakult az oktatásirányítás rendszere. Három funkció van, amelyek a tanárok munkáját segítik és ellenőrzik, s a három funkció egymásra épül. A szaktanácsadó akkor megy, ha hívják, ha segíteni kell egy tanár munkáját. Órát látogatunk, a tapasztalatokat megbeszéljük a pedagógussal, kérdésekre válaszolunk. A következő fokozat a tanfelügyelet. A szaktanácsadásnak semmiféle jogi következménye nincs. A tanfelügyelő látogatásának dokumentumait viszont már beteszik a pedagógus személyi anyagába, és ez már a minősítését készíti elő. A harmadik fokozat a minősítés, amit minősítő szakértők végeznek. E három feladatkör logikusan épül egymásra, tehát egymás munkáját segítjük.

Mi jellemzi a tanulók érdeklődését az irodalomtanulás terén? Hány órás tantárgy ez?

Hajas Zsuzsa: Ugyanannyi, mint a többi középiskolában, heti három irodalom, s egy nyelvtan óra. A mai gyerekek egyre kevésbé szeretnek olvasni, gond főleg a hosszabb anyagokkal mutatkozik. Még a legfontosabb művek esetében is harcot kell folytatni, hogy elolvassák. Nem magával a tantárggyal van probléma, mert a világ dolgai érdeklik a tanulókat, csak az olvasással. Sajnos, a nyelvtantanítással még több nehézség adódik, pedig a nyelvtannak az is lenne a szerepe, hogy az idegen nyelvtanulást segítse.

Mi a véleménye a tankönyvekről? Azok szövegei zsúfolva vannak olyan tudományos szakkifejezésekkel, melyek a tanulók számára teljességgel ismeretlenek. Miért kell például egy szakközépiskolában részletesen tanítani a huszadik századi izmusok történetét?

Hajas Zsuzsa: Az avantgárd ismeretére feltétlenül szükség van, mert a modern művészetben való eligazodást szolgálja. Az iskolai oktatás egyik célja, hogy a jelenben tudjanak a tanulók tájékozódni. De a tankönyvpiac államosításával nem értek egyet. A gyerekek és az iskolák is különbözőek, sokféle igény merül fel a közoktatásban, annak ellenére, hogy a vizsgák egységet próbálnak teremteni a rendszerben. Egy tankönyvből azonban nem lehet egy egész országot tanítani. Van egy olyan kényszerhelyzet, hogy csak az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet által készített új kísérleti tankönyvekből taníthatunk, pedig azok nagyon keveset adnak. Szinte minden órán szembesülünk azzal, hogy a tankönyv által közölt információk nem elegendőek, vagy nem olyanok, amilyenekre éppen szükségünk lenne. Nyelvtanból és irodalomból is csekély mértékben tudjuk az új tankönyveket használni. De az avantgárd nem téma a kísérleti tankönyvekben, mert a sorozat még a 11. évfolyamnál tart.

Régóta részt vesz a társaság munkájában, utóbb mint elnökségi tag. Mi annak a vitának a lényege, ami most a társaságban támadt?

Hajas Zsuzsa: A Magyar Irodalomtörténeti Társaság alapszabálya értelmében politikai szerepet nem vállal, csak szakmai tevékenységet folytat. Ugyanakkor a múltban, az előző évtizedekben az oktatáspolitika leglényegesebb szaktárgyi változásai alkalmával a társaság véleményét is igényelték, a közelmúlt öt-nyolc évében ez viszont elmaradt. Most, hogy a pedagógustiltakozások elindultak az oktatás tartalmi kérdéseit illetően is, a társaságban felvetődött, hogy részt kellene venni egy olyan munkacsoportban, amely az oktatás tartalmi kérdéseibe is beleszól. A vezetőség egy része ezt ellenzi, s az elnökséget nem tarja kompetensnek a döntéshez. Ebben majd a közgyűlés fog dönteni májusban.

Ön hogyan képzelné el a magyartanítás jövőjét?

Hajas Zsuzsa: Változtatni kellene azon a szövegvilágon, amelyben az irodalomtanítás során manapság a gyerekek nevelődnek. Mégpedig úgy, hogy a középiskolában nem irodalomtörténetet kellene tanítani, hanem tematikus blokkokat olyan témákból, amelyek jobban érdeklik a tanulókat, s ahhoz keresni műveket. Vagyis a klasszikusok rovására több kortárs művet kellene bevonni az oktatásba, mert bennük inkább megjelenik az a tematika, amivel azonosulni tudnak.

- Bakó Endre -