2015.02.07. 16:49

Disznótoros hétvégén jártunk

Szentpéterszeg - Remek közösségteremtő ereje van és a testvértelepüléseket is összehozza – nem hiába rendezték már a kilencediket.

Igen a Hurka- és Kolbásztöltő fesztiválról van szó, amelyet első alkalommal 2007-ben hirdetett meg a kis bihari falu. Tóthné Gara Márta, az eseményt rendező Szentpéterszegért Baráti Kör Közhasznú Egyesület vezetője szívesen idézi a kezdeteket, amikor 8-9 helyi, disznótoros ételt készítő csapat részvételével, a malacvágáshoz kapcsolódó hagyományok felelevenítése és továbbadása okán megrendezték az első fesztivált. Az esemény olyannyira sikeresnek bizonyult, hogy egyrészt a szentpéterszegi fiatalok közül többen beléptek az egyesületbe, másrészt pedig a szomszédos falvak csapatai is bejelentkeztek a hurka- és kolbászfesztiválra. Később aztán jöttek Szentpéterszeg országhatáron túli partnertelepülései is. Igaz, ők is magyarok, ám ettől még nyugodtan lehet nemzetközinek nevezni az eseményt.

– Ebben az évben 27 csapat, köztük négyen a Partiumból, versengenek a disznótoros finomságok készítésében, de lehetőségük van a fogópálinkájukat is benevezni egy vetélkedésbe – részletezi a programot Tóthné Gara Márta. – A hurka- és kolbásztöltő versenyhez az alapanyagokat mi adjuk, a fűszereket és a töltéshez szükséges eszközöket a csapatok hozzák. Aztán ki-ki a maga ízlése, szokása szerint készíti a versenyművet. Öt tagú zsűri dönt a helyezésekről. Hurka-, kolbász- és pálinkakategóriákban hirdetünk eredményt. No meg az előző kettőben kiemelkedőt nyújtó csapat megkapja a vándorserleget. Mindeközben a színpadon egymást váltják a helyi és a szomszédos települések művészeti- és hagyományőrző csoportjai. Remek hangulat, barátságok ápolása, új barátságok szövődése jelelmzi az eseményt.

Magyarremete és Váncsod

Minderről magunk is megbizonyosodtunk. Régi ismerősökként üdvözölték egymást a csapatok, érkeztek akár Szentpéterszeg környékéről, akár a Partiumból. Ez utóbbi tájegységet Bors, Kémer, Magyarremete és Szentjobb képviselte. A jó két és fél ezer lakosú, mintegy negyedrészben magyarok lakta Magyarremete első alkalommal vesz részt a fesztiválon. Vezetőjük, Bálint György Mihály elmondja, hogy alakulóban van a kapcsolatuk Szentpéterszeggel, vendéglátóikat a szüreti báljukra várják vissza. Hurka? Kolbász? – kérdezzük. – Ellentétben a vendéglátókkal, mi kevéssé fűszerezzük a disznótoros ételeket. Hogy ez mire lesz majd elég a versenyben? Meglátjuk!

Néhány asztallal odébb a váncsodiak beszélgetnek kedélyesen. Előttük a fateknőben füstölt kolbász, szalonna, hús. – Kóstolót hoztunk! – nyújtja jobbját Hodosi Norbert. – Talán az a különlegességünk, hogy majoránna helyett hagymát teszünk a hurkába. No meg a gyöngyös! Egy vastag eret csípős, borsos paprikás porba forgatunk be, de ezt azt hiszem, a környék minden falujában ismerik.

HBN–KZS

Olyan, mint egy nagy család

A fogópálinka zsűrizését végző négyfős csoportot Szalai Csaba, Váncsod polgármestere vezeti. Minden pálinka sorszámot kap, így nem tudni, ki a készítője, milyen pálinkáról van szó. – Először a színét, illatát nézzük, majd egy centiliternyit a szájunkba veszünk. Lényeg, kiből, milyen érzést vált ki az ital. Nullától 20 pontig adunk pontot mindegyik pálinkára, majd az első ötöt az előbbiek szerint újra zsűrizzük. Tapasztalat: 15-16 pont fölött már jó a pálinka – avat a részletekbe Szalai Csaba.Jáger Istvánné mesterszakács a hurka- és kolbász zsűrizéséről beszél. – Hogyan néz ki az az étel, hiszen a látvány a legfontosabb. A látványban vastagon benne van a tálalás is. Utána következik az illat, az íz, az étel állaga, továbbá, hogy az ízek harmóniában legyenek. Adalékanyagokat ne tartalmazzon, hagyományosan, a régi fűszerekkel készüljön – beszél a kolbászok és hurkák helyezésbe sorolásáról a mesterszakács, aki hozzáteszi: – Szívesen jövök Szentpéterszegre, mert szeretetreméltó falu, lelkes csapat szervezi a fesztivált, és példaértékű az egész rendezvényük. Olyan érzésem van, mint ha egy nagy családba érkeznék.