Pargán mosolyogva várják a végjátékot

Parga - Ilyen még nem volt: a hajóskapitány nem tudott gázolajat venni.

Pargán, a jellemzően skandináv turisták által felkapott délgörög kisvárosban hétfő és péntek a piacos nap, amikor zöldség és gyümölcs­árusok lepik el a flasztert. Kosztasz Koroniotisz egy kosár barack mellett bújta éppen a friss újságot, amikor arról érdeklődtünk, miként éli meg a görög válságot.

– Nehéz megjósolni, mi lesz a végkifejlet, de abban bízunk, hogy az unió nem hagyja magára a görögöket – mondta. – Hétfő óta egy bank se nyitott ki, nyolc napig tartanak zárva, s csak hatvan eurót vehetünk ki naponta, de ne aggódjon – mutatott felénk mosolyogva –, magukra ez nem vonatkozik.

Néhány méterre egy szupermarketben ez be is bizonyosodott. A pénztáros higgadtan kérdezte, kártyával vagy készpénzzel fizetünk-e. Lehet kártyával is? – vetődött fel, elvégre a híradások arról szólnak, hogy a boltokban használhatatlanok a bankkártyák, s egyfajta felvásárlási hullám indult el. A boltos is megerősíti a Kosztasz által elmondottakat – Nemrég beszéltem az Athénban élő fiammal. Azt mondta, az összes bank zárva van, de nem aggódunk, mert az semmire sem megoldás.

A tengerparton a szokásos tömeg hömpölyög, az ATM-ek előtt nem látni a görög sajtóban is bemutatott kígyózó sorokat. A csónakoknál egy ránézésre ötvenes hajós, Pavlosz köszönt ránk, széles mosollyal érdeklődött hogylétünk felől. Viccesen csak annyit feleltünk, kissé izgatottak vagyunk a krízis miatt. Ezen jót derült, majd közölte, ő bizony nyugodt, ha ideges lesz, vesz be fejfájás ellen valamit. Egyszer csak komolyabbra vált. – Tudja, az a baj, hogy mifelénk nem nagyon volt még olyan baloldali párt, mint a jelenleg kormányon lévő Sziríza, amely a választások előtt elhitette az emberekkel, hogy lehet más irányba is haladni, mint ahogy azt a nyugati országok diktálják. Mostanra bebizonyosodott, hogy ez nem járható út, Görögország ipar és erős gazdaság nélkül nem képes megállni a lábán, szükségünk van a turistákra és az unióra – magyarázta. Nem tudom, mi lesz ennek a vége, de olyan még soha nem fordult elő, mint ma reggel: nem tudtam gázolajat venni a hajókba, egyszerűen elfogyott – tette hozzá elkomorodva.

A beszélgetésre a szemközti tavernából Nikolasz is felfigyelt. – Kormányváltás lesz ennek a vége, higgye el nekem! Ezekkel már senki nem tárgyal, csak hitegetnek minket. Vasárnap elvileg szavaznunk kéne, de azt se tudjuk miről – vetette közbe. Aztán egyszer csak egy pillanatra elhallgatunk, a ragyogó napsütésben csillogó tengerre téved mindenki tekintete. – Krízis a paradicsomban – töri meg a csendet Pavlosz, majd nagyot sóhajtva odébbáll. Turistacsoport érkezik, s ez a legfontosabb.

- Matey István -